Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 9 (264. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az oktatást érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2822 kötelékébe uta lnak, nos, ezen gyerekeknek a nagy része nem kisegítő iskolába való, hanem meg tudná állni a helyét a közoktatás általános iskoláiban, és tudjuk azt, hogy ez egy furcsa, nemegyszer az önkormányzatok primer anyagi érdekeitől is érintett kérdés és problémaha lmaz. Miről beszélek? Azokról a furcsaságokról beszélek, hogy miközben, mondjuk, egy ideje a szakértői rehabilitációs bizottságok már csak az organikusan sérült gyermekeket utalhatják a kisegítő iskolákba, azóta természetesen furcsa változások álltak be - és ezt a “természetesent” szomorúan mondom és ironikus idézőjelben. Mondok néhány számot: 20012002ben a statisztikák szerint 5,5 ezerre lehet tenni Magyarországon a diszlexiával küzdő gyermekeknek a számát. (10.40) Amió ta csak az organikusan sérült gyermekek mehetnek a kisegítő iskolákba - és tudjuk, hogy a diszlexia fogalmilag idetartozik , azóta sajátos módon drasztikusan nőtt meg a szakértői bizottságok által diszlexiásnak minősített gyermekek száma a 20012002es 55 00hoz képest, ez az idei tanévben - tessenek megfogni a szék karfáját, amelyben ülnek - 16 500. Négy év alatt a háromszorosára nőtt! Sokan küzdenek ezzel a problémával természetesen Magyarországon. Azt nehezen tudom elképzelni, hogy három év alatt ekkora változás állna be ezen a területen. A kisegítő iskolák nagyon fontos problémát jelentenek, és ezzel illő szembenéznünk akkor is, amikor erről a területről beszélünk. A magyar társadalom és az oktatási rendszer egészséges fejlődése abba az irányba mutat - é s történtek ebben a ciklusban erre lépések, remélem, hogy ez felgyorsul és folyamatos tud lenni , hogy a kisegítő iskolába bezárt, oda szegregált, jórészt cigány származású gyermekek lehetőséget kapnak arra, hogy a többiekkel együtt tudjanak tanulni az in tegrált oktatás keretében, és így, ezzel a - gyakorlatilag megüresedésnek tekinthető folyamattal - a kisegítő iskolák el tudják látni azt, ami nekik valóban a feladatuk lenne, hogy plusz gyógypedagógiai és más kisegítőkiegészítő szolgáltatással a halmozot tan hátrányos helyzetű, adott esetben súlyosan sérült, fogyatékos gyermekek ellátásának intézményei lehessenek. Lehet, hogy ez egy liberális álom, de én bízom abban, hogy ez középtávon meg fog tudni valósulni Magyarországon. Végezetül szólnék egy olyan pon tról röviden, amely talán a legnagyobb társadalmi vitát fogja kiváltani a törvényjavaslattal kapcsolatban, valószínűleg úgy, mint ahogy annak idején a buktatás szabályainak megváltoztatására tett különböző kísérletek és jogszabályok vagy az iskolatáska mér etével és súlyával kapcsolatos rendelkezésekre utaló elképzelések. Ez pedig a szabad iskolaválasztással, illetve az iskolák szabad gyermekválogatási jogával kapcsolatos kérdés. Itt már a napisajtóban is megjelenik ennek a történetnek a vitája, és minden bi zonnyal itt, az általános vitában is fogjuk ezt folytatni. A vezérszónoklat idejének leteltére való tekintettel csak azt szeretném jelezni, hogy a liberális frakció messzemenőkig támogat minden olyan változtatást, amely azt célozza meg és azt szolgálja, ho gy a gyermekek egyenlő esélyekkel tudjanak hozzáférni a megfelelő minőségű oktatáshoz. Ha ennek az az eszköze, hogy az iskolától elvesszük azt a lehetőséget, amit tudunk, hogy sajnos ott van, hogy anyagi és más szempontok alapján válogassanak a családok és a gyermekek között, és, mondjuk, ennek a sorsolás az eszköze, akkor ezt fogjuk támogatni ebben a törvényjavaslatban. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pe dig megadom a szót Karsai Péternek, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. KARSAI PÉTER , az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országg yűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva Arató államtitkár úr és TataiTóth András képviselőtársunk emelkedett hangú, magabiztos szónoklatát erről az emelvényről, az jutott eszembe, hogy én 1990ben, ’91ben, ’92ben és ’93ban, amikor ennek a parlament nek kormánypárti képviselője voltam, egy olyan beterjesztett költségvetés fényében és
