Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 9 (264. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az oktatást érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2823 tükrében, mint ami most az asztalunkon fekszik vagy egy olyan 39. § tükrében és fényében, ami most megint az asztalunkon fekszik, akkor nem erre a szónoki emelvényre jött em volna ki, hanem szégyenemben a szőnyeg alá bújtam volna. Ezt nagyon komolyan mondom, és megpróbálom… - TataiTóth Andrásnak biztos könnyebb visszaemlékezni azokra az időkre, mert talán azokban a ’90es években ő is iskolaigazgató volt, ha jól emlékszem; Arató képviselő úr akkor még - fiatalabb korára tekintettel - ezt az időszakot talán tanulóként élhette meg, tehát neki erről nincs közvetlen tapasztalata. De én nagyon jól emlékszem arra az időszakra, amikor 199192ben, amikor én szintén iskolaigazgató is voltam meg képviselő is, akkor volt olyan esztendő, hogy az önkormányzatunk a saját iskolai költségvetésünkből, ami nem volt kevés, mert közel ezerfős iskola voltunk annak idején, mintegy 2 millió forintot tudott a normatívából - még egyszer mondom: a n ormatívából - a város különböző dolgaira fordítani. Feltételezem, hogy nem csak a mi jánoshalmi iskolánkban volt ez a helyzet, ez a fajta aranykor. Ha képviselőtársaim visszagondolnak a polgármesterek, önkormányzati képviselők által elmondott beszédekre, a kkor immár úgy emlegetik azt a korszakot, hogy igen, az volt az önkormányzatok aranykora. Az volt az az időszak, amikor nemcsak szólamként használta azt az akkori kormányzat, hogy márpedig az állami felelősségnek meg kell mutatkoznia a finanszírozásban is, és ez jelesül úgy mutatkozott meg, hogy bizony a közoktatásban hiánytalanul - még egyszer mondom: hiánytalanul - fedezte mind a béreket, mind a világítást, mind a fűtést, mind a felszerelések vásárlását. Én ezt akkor iskolaigazgatóként így éltem meg. Felt ételezem, hogy képviselőtársaim többen talán… (TataiTóth András: Én nem.) Ő nem. Sajnálom, mert azt az aranykort elmulasztotta, Tatai képviselő úr. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Szóval, ha valaki azt az összefüggést nem érti meg, hogy innentől kezd ve, amikor hallottuk, hogy a jövő évre 25 milliárddal kevesebb fog a normatívákra fordítódni, miután nyilván a gyereklétszám a demográfiai hullám következtében fogy, ennek pedig az lesz a következménye, hogy ezzel a döntéssel, ezzel a költségvetéssel az ön kormányzatok ismét az elé a probléma elé állnak majd, hogy akkor most megnézzük, hogy melyik osztályt lehet, mondjuk, nem 25 fővel, hanem a három osztályt összevonva esetleg egy 35 fős osztályban üzemeltetni, mert hiszen a világítás, a fűtés, a takarítás e gy adott tanteremben természetesen ugyanannyiba kerül, ha azt 20 főre fizeti az önkormányzat, mintha 35 főre. Természetesen ez a folyamat fog elindulni, és gondolom, hogy nemcsak budapesti képviselők ülnek a teremben, és az oktatási bizottságban talán több ségben vannak a vidéki képviselők, talán nézzenek körül a kistelepüléseken, nézzék meg, menjenek el egy önkormányzati ülésre, és próbáljanak belepillantani abba, hogy milyen gondokkal is küszködnek az önkormányzatok, és mi lesz annak az eredménye, hogy tul ajdonképpen ezt a bizonyos 39. §t önök el akarják fogadni. A művészeti iskolákra már ki sem térek, mert az ennek a csimborasszója, ami itt ebben a kérdésben történni fog. Tehát ahol már nem áll mögötte egy önkormányzat, akire egyébként át lehet hárítani a költségeket, mert egyébként az önkormányzatok nagy többsége - tegyük hozzá - felelősen, hogy így mondjam, ha mást nem, akkor a békát lenyelve, de igenis hozzáteszi a maga részét, vagy minden évben többet tesz hozzá. Miután ilyen már a művészeti iskolák tö bbségénél nem áll fenn, mert általában ezek alapítványi iskolák, bizony a bezárásuk napirendre kerülhet, és én megértem azokat a tiltakozó leveleket, amelyeket ez ügyben, gondolom, nemcsak én, hanem mindannyian megkapunk. Akkor most ezek után, a bevezető u tán talán tételesen is rátérnék az előttünk fekvő T/17965. számú törvényjavaslat véleményezésére. A napirenden lévő, oktatást érintő egyes törvényekről szóló törvényjavaslat tipikus salátatörvénynek tekinthető. Azt ma már itt többen megfogalmazták. A javas latban gyakorlatilag a felsőoktatás kivételével az összes képzési rendszerünk érintve van, és az előterjesztés olyan, egymástól távol álló, össze nem tartozó kérdéseket akar szabályozni, mint a közoktatás tanügyi igazgatásának részletei, a szakképzési hozz ájárulás elosztási mechanizmusa és a tankönyvpiac működési rendje. Ez önmagában még nem lenne baj, az elmúlt évek tapasztalata
