Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 16 (267. szám) - A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - HARRACH PÉTER, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3244 édesanyát napi 24 órában leköti a fogyatékos gye rmeke, és ha ez olyan megterhelést jelent számára, hogy dolgozni sem tud ettől és pihenni sem tud, akkor nyilván jó érzés számára és könnyíti az életét, ha napközben be tudja adni egy olyan intézménybe, ahol társakra talál és gondoskodnak róla. (10.10) Eze k az intézmények most nehéz helyzetbe kerülnek, hiszen csökken a normatívájuk, az eddigi ellátás is problémás volt, most már szinte lehetetlenné válik. Miért azokon kell ütni, akik a legnehezebb helyzetben vannak? Miért azoktól kell támogatást megvonni, ak ik a legnagyobb segítségre szorulnak? Mennyire ellentétes ez a fajta intézkedés és magatartás azzal az előadással, amelynek minden hétfőn részesei vagyunk, az ellágyult, szegényeket támogató, szegénységi programokat a következő ciklusra áttoló minisztereln öki magatartással! Azok a szavak nem fedik a valóságot. De gondoljunk csak még két területre, a családok és a nyugdíjasok támogatására, nem ugyanez a magatartás jelenike meg? Tegnap egy lakossági fórumon a miniszterelnök úr hosszasan foglalkozott az ellen zékkel és az ellenzék intézkedéseivel, amelyek évekkel ezelőtt történtek. Nagyon rossz érzés hallgatni azt, hogy a magyar miniszterelnök csak erre képes, szidni az ellenzéket a beszéde 90 százalékában, és a maradék 10 százalékban dicsőíteni önmagát. Persze , nem lenne jó érzés százszázalékos dicsőítést hallgatni az illető szájából, de az ellenzékkel való foglalkozás méltatlan a magyar miniszterelnök személyéhez. Ő azonban tegnap is ezt tette egy lakossági fórumon, ahol gyalázta az előző és még ma is érvénybe n lévő családtámogatási rendszert. Ez a rendszer működik, ez a rendszer differenciált rendszer, a dolgozó embernek juttat, a legszegényebbeknek juttat, és közben mindenkinek a harmadik elemmel, a családi pótlékkal. Ezen a rendszeren változtattak, két elemé t megszüntették. Ez a két elem most hiányozni fog, és sok család, pont a leginkább rászorultak, a legszegényebbek és a több gyermeket nevelők rosszabbul járnak. Erről elfelejtett a miniszterelnök szólni. Csupán néhány olyan… - igazán nem akarom bántani, me rt a mindenkori miniszterelnököt tisztelem (Közbeszólás az MSZP soraiból: Na ne!) , de szégyellem magam miatta, hogy ilyen ember, egy komédiás ül a magyar miniszterelnök székében. (Az MSZP soraiból: Ez nem gyalázás!) Ez a valóság! Tiszteletem azonban mérsék elt, amikor a szégyen kell hogy pirítsa arcomat, hiszen ez a miniszterelnök valótlanságokat beszélt tegnap is, nem arról szólt, hogy sok család rosszabbul fog járni és pont a legrászorultabbak, hanem légből kapott számokkal próbálta az előző és még jól műk ödő rendszernek a sajátságait lefesteni. De nézzünk egy pillanatra a nyugdíjkorrekciós rendszerre, ami a miniszterelnök száz ballépésének egyik sajátos eleme, hiszen a nyugdíjrendszer igazságtalanságokat tartalmaz, és természetesen ezt korrigálni kell. Az sem baj, ha egy kormány a terveit, elgondolásait hosszú távra készíti, vagyis túlnyúlik a kormányzati ciklus keretein. Mi a baj? Ha csinál egy 130 milliárdos programot - és ebből mennyit valósít meg, hölgyeim? Százmilliárdot ebben a ciklusban? Nem! Ezt el lehetne fogadni, hogy átmegy 30 milliárd a következő ciklusra, azt már kevésbé, ha 30 milliárdot valósítana meg, és százat tol át az utódaira, de nem ez történik. Tetszik tudni, mennyit valósít meg? Nyolcmilliárdot! Mennyit tol át? Százhuszonkettőt! Milyen program ez? Nézzük azokat a kérdéseket, amelyek még érintik a szociális ellátórendszert. A gyermekszegénységre is programot csináltat a miniszterelnök. Amire a program elkészül, és bizonyára egy jó program lesz, hiszen szakemberek készítik, csak félő, hog y papír marad, amely az asztalán és a fiókjában kerül elhelyezésre, hiszen a gyermekszegénységről beszél, annak megszüntetéséről, de a konkrét intézkedések a gyermekszegénységet növelik. Van egy olyan intézményrendszer, amelynek az a hivatása, hogy a hátrá nyos helyzetben lévő gyermekek sorsával foglalkozzon, ez a gyermekjóléti szolgálat. Évi 300 ezer forinttal csökkenti minden egyes szolgálat költségvetését. Miért? Mert a gyermekszegénység ellen dolgozik, ugye? Vagy gondoljunk azokra az ellátást adó intézmé nyekre, amelyek pontosan a gyermekszegénység csökkentése és a hátrányos helyzetű gyermekek gondozása érdekében a különleges ellátást igénylő gyermekekkel foglalkoznak, ezek az állami gondoskodásban részesülő gyermekek ismét kevesebbet
