Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 28 (272. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
3801 Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes asszony. Kérdezem, hogy a többi frakció rész éről vane felszólalási igény. Tekintettel arra, hogy a monitoron… Kuncze Gábor frakcióvezető urat illeti a szó, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszterelnök úr a fel szólalását a felelősséggel kezdte, a politika és a politikus felelősségével. Már rögtön az elején le kell szögeznem, hogy persze a dolog nem úgy működik, hogy a felelősség látszata mögé bújva tombol a felelőtlenség, mint ahogy most a választási kampány köz eledtével vagy talán már a megélésével is szembe kell néznünk ezzel a helyzettel. És itt hadd tegyek röviden egy kitérőt, mert így visszatekintve az elmúlt 15 évre, az ember azt tapasztalja, hogy a szavaknak időnként mindig különös értelmet adunk: vagy kis ajátítják őket, vagy teljesen másra használják, mint amire azok valók, vagy egyszerűen csak abból a megfontolásból használják, hogy sokan nem szeretnek valamit, és ezzel próbálnak a maguk számára politikai támogatást szerezni. Nos, hogy őszinte legyek, tis ztelt képviselőtársaim, én elég debil dolognak tartom azt, hogyha valaki csak egyetlen szó állandó ismételgetésére képes, ha ezt sokan teszik, azt is annak tartom, ha meg ezt sok pénzért teszik, akkor azt meg már luxusnak gondolom. Ezért aztán én a további akban luxushülyéknek tekintem azokat, akik állandóan újra és újra ugyanannak a kifejezésnek az emlegetésére alkalmasak csak. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) És ezt azért érdemes leszögezni, tisztelt képviselőtársaim, merthogy arról folyik most ezek szerint időnként a vita, hogy fontose a piac, meg hogy ki tekinti a piacot mindenhatónak, meg hogy várhatjuke minden problémának a megoldását a piactól. Tisztelt képviselőtársaim, én például azt gondolom, hogy nem várhatjuk minden problémának a megoldás át a piactól, például azoknak a problémáknak a megoldását sem, amelyek nem tartoznak a piacra, és itt bizony az államnak nagyon fontos feladatai vannak. És az az igazi nagy kérdés, hogy az állam ezeket a feladatait jól látjae, és ha jól látja, akkor jól l átjae el. Ez az a kérdéskör, amikor mi sokat vitatkozunk arról, hogy az államnak igazán a rászorultakat kell különböző ügyekben támogatnia. Ugyanakkor viszont másrészt vannak dolgok, amelyek meg a piacra tartoznak, csakhogy, tisztelt képviselőtársaim, per sze a piac akkor képes különböző dolgokat jól - ez alatt azt értsük, hogy az emberek javára, megfelelő módon - elrendezni, hogyha versenyfeltételek vannak, és ha ráadásul tiszta versenyfeltételek vannak, hiszen ekkor áll elő az a helyzet, amikor a piac sze replői versengenek a kegyeinkért a szolgáltatások minőségével és persze a szolgáltatások árával. És itt nagyon nagy probléma szokott lenni az, ha az állam különböző módokon beavatkozik ezekbe a folyamatokba, merthogy egyszerűen képtelen arra, hogy a piac h elyett megfelelő módon szabályozzon, ezzel szemben viszont nagyon alkalmas sajnos arra, hogy különböző gazdasági folyamatokat eltérítsen. Ezt azért tartom szükségesnek leszögezni, mert számtalanszor megfigyelhető, hogy a problémáink egy része abból fakad, hogy rosszul szabályozunk, mert adott esetben lobbik irányába tolódik el a tevékenység, vagy pedig rosszul szabályozunk, mert a verseny feltételeinek a megteremtése helyett ideigóráig, rövidebbhosszabb időre korlátozzuk a versenyt, bizonyos monopóliumok számára előnyöket biztosítunk. Mindebből azonban, tisztelt képviselőtársaim, az aztán meg végképp nem következik, hogy úgy csinálhatunk bármikor is, mintha egyedül lennénk itt a világban, mintha nekünk semmilyen kötelezettségünk nem lenne azzal kapcsolatba n, hogy a világgazdaság különböző folyamataiba olyan módon kapcsolódjunk be, hogy abból saját magunk számára előnyöket érjünk el, illetve persze olyan módon is, hogy éppen a verseny feltételeinek a megteremtésével a különböző hátrányos helyzetektől pedig t ávol tartsuk magunkat. Mert, tisztelt képviselőtársaim, csinálhatunk mi úgy itt a parlamentben, mintha minden rajtunk múlna, ami a világgazdaságban történik, mintha mi lennénk azok, akik a folyamatokat egyedül befolyásolni vagyunk képesek, de látni kell, h ogy ez nem így van.
