Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 8 (263. szám) - Az agrárgazdaság 2004. évi helyzetéről szóló jelentés, valamint az agrárgazdaság 2004. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2763 nemzeti agrárstratégiát, amelyhez viszonyítani lehetne. A konszenzust teljes mértékben nélkülöző hazai viszonyok ezt már nem tesz ik lehetővé, de a versenytársak ismert pozíciója már alkalmas viszonyítási alap lehetett volna. A 2004es esztendő sok megoldandó problémát hordozott magával. A várható problémák teljes körű felmérése és ismerete, valamint teljeskörűen tájékozott gazdatárs adalom mellett is gondokat jelentett volna a rekordtermés, a kínálati piac és az új támogatási szemlélet, s az ezzel járó gyakorlat. Csak egyetérteni lehet az Agrárgazdasági Tanács megállapításával: rendkívüli év volt a 2004. év. A 2004. évi folyamatok egy átalakítási, szerintünk sajnos sok szempontból visszarendeződési, tanulási és alkalmazkodási folyamat részeként értékelhetők, nem függetlenek az előző év eseményeitől, ugyanakkor érdemi hatást gyakorolnak a közeljövő megteendő lépéseire. Tisztelt Országgy űlés! Tekintsük hát át, milyen adatokat közöl erről a kulcsfontosságú évről a szaktárca, a mezőgazdaságban végbemenő folyamatok irányítója. Az ágazat minden szereplője bizonyos elégtétellel olvashatja a mezőgazdaság jelentőségéről, a nemzetgazdaságban elfo glalt szerepéről szóló számszerűsített bevezető adatokat. Tavaly is, idén is leírták, hogy az agrárgazdaság a termelőágazatok között az egyetlen, amely pozitív külkereskedelmi szaldó felmutatására képes, és azt is minden évben olvashattuk, hogy ez a többle t nagyságrendileg fedezi Magyarország energiaimportját. 2004ben első hibrid uniós évünk volt, utolsó lehetőség nemzeti támogatásokkal, notifikációval megerősíteni az agrárgazdaság gyenge pontjait, és - némi szarkazmussal fogalmazom - learatni az előkészít őfelkészítő munkálatok babérjait. Mindannyian érzékelhettük, hihetetlen eredmény, hogy a csőd csak ekkora mértékű lett. Emlékeztetni kell, hogy itt az Országházban többször elhangzott, mennyire fontos felkészíteni az agrárgazdaságot a várható kihívásokra, és ennek eredménye éppen 2004ben lett volna érezhető. Nem így történt, és a probléma megoldatlanul gördült át 2005re. De erről nem szól a jelentés. Általánosságban az igazán lényeges kérdések nagyon csendesen, tesséklássék módon kerültek megemlítésre. Igazán lényeges az, ami a jelentésből kimaradt. Ilyen aspektusból kimaradtnak tekinthető - annak ellenére, hogy az MDF igyekezett állandóan a felszínen tartani a témát - a földtulajdon- és birtokpolitikával kapcsolatos feladatok megnevezése és természetese n elvégzése. Az egész termőföldkérdés lóg a levegőben. Régről megoldandó probléma a kétpólusú birtokszerkezet, amelyben mindig éppen a kívánatos középbirtokok mennyisége a legalacsonyabb. Mi többször javasoltuk, de hiába, az üzemszemléletű EUkonform közel ítést, amely mellett hosszú távon is nemzeti kézben maradhat a magyar termőföld. E tárgyban semmit, ismétlem: semmit sem tett az agrárvezetés sem 2002ben, sem 2003ban, sem 2004ben a magyar gazdák esélyeinek érdemi, valódi javítása érdekében. Ebbe a körb e tartozik az osztatlan közös földtulajdonokkal kapcsolatos, valószínűleg tudatos bénultság kérdése is. Hihetetlen, körülbelül 1,31,5 millió hektár, de az ország aranykoronaértékének 46 százaléka tartozik ebbe a körbe, és évek óta e gond megoldására lény egében nem történik semmi. Majd’ évtizedes a probléma, amelynek eredményeképpen a tulajdonos nem diszponálhat szabadon földterülete fölött, csak korlátozottan képes beruházni, sok esetben oktrojált szerződések keretében műveli a területét valaki más. Az ál lam már vállalt kötelezettséget a helyzet feloldására, lényegi lépés azonban nem történt sem 2004ben, sem azóta. Ilyen helyzet az Unióban ismeretlen, és az érdekelt tulajdonosoknak jelentős károkat okoz. Az osztatlan közös tulajdon megszüntetésére a 2004. évi költségvetés nem tartalmazott előirányzatot. Tisztelt Ház! A 2004. volt az utolsó esztendő, amikor jogalkotási szuverenitásunk lehetőségeivel megalapozhattuk volna szereplésünket az Unióban. Felsorolni nincs idő, hogy mi minden maradt el ezen a terüle ten, és legfőképp a költségvetésben. A 2004. évi költségvetés legnagyobb bűne, hogy semmit sem tett az azt követő év vagy évek fejlődésének megalapozására. 20032004ben más új csatlakozó országok intézkedéseket tehettek például belső piacuk védelmére. A c sehek 2 milliárd
