Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 15 (266. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - HARRACH PÉTER (Fidesz):
3139 a települések. De vajon ha megkérdezzük ugyanezeket a településeket - sokak vezetőjével volt módom beszélni az elmúlt időszakban , nem mondjáke azt, jó, jó, hogy van ez a fejles ztési forrás, de hát egyébként is nagyon sok fejlesztési forrás van a régióknál, a megyei fejlesztési tanácsoknál, amelyek jelentős részben EUfinanszírozású fejlesztési források, ezért inkább működésre fordítsuk ezeket az összegeket, vagy legalább egy rés zét csoportosítsuk át a működéssel összefüggő feszültségek kezelésére. Tisztelt képviselőtársaim, én azt várom, hogy a vita hátralévő szakaszában és majd akkor, amikor módosító indítványokat kell benyújtani, képviselőtársaim felelősséggel olyan javaslatoka t tesznek, amelyek valódi átcsoportosítások és nem olyan típusúak, mint az említett külügyi. Csak egyet ragadtam ki, de legalább még húsz megalapozatlan költségvetési módosító javaslatot fel tudnék sorolni ellenzéki oldalról. Azt javaslom, nézzük meg, hogy valóban vannake a kiadási oldalon a rendszerben tartalékok, amelyek átcsoportosíthatók. Azt gondolom - s erre már utaltam is , hogy nincs olyan költségvetés, amivel maradéktalanul elégedettek leszünk, sem kormánypárti, sem ellenzéki oldalon; ellenzéki o ldalon pláne nem. De kormánypárti oldalon is keressük azt a megoldást, azt a lehetőséget, hogy hogyan lehet a rendelkezésre álló források figyelembevételével, a kiadások lefaragásával, a hiány növelése nélkül javítani a költségvetés és azon belül az önkorm ányzati rendszer szereplőinek a helyzetén. Köszönöm. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megadom a szót Harrach Péter képviselő úrnak, Fidesz. HARRACH PÉTER (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Abban a szerencsé s helyzetben voltam, hogy tizennégy órán keresztül hét órát ültem az elnök úr helyén, és figyelhettem a költségvetési vitát. Néhány tapasztalatot begyűjtöttem, de van egy sajátos helyzete ennek a pozíciónak: nem szólhat bele az ember a vitába, még ha nagyo n szeretne is. Most kihasználom a lehetőséget, hogy a tapasztalataimat megosszam önökkel. Három apró megjegyzést tennék, mielőtt a részletekre térnék. Gyakran elhangzik, hogy az ellenzék módosításai növelik a kiadásokat. Valóban, de engedjék meg az ellenzé knek azt, hogy a normális helyzetből induljon ki, az emberek problémáit nézze, és ahhoz tegyen megjegyzéseket és javaslatokat, s ne legyen figyelemmel arra, hogy egy elrontott gazdasági és pénzügyi politikával állunk szemben, aminek következtében tizenöt é v legrosszabb költségvetését tárgyaljuk. A másik kérdés, hogy a módosítások összegeit összeadják. Egyéni képviselői indítványokról van szó, és nem frakciók indítványairól. Ez nem egy bolsevik módszer, ahol együtt csinálunk mindent, itt egyéni felelősséggel rendelkező képviselők a saját körzetük problémáinak megfelelően nyújtanak be módosító javaslatokat. Nem helyes, ha összeadjuk ezeket az összegeket. Aztán még egy módszer, ami nem tetszik, ha megengedik, ezt is megemlítem. Nem helyes az, ha állítok valakir ől valamit, amit az nem mondott, és utána azzal a valamivel vitatkozom. Senki nem mondta, hogy állítsuk le az autópályaépítést, nincs ilyen Fideszprogram, ezzel kár vitatkozni. Ez egy kormánypárti állítás, amit a Fidesznek tulajdonítanak, és ezt próbáljá k cáfolni. (Göndör István: Varga Mihály és Matolcsy György!) (13.20) Most hadd térjek rá itt a mai nap élményeire. Elhangzott egy képviselőtársamtól egy nagyon szimpatikus mondat a másik oldalon: apró örömök vannak a költségvetés tárgyalásánál. Nagyon tets zett, megmondom őszintén. Az én gondom az, hogy a gondok nagyobbak, mint az örömök, és engedjék meg nekünk, hogy ezekről a gondokról is beszéljünk, annak ellenére, hogy nagy élvezettel hallgatjuk az apró örömökről szóló beszámolót.
