Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 28 (272. szám) - Az Alkotmánybíróság által részben alkotmányellenesnek nyilvánított, ezért a köztársasági elnök által visszaküldött, a felsőoktatásról szóló, az Országgyűlés 2005. május 23-ai ülésén elfogadott, de ki nem hirdetett törvény tárgyalása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter:
3869 lehetővé, hogy a tömegesedő felsőoktatásban a tömegképzés és az elitképzés szempontjai egyszerre tudjanak érvényesülni. Ezt szolgálta többek között az eredeti törvénymódos ítás egy jelentős része. Ez az a terület egyébként, amelyet egy kis törvénymódosítással előbbre hoztunk, és megteremtettük ennek a jogi lehetőségét. Ezt az alapvető változást a köztársasági elnök úr, Mádl Ferenc úr nem kifogásolta, és ezzel szemben jogi fe lvetések, ellenvetések nem is érkeztek. A bolognai folyamat bevezetésre kerül. Az idén bevezetett kétszintű érettségi rendszer lényegében egy belépőt jelent abba, hogy a tömeges felsőoktatásba már egyetlenegy vizsgával, az érettségin keresztül lehessen köz vetlenül bejutni. Immáron most már a négyszáznál több bemenet helyett körülbelül százra csökken a bemenetek száma, ahová felvételt nyerhetnek majd a diákok a bolognai rendszernek megfelelően idén szeptembertől. A felsőoktatási törvény második eleme a belső irányítási rendszer átalakítása volt, és bizonyos értelemben ehhez kapcsolódóan a gazdálkodási autonómia megteremtése. Kettős dologról van együtt szó. Egyrészt arról, hogy növeljük a felsőoktatási intézmények autonómiáját, másrészt pedig arról, hogy felel ős testületekben próbáljuk megjeleníteni azokat a kompetenciákat, amelyek nem pusztán akadémiai kompetenciák, hanem menedzseri kompetenciák, hogy többnyire az állam által a költségvetésből származó forrásokkal megfelelően tudjanak gazdálkodni a felsőoktatá si intézmények. Erre eredetileg egy irányító testületet hoztunk volna létre, amely egyébként más nemzetközi példákhoz képest sajnos kevésbé radikális volt, hiszen míg például Ausztriában egy ilyen irányító testületnek a felét a szenátus nevezi ki, a másik felét pedig a kormányzat, addig itt a tervben is biztosítottuk azt, hogy többségbe kerültek volna azok, akiket a szenátus nevez ki, mondjuk, a rektorral együtt, aki szintén ebből az egyetemi körből kerül ki, a kétharmadát alkották volna a kilencfős irányít ó testületnek ezek a tagok. Az Alkotmánybíróság egyik kifogása, helyt adva a köztársasági elnök úr észrevételeinek, fenntartásainak, azt jelentette - és igazán ez alkotta a lényegét, a legfontosabb elemét az Alkotmánybíróság döntésének - hogy ezt a testüle tet az egyetemi világ és a kormányzati világ közt lebegő testületnek érezte, ahol nem volt világos, hogy ez az egyetemi autonómián belül elhelyezkedő intézménye vagy nem, hiszen ide döntési kompetenciák is kerültek volna. (18.20) Valóban kerültek volna, h iszen a felsőoktatás eddigi irányításával szemben miniszteri, minisztériumi, kormányzati kompetenciák sorát kívántuk erre az intézményi szintre telepíteni, arra a szintre, ahol ez az irányító testület végül is működött volna. Az Alkotmánybíróság másrészt k ifogásolta ennél a testületnél azt is, hogy nem írtuk elő, hogy tagjaik csak felsőfokú végzettséggel rendelkezhetnek. Figyelembe vettük az Alkotmánybíróság intelmeit, ennek nyomán már az elnevezésében is pontosítottuk: az irányító testület tevékenysége ala pvetően gazdasági, gazdálkodási kérdésekre terjed ki, ezért gazdasági tanácsnak hívtuk. Az “irányító” szó mellőzése egyben egy kompetenciaváltást, egy puhább, kevésbé radikális megoldást is jelentett ezen a törvényen belül, amennyiben ez a testület egy dön téshozó testületből döntéselőkészítő, véleményező és az ellenőrzésben közreműködő testületté vált. Ez azt jelenti, hogy ezt a testületet a szenátus hozza létre, az arányok nagyjából ugyanazok, mint korábban az irányító testületben, hiszen a rektor, újdons ágként pedig a gazdasági igazgató automatikusan tagja ennek a gazdasági tanácsnak, és egy kilencfős testület esetében négy főt delegál ebbe a szenátus, három főt pedig a kormányzati oldal. De ez a testület egy alapvetően tanácsadó, a költségvetést előkészí tő, véleményező testület, illetve olyan testület, amely ahhoz, hogy a miniszter, a minisztérium, illetve a kormányzat gyakorolja a jogosítványait, előzetes véleményt is nyilvánít ezekben a kérdésekben. Tehát egy olyanfajta autonómiabővítést képzeltünk el, amelyben még a kormányzati jogosítványok is ezen a szűrőn keresztül érvényesülhetnek, és az egyetemi autonómiában megfürösztve lehet eldönteni majd, hogy
