Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 16 (267. szám) - A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): - ELNÖK (Mandur László):
3263 de ha a képviselő asszonynak egy fél mondatban válaszolhatok: azt gondolom, azért lehetne mindezt garantálni, mert a hatályos magyar jogszabályok szerint a kormány döntésétől függ nagymértékben, hogy milyen ará nyban és hogyan emeli a gáz árát. Ön is pontosan tudja, hogy más a lakossági gázáremelkedés, és megint más a nem lakossági - önök nagyfogyasztónak mondták, de egyébként ez nem igaz, mert az egy külön kategória, aminek ehhez semmi köze nincsen. Tehát van a lakossági gázáremelés. Képviselő asszony, tény és való, hogy Magyarországon megjelent jó néhány, kifejezetten gazdag ember, de talán a számarányuk nem éri el azt a nagyságrendet, mint ahányan élnek középszintű vagy egészen szegény sorban. Tehá t ha a lakossági energiahordozóknak, jelesül főként a gáznak és a villanynak, ennek következményeként, mondjuk, távfűtésnek meg tudja fogni az árát a kormányzat, és képes a mindenkori infláció alatt vagy azon a szinten tartani a növekedést, akkor ezzel a m agyar lakosság döntő többségét támogatja, nemcsak hogy a szegénység felszámolását segíti elő, de elősegíti úgymond az erős derék életkörülményeinek javulását is. Ma Magyarországon a jövedelmi viszonyok nem tartanak ott, hogy arról beszélhetnénk, az átlagos jövedelemmel rendelkező magyar családoknak mindegy, hogy 20 százalékkal emelkedike a fogyasztói ár vagy nem emelkedik. Tehát kérem, értse meg, az ön logikájában az az egy sántít, de rettentően, ha valaki fellép azért, hogy a gázár és az elektromos áram á ra ne emelkedjen, akkor ezzel a gazdagokat támogatja, és a szegényeket sújtja. Ne tessék már ilyeneket mondani! Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik kettőperces időtartamb an Béki Gabriella, a Szabad Demokraták Szövetségétől. Parancsoljon! BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Köszönöm, elnök úr. Soltész képviselő úrra akartam reagálni, de amit az előbb hallottunk, azt sem tudom szó nélkül hagyni. A szocializmus éveit idéző érvelés volt: a jó állam majd féken tartja, ide a hatósági árakat és a többi. Nem, képviselő úr, amiről Vidor Györgyi beszélt, az pont az, ha a lakossági árat féken tartjuk, akkor féken tartjuk azok számára is, akik pedig bőven meg tudnák fizetni, mert van miből. Soltés z képviselő úr gondolatmenete hallatlanul izgalmas volt, azt gondolom, hogy vitára érdemes, mert logikus gondolatsorokat vezetett le. Én azért kértem szót, mert vannak benne belső ellentmondások. Egyrészt tiltakozom az ellen, hogy ezt a politikát, amit a s zocialistaszabad demokrata kormány szociálpolitika terén képvisel, úgy tüntesse fel, mint segélyt, segélyt, segélyt követelést. Ez a törvény pont nem erről szól, ez a törvény pont arról szól, hogyan lehetne valóban kisegíteni nagyon nehéz életkörülmények közül munkára ösztönzéssel. (11.50) Azt gondolom, hogy filozófiájában bizonyos ponton találkozik azzal, amit a Fidesz képviselt, egyszerűen azért, mert nem lehet jobbat kitalálni, mert mindannyian tudjuk, hogy szegénységet megszüntetni segélyből nem lehet, csak munkajövedelem kapcsán. De, képviselő úr, gondoljon bele, hogy egyszerre minden réteg számára bővíteni az újraelosztást ugyancsak nem lehet. Tehát minden kormány azzal a feladattal kínlódik, hogy hogyan súlyoz; hogy az újraelosztás során a jövedelmek nek mekkora részét nyomja be középre, és mekkora részével próbálja a legelesettebbek helyzetét javítani. Ez a nagy filozófiai kérdés. Sajnos, a két percem letelt. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kétperces felszólalásra következik Balsay István, a Fidesz képviselője. Parancsoljon!
