Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 9 (264. szám) - A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a lakás-takarékpénztárakról szóló 1996. évi ... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2846 érdemleges nemzeti tulajdonosság nélküli, nem feketeafrikai vagy banánköztársaság jellegű kapitalizmus működéséről. (12.40) Ez a törvénytervezet beleillik a tulajdonosság nemzeti karakterét gyengítő és a külföldi befolyást erősítő, a külföldi érdekek érvényesítése elleni esetleges védelem utolsó gyönge sáncait is leromboló szervilis szabályozási folyamatba. Nem lehet ugyanis máskép pen értelmezni a befolyásszerzés során a felfelé eltérített szavazatú, jellemzően az állam által tulajdonolt részvények átmeneti visszaminősítésének, a többletszavazati jog elvételének a lehetővé tételét, a Központi Elszámolóház és Értéktár működtetési sza bályai privatizálásbarát átalakítását és a részvénykölcsönzési szolgáltatás nyújtásának kiterjesztését szinte minden intézményi befektetőre, ezek ugyanis nagyon lényegi változások. Az EU vállalatfelvásárlási, befolyásszerzési szabályainak átvétele, valamin t a kockázatitőkealapokkal kapcsolatos előírások pedig a trójai faló funkcióját töltik be - nem tudjuk, mi lehet belőle. A tőkepiaci szabályozás egy olyan állami feladat, amelyben a közérthetőség a szakmaisággal egyenrangú követelmény lenne, ha a politiku mban a lózungokon túlmenően is érvényesülne a megtakarítási kultúra emelésének szándéka. A nyugati mintákban ugyanis a lakosság növekvő hányada jelenik meg közvetlenül is az értékpapírpiacon, és válik befektetővé, illetve tulajdonossá. Magyarországon a nem zetközi trendekkel ellentétesen csökken a megtakarítók lakosságon belüli aránya, és a megtakarításra képes és hajlandó lakosok is egyre kisebb arányban választják pénzfeleslegeik lekötésére a valós befektetési formákat. Ez két okra is visszavezethető. Az e gyik ok az, hogy a “dübörgő” - idézőjelbe téve - gazdaság eredményeivel szemben az emberek pénzügyi helyzete romlik; a megtakarítani képes lakosság aránya csökken. A másik pedig az, hogy az értékpapírok forgalmazása, az oda befektetett pénz biztonságával ö sszefüggő szabályok csak a vájt fülű kevesek számára érthetőek, ezért a többség például inkább a megfogható, kiérlelt, előírásokkal körülbástyázott ingatlanpiacot választja. A tőkepiaci műveletek közül az egyik legnagyobb gazdaságpolitikai veszély hordozój a az ellenséges kivásárlás. E lehetőség ugyanis jól működő cégek bezárásához, a vevők számára előnyös verseny korlátozásához, a minőség rontásához, a valós termékválaszték elszegényedéséhez vezet. Az ilyen tranzakciók jelenlegi feltételein nemhogy enyhíten i nem lenne szabad, de lényegesen szigorítani kellene azokat. A jelenlegi tervezet ehelyett, az EUirányelv kulisszája mögé bújva, a kivásárlás minden előfeltételén könnyített, és a legnagyobbat éppen a legfontosabbon, azaz a finanszírozáson. A bankkal szö vetségben minimális pénzügyi áldozattal lehet a konkurens vállalatban befolyást szerezni, és a tervezet elfogadása esetén abban a bankot is csak csökkentett mértékben kötik az arányossági és biztosítékolási szabályok. Az egész szabályozás álságosságát jelz i, hogy még csak kísérletet sem tesz a kivásárlók érdemi beazonosítására, például azzal, hogy kivásárlónak minősíti azt a csoportot, amelynek tulajdonlása, ezen keresztül érdekeltsége valahol kéthárom szinttel feljebb már összeér. Ezzel persze már a jelen legi tulajdonosi kör azonosítása is kötelezővé válna, hiszen a részarány alakulását csak így lehetne korrekt módon megállapítani, de úgy tűnik, hogy a törvénytervezetnek ez nem célja. Pedig mindaddig, amíg a tulajdonlás nem válik transzparenssé, a gazdaság ban a homály és a felelőtlenség lesz jellemző, még a pénzügyi szektorban is. A kockázatitőkealapok tervezett szabályozásában jelentős hibák nincsenek, de néhány hiányosság felfedezhető. Már a kockázati jelző értelmezése is viszonylagos, és nemcsak a műsza kitudományos innovációval kapcsolható össze, hanem magában hordoz egyéb, a szerencsejátékra emlékeztető jegyeket is.
