Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 9 (264. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az oktatást érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2824 szerint azonban élni kell ilyenkor a gyanúperrel: ezek a salátatörvények azt a célt is szolgálják, hogy az ésszerű és hasznos jav aslatok mellett áterőltessenek olyan passzusokat, amelyek komoly szakmai ellenvetéseket és tiltakozásokat okoznak az érintett területeken. (10.50) Ebben az esetben sincs ez sajnos másképp, hiszen az ártalmatlannak tűnő, szakképzést érintő módosításokat köt ik össze a szakmailag kifejezetten káros, a közoktatás igazgatását és finanszírozását lehetetlen helyzetbe hozó jogszabályi javaslatokkal. A szakképzésről szóló, a tankönyvpiac rendjéről történő szabályozás, valamint a szakképzési hozzájárulást érintő törv énymódosítási javaslatok főleg olyan javaslatok, amelyek az ésszerűsítést szolgálják, illetve megteremtik a koherenciát más jogszabályokkal. A szakképzés esetén a kormány száznapos programjához is csatlakozik az előterjesztés, amelynek céljait az MDF jónak látja, de a programban meghirdetett megvalósítási eszközöket nem tartjuk elegendőnek és hatásosnak. A szakképzést érintő 4. § - a felsőoktatási törvényhez kísértetiesen hasonlító módon - a szakiskolákhoz tartozó szakmai tanácsadó testületek létrehozását í rja elő. Az elképzelés előremutató, de miután a testület működéséhez szükséges anyagi feltételeket a szakképző iskola biztosítja, kérdéses, hogy mennyire tud hatékony lenni ez a jövőbeni testület. A salátatörvény sarkalatos pontja tehát a közoktatásról szó ló 1993. évi LXXIX. törvény módosítása, amelynek számos, a közoktatás finanszírozását érintő passzusával, valamint a beiskolázáshoz kapcsolódó szélsőségesen liberális és túlzott javaslataival az MDF nem tud azonosulni. A 20. § szerint a felzárkóztató oktat ásba történő bekapcsolódás lehetőségének újragondolását az MDF is fontosnak tartja, miután valós problémáról van szó, de csak abban az esetben, hogyha a minisztérium nemcsak a feladatot adja, hanem forrást is biztosít a szakiskoláknak ezen újabb feladat el látására. A fejlesztő felkészítés a jelenleg hatályos rendelkezések alapján a közoktatás intézményrendszeréhez tartozó intézményekben valóban nem szervezhető meg, ahogy ezt a 21. § részletes indoklása is említi, hiszen ezt a feladatot ma leginkább sajnos c sak az egészségügyi intézmények tudják ellátni. Bár a célok tekintetében nem lehet vita kormány és ellenzék között, a javaslat mégis kissé álszentnek tűnik, tekintettel arra, hogy 2010re tolja ki a megvalósítás dátumát. Hasonló a helyzet a következő, 22. §sal is, hiszen valóban csak az érintetteknek a fejlesztő felkészítésben a ma nem megoldott, rendszeres, naponkénti foglalkoztatásához kapcsolódó jogi kereteket adja meg. Azonban szintén teljesen homályos számunkra az elképzelésnek az a része is, hogy het i 20 órában legyen fejlesztő foglalkozás, miközben jelenleg, de vélhetőleg 2010re sem lesz elegendő végzettségű szakember, akiket a mindenkori kormányzat tisztességgel meg tud majd fizetni áldozatos munkájukért. A 24. § durván beavatkozik az egységes, az általános és a középiskola feladatait egyaránt ellátó iskolák felvételi és képzési rendjébe. Ez a passzus ugyanis azt jelentené: mindegy, hogy a diák milyen tudásszintet szerzett meg az általános iskolában, hogy - idézőjelben - “színkettes” átlaggal rendel kezik, az egységes iskola köteles felvenni őt a 9. évfolyam gimnáziumi vagy szakközépiskolai képzésébe. A javaslat a minőségi oktatás megőrzése ellen hat, és újra megnyitja azt a vitát, hogy a 4+8, a 8+4, a 6+6, vagy az 112. osztályú képzési rendszer közü l melyik a legmegfelelőbb a diákok számára. A 25. § hemzseg a súlyos szakmai hibáktól, jogköröket von el az általános iskola igazgatójától. A paragrafus (2) bekezdésében: a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek egyes iskolák közötti és az összes tanköte lezett számához viszonyított aránya alakulásának éves szinten történő nyilvántartása értelmetlen és kivitelezhetetlen feladat. Ki fogja majd évente felmérni és összehasonlítani a hátrányos helyzetű gyerekek szüleinek végzettségét, anyagi helyzetét és munka viszonyát, ami akár hónapról hónapra változhat? Jó kérdés!
