Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 15 (266. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - HARRACH PÉTER (Fidesz):
3140 Az is elhangzott, hogy g yermekkönnyeket kell letörölni. Egyetértünk, azt hiszem, hogy ez nem lehet vitatéma közöttünk, de kérdés az, hogy miért sírnak azok a gyerekek. Ezt talán érdemes meggondolni, és ha megengednek egy direkt politikai megjegyzést: Gyurcsány Ferenc ellágyultan beszél a szegényekről, különösen a gyermekszegénységről, nyugdíjasokról és minden rászoruló ember gondjáról, és közben azt látjuk, hogy a költségvetés tételei a legnagyobb megszorításokat pont szociális területen követik el. Az intézményi normatívák csökke ntése, a gyermekszegénységet csökkenteni hivatott intézmények, például a gyermekjóléti szolgálat normatív támogatásának csökkentése, a családtámogatási rendszer átformálásában elkövetett igazságtalanságok, az egyházi intézményekben ellátottak diszkriminatí v megkülönböztetése és a szegénység elleni program támogatása forrásának teljes hiánya a költségvetésben. Ha megengedik, a rendelkezésemre álló rövid idő alatt néhány konkrét kérdést kiemelnék. Tehát itt most említettem négy olyan területet, amivel érdemes a szociális területen foglalkozni: a normatívák, konkrétan az idősotthonok és a fogyatékosotthonok normatíváinak csökkentése, a családtámogatási rendszer átalakítása, az egyházi intézményekben ellátottak helyzete és a szegénység elleni program. Mindegyik esetben nyújtottunk be módosító javaslatokat, nem konkrétan mindegyiket szeretném külön végigvenni, hanem általában egyegy terület problémáit. A normatívák csökkentése: nem fordult elő 15 év alatt, hogy nominálértékben a szociális intézmények állami norma tíváját csökkentette volna egy költségvetés. Most, 2005ről 2006ra jelentősen csökkennek ezek az állami támogatások. Erre valószínűleg azt válaszolják képviselőtársaim a másik oldalon, hogy de mi benyújtunk módosító javaslatokat, amelyek eredményeképpen e zeket a csökkentéseket mérsékelni fogjuk. Nagyszerű dolog, hogy 42 százalékos csökkentés helyett csak 20 százalékkal fogják csökkenteni a támogatást; ettől még padlóra küldik az intézményeket. Engem emlékeztet ez az esemény arra, amit ifjúkoromban átéltem, amikor kiszivárogtattak olyan áremeléseket, amelyek megdöbbentették a társadalmat, és utána a Központi Bizottság nagyvonalúan ezt a felére csökkentette. S mindenki megnyugodott, hogy milyen rendes fiúk ezek a derék bolsevikok, mert csupán felére csökkenti k azt, amivel minket fenyegettek. Most valami hasonlót érzek, nem a bolsevikra gondolok, mielőtt az urak még azt hinnék, hogy a jelzőt önökre mondom (Dr. Géczi József Alajos: De erre gondoltál!) , csupán a módszerre gondolok, amiben nem látok különbséget. ( TataiTóth András: Bolsevikok a Fideszben vannak!) A módszer pedig az, hogy benyújtok egy költségvetést, 42 százalékos normatívacsökkentéssel, és utána a képviselőim 20 százalékosra mérséklik ezt. Ez a csökkentés elég ahhoz, hogy havonta egy gondozottól 1314 ezer forintot vegyenek el. Most már nem 2728 ezer forintot, mint ahogy a költségvetés benyújtója, Gyurcsány Ferenc szándékozott tenni, hanem a derék képviselők módosításával mindössze 1314 ezer forintot egy időstől, aki ezekben az intézményekben él. Erre hallom az álszent megjegyzést, hogy ezek luxusintézmények, amelyek, szemben a szegényeket ellátó intézményekkel, olyan körülményeket biztosítanak, amelyek ezeknek az embereknek kiemelt ellátást biztosítanak. Ezek a luxuskörülmények még mindig sokkal a lacsonyabb színvonalúak, mint amilyeneket életük során az idős emberek megszoktak: húszegynéhány négyzetméter, egy zuhanyozófülke és egy vécé. Akinek ez luxuskörülmény, az legyen szíves bevonulni abba az intézménybe, ami sajnos az intézmények egy részében még működik, hogy kórteremszerű ellátás, 68személyes szobák, vécé és zuhanyozó a folyosó végén van, megalázó körülmények. Úgy tűnik számomra, hogy a kormány az idősotthonokból szegényotthonokat akar csinálni, és ilyen körülmények közé juttatni az idős e mbert (Dr. Németh Imre: Ezt már hallottuk az általános vitában!) , akivel szerződést kötöttek az emberhez méltó ellátásra. De nézzük az egyházi intézményeket, hiszen tőlük még többet vesznek el. Nem csupán az egyházi intézményekben dolgozók kerülnek megkülö nböztetett helyzetbe, szemben az önkormányzati és megfelelő garanciákat kapó dolgozókkal, hanem az ellátottak is, hiszen ha semmi mást nem említek, csupán azokat a kistérségi támogatásokat, amelyek segítségével a civil és egyházi
