Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 9 (264. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az oktatást érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - GUSZTOS PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2819 Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most meg adom a szót Gusztos Péternek, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, parancsoljon! GUSZTOS PÉTER , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtárs aim! Amikor egy kormányzati ciklusban egy szocialista és egy liberális párt közösen kormányoz, akkor ugyan lehetnek - és vannak is - fontos és komoly viták az oktatást érintő törvénymódosításokról a két politikai erő között, azonban néhány nagyon fontos al apelvben mégiscsak egyetértésnek kell mutatkoznia, mint ahogy az ebben a ciklusban annál az oktatási tárcánál, melynek államtitkára a Szocialista Párt tagja, minisztere pedig a liberális párt egyik képviselője, így is van. Mik ezek az alapelvek? Arató Gerg ely államtitkár úr beszélt ezekről. Nem részletezném, de egy ilyen vitának az elején is érdemes megemlíteni, hogy nekünk, liberálisoknak - és ebben, hála istennek, nagy egyetértés mutatkozik a koalícióban kormányzó pártok között - az oktatás elsősorban a t ársadalmi esélyegyenlőtlenségek minél hatékonyabb felszámolásának az eszközét jelenti. Ez egy olyan társadalmi intézmény, amelynek elsődleges célja az, hogy a társadalmon belüli különbségeket mérsékelni tudja. Számos olyan oktatási törvényjavaslatról vitat koztunk már ebben a kormányzati ciklusban, amelynek ez volt a célja, akár a köz, akár a felsőoktatás tekintetében, és ebben a vitában mi, liberálisok mindig újra és újra elmondtuk azt a számunkra nagyon fontos alaptételt, hogy nem tudunk elfogadni olyan r endszereket a hazai oktatásban, amelyek konzerválják vagy adott esetben növelik a létező társadalmi különbségeket. Azt gondoljuk - és nagyon bízunk abban, hogy egyszer eljutunk majd oda, hogy ebben politikai konszenzus tud kialakulni a magyar politikai éle t különböző szereplői között, mindenféle garanciatörvényektől függetlenül , hogy ebben egyetértés kell legyen. Egyetértés kell legyen abban, hogy minden olyan ponton, ahol a magyar oktatási rendszer nem felszámolja, nem csökkenti, hanem konzerválja vagy m ég inkább növeli a különböző társadalmi különbségeket, esélyegyenlőtlenségeket, ott változtatásra van szükség. Ha az oktatásról beszélünk, nekünk, liberálisoknak, mindemellett külön fontos a versenyképesség fogalma, hiszen tudjuk azt, hogy minden ország, m inden nemzet és minden egyes egyén saját versenyképességének kulcsa az oktatási rendszerben keresendő. Mind az egyéni, mind a közösségi, nemzeti versenyképességünket az oktatási rendszer fejlesztésével, pozitív irányú változtatásával tudjuk elérni. Meggyőz ődésünk szerint mind a közoktatásban végrehajtott változtatások, mind pedig a felsőoktatásban eltervezett és a ciklusban minden bizonnyal végleges jogi formát is öltő változtatások ezeket a célokat szolgálják. És ezeket a célokat szolgálják azok a változta tások is, amelyek akár a korábbi, akár a mostani javaslatban a szakképzés rendszeréhez nyúlnak hozzá. Arató Gergely államtitkár úr mondott néhány beszédes adatot, amiket érdemes felidézni az előttem szóló fideszes vezérszónok után. Az a megdöbbentő tény, h ogy miközben valós problémát jelent - bár természetesen regionálisan eltérő mértékben - Magyarország nagyon sok pontján a munkanélküliség, ehhez képest megközelíti a százezret azoknak az állásoknak a száma, amelyeket magyar munkavállalók megfelelő szakképe sítés híján nem tudnak betölteni. Ha mindehhez hozzátesszük azt a két tényt, hogy mekkora a diplomásmunkanélküliség, amiről nagyon jól tudjuk, hogy persze az egyik fő oka az, hogy az adott korosztályokon belül egyre többen jutnak el a felsőoktatás köreibe , és amíg egy évtizeddel ezelőtt az adott korosztály egyharmada vagy még annyi sem kezdte el a felsőoktatási tanulmányait, ehhez képest már az 50 százalékot meghaladó ez az arány, ezért ez egy fontos tényező, de tudjuk, hogy elég magas a friss diplomával m unkát nem találók száma; mindeközben pedig az 198990es majdnem 50 százalékról 20 százalékra csökkent a szakképzésben részt vevő fiatalok aránya. Azt látjuk, hogy a mai világban nagyon sok régióban,
