Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 8 (263. szám) - Az agrárgazdaság 2004. évi helyzetéről szóló jelentés, valamint az agrárgazdaság 2004. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2764 forintnak megfelelő összeget fordítottak pusztán arra, hogy sulykolják a lakosságba: a cseh ember elsősorban cseh termékeket vásároljon a csatlakozás után. És nálunk? Nagyon komoly gondot jelent, hogy elmaradt ez a szemléletformálás. Az un iós csatlakozás előtti bárgyú kampány más, gyermekded módon megfogalmazott szempontokat sugallt mint elvárást a magyar mezőgazdaság felé, ami tovább rontotta az agrárium társadalmi presztízsét. 2004re véglegessé vált, hogy minden reménykedés és félretájék oztatás ellenére a magyar agrárgazdaságnak rendkívül egyenlőtlen feltételekkel kell versenybe szállnia egyrészt az újonnan csatlakozókkal, másrészt a régi tagállamok termelőivel. 2003ban ugyan jelzés jött Koppenhágából, hogy notifikációs lehetőségeinkkel élhetünk, a megadott nemzeti támogatások a csatlakozás utáni ésszerű időpontig továbbvihetők, ezzel is segítve a csatlakozó országokat, hogy az általuk hátrányosnak tartott területeken esélyük legyen a felzárkózásra. (21.30) Magyarország alig élt a lehetős éggel, s ezzel bezárta a kaput a felzárkózni akaró gazdák többsége előtt. Magyarország kormányzata a száznapos osztogatás utáni felocsúdás állapotában a 2003as és a 2004es cselekvéseivel több évre visszavetette az agrárgazdaság helyzetét. A költségvetési megszorítás, a nemzeti támogatások drasztikus lecsökkentése, az aszálykárok enyhítésére alkalmazott hitelmegoldás évekre előre eladósodottá tette a gazdákat, és sokakat kizárt a további fejlesztések mint elérhető lehetőségek köréből. Arról már nem is besz élve, hogy 2005 mutatta meg igazán, a fülig eladósodott gazda a bankprésben kénytelen áron alul, de időben értékesíteni a törlesztések érdekében, s ezt a felvásárló szervezetek pontosan tudják. A Szanyidoktrínának megfelelően 2004ben is folyt az ágazat s zereplőinek drasztikus csökkenése. 20 ezer család hagyta el az agráriumot, és semmilyen jelentés nem tér ki ezeknek az embereknek a sorsára. Mi lett, mi lesz azokkal, akik egyre gyorsuló mértékben és évente növekvő számban kiszorulnak az agrárgazdaságból? A jelentés számhalmaza mögött ismét kibontakozik a hagyományos magyar mezőgazdaság struktúrájának torzulása is. Az ágazatok közötti arány megbomlása már jól látható 2003ban. A csökkenő állatállomány, az aszályos évben égre törő takarmányárak mellett is 6 százalékban csökkenő árakat produkált. Teljesen világos, hogy megbomlott a magyar gabonatermelésre alapozó állatitermékelőállítás és a növénytermesztés hagyományosan egymásra épülő szerkezete. Tudatosnak tűnik ellenben a nagyüzemkisüzem formáció létének sajátosan szocialista megközelítése. A kormányzat működésén átsüt a régi szemlélet, a nagyüzemi ismertségi kör minden körülmények között történő preferálása. A 2002. évi jelentésben még benne volt a támogatások szektorális megoszlása, akkor körülbelül 30:7 0 százalék volt a nagyüzemek javára, 2004ben és idén már nem találtunk erre való utalást. Pedig nagyban segítené a tisztánlátást és az agrárium támogatása körüli kételyek eloszlatását, ha az adófizetők pénzéből kiadott támogatások, hitelek, hitelkonszolid ációk egyedileg beazonosíthatóan és szektorokra lebontva a társadalom nyilvánossága elé kerülhetnének. Hiányzik tehát a valós adatok bemutatása, s így természetesen elmarad a magyarázat, az indoklás, miért szabjuk meg a fejlődést a nagyüzemek markáns támog atásával a kis- és középgazdaságok ellenében, milyen következtetések vonhatók le akkor, ha bemutatjuk, milyen mértékű külső forráshoz biztosít lehetőséget az állam az egyes gazdaságtípusoknak. Tisztelt Képviselőtársaim! A jelentésben bemutatott jövedelmező ségi számítások is egyértelműen azt hivatottak bizonyítani, hogy a nagyméretű és főleg a társas vállalkozások hatékonysága - és ami fő, támogatás- és hitelvonzó képessége - lényegesen nagyobb. A termelésszerkezet társadalmi, esetleg környezetvédelmi hatéko nyságának feltárására, kétoldalú bemutatására azonban az anyag kísérletet sem tesz. Ha ugyanis nem az ökonómiai hatékonyság az egyetlen szempont, akkor ez kiegészül a társadalmi foglalkoztatási hatékonysággal, a környezet- és ésszerű tájgazdálkodás adta ha tékonysággal. Ennek a feltételrendszernek, ennek a valódi jövőt jelentő megfelelési igénynek
