Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 9 (264. szám) - A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a lakás-takarékpénztárakról szóló 1996. évi ... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2847 A Keler Rt. eladását előkészítő szabálymódosítás indoklása megalapozatlan. Az Európai Központi Bank jelzése ugyanis egyáltalán nem a jelen legi, szigorúan ellenőrzött és felügyelt állapotra, hanem éppen a privatizáció utánra vonatkozik. Jelenleg ugyanis a Keler tényleges kockázatot nem visel, hiszen kizárólag zárt ügyleteket képes lekönyvelni, és a szerződéses rendszere is olyan, hogy csak az üzlet megjelenítésében működik közre, az értékellenérték cseréjében azonban már nem, mert az a nála számlát vezetők kompetenciája. Ezen túl a fedezeti elv automatikusan érvényesül, azaz a Keler rendszere csak olyan ügyletet tud regisztrálni, amelyben ann ak fedezete nála, azaz a rendszeren belül rendelkezésre áll. Ha az adott ügyletnek csak az egyik lába van a Keleren belül, a másik azon kívül, például egy bankszámlán található, a Keler felelőssége egyértelműen és kizárólag csak a nála lévő lábra korlátozó dik. Az igazi befektetői kockázat éppen az értéktári és az elszámolóházi funkció szétválasztásából származik, mert az értéktár csak készletet tart nyilván, ügyletet nem, az elszámolóház pedig pont fordítva. Éppen emiatt a készletügylet megfeleltetés nem e gy rendszeren belül, automatikusan áll elő, hanem egy hardver- és szoftverkompatibilitási, továbbá érdekütköztetési, kommunikációs kockázattal terhelt folyamatnak lesz az eredménye. A Keler a jelenlegi tulajdonosi és szervezeti felépítés mellett kiválóan é s szinte hiba nélkül töltötte be az elszámolóházi és értéktári funkciókat. Eladásának, illetve privatizációjának az anyagi ellenérték realizálásán túl semmi értelme sincs, sőt az idegen kézbe kerülés jelentős adatbiztonsági és üzleti kockázatokat hordozhat magában. Az értékpapírkölcsönzés, azaz a valódi tulajdonostól elszakadóan is lehetővé tett tulajdonosi jogérvényesítés a mindent engedő, szabadelvű szabályozási filozófiába illeszkedő tevékenység, amit konzervatív felfogásban nem szabályozni, a lehetőség et nem kiterjeszteni, hanem egyszerűen tiltani kellene. A kölcsönzés ugyanis egy jó lehetőség arra, hogy a jó barát intézményi befektetőktől valaki a fontosabb közgyűlésekre olcsón kibérelje a konkurencia papírjait, és bukást eredményező döntéseket hozasso n. A rendszerbe az is belefér, hogy mindezt a tevékenységet az a bizonyos valaki anonim módon, egy kis projekttársaságot, vagy később akár egy anyagilag is megfoghatatlan magánszemélyt felhasználva megteheti. Egy szabályozás gazdaságpolitikai célkövetése c élok és elvek hiányában eleve problematikus, így a szakmai törekvések éltető közeg nélkül a legjobb szándék ellenére sem érvényesülhetnek. Így például egy fióktelepre valóban nem célszerű a külföldi anyaintézménnyel azonos személyi követelményeket előírni, de csak akkor, ha azokat az arra hivatott magyar felügyeleti szervezet az anyaintézménnyel szemben már érvényesítette. Ez a tervezet a fióktelepekre az anyaintézménnyel szembeni fellépés lehetőségének megteremtése nélkül ad személyi jellegű és követelmény ek alóli felmentést. Nem lenne szabad olyan ellentmondásokat a tervezetben hagyni, amelyek az 514. §ok között fedezhetők fel. Az értékpapírok bármilyen nyilvános árusítása esetén a magyar papírokkal való összehasonlíthatóságot követelményként kellene meg határozni, és ez alól az eltérő számviteli szabályozásra való hivatkozással sem szabad kibúvót hagyni. Elő kellene írni, hogy a forgalomban tartó a tájékoztatókat és a jelentéseket egy kiegészítő melléklet formájában, a magyar szabályoknak megfelelően konv ertálja összehasonlíthatókra. A tulajdonosi befolyás megállapítására a 16. §ban leírt módszer megmosolyogtatóan naiv és jóhiszemű, de egyáltalán nem szolgálja az ellenséges kivásárlás elleni védelmet. Ennél sokkal szigorúbb, több szinten érvényesíthető, a rejtett kapcsolatok felfedezésének esetére nagyon súlyos következményeket tartalmazó előírásokra lenne szükség. A részesedés mértékének engedékeny kezeléséhez hasonló a kivásárlási árat megállapító rendelkezés, ez a 22. §. Kimarad belőle a manipuláció ell eni védelem, a nem piacszerű áreltérítés felfedése esetén kilátásba helyezett érdemi szankció. Ez a kivásárló számára kényelmet teremtő
