Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 8 (263. szám) - „Az MSZP be nem váltott ígéreteiről: hol van az ingyen jogosítvány és az ingyenes utazás?” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
2655 gondolom, miniszterelnök úr, ön megint beszélt e gy valami gyönyörűséges dologról (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.) , csak a lényegi kérdésekről nem esett szó. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Megadom a szót Pósán László képviselő úrnak, a Fideszből. DR. PÓSÁN L ÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm. Tisztelt Ház! Ifjúságpolitikával kapcsolatban azért nem árt, ha kicsit közelebbről megnézzük a kérdést, különösen abból az aspektusból, hogy az életüket megalapozni szándékozó fiataloknak, akik felsőoktatási intézményekbe kívánnak menni, vagy éppen már ott vannak, önök mit ígértek, és mit nyújtottak. (A jegyzői székben dr. Vidoven Árpádot Vincze László váltja fel.) Nos, kiszámítható viszonyokat ígértek az oktatásban. Ehhez képest a következőt találtuk és tapasztaltuk: évtizedek óta nem látott érettségibotránnyal kellett szembesülni, és ami még meghökkentőbb, számos gyerek, több tízezer, aki jól tanult, jól teljesített, még pluszpontokat is szerzett, kurrensnek mondott szakokra, de nem is kellett feltétlenül kurrensnek mondott szakok at elővenni, egyszerűen nem jutott be a felsőoktatásba. Egyszerűen azzal kellett szembesülnie, hogy hiába tett meg mindent annak érdekében, hogy tovább tudjon tanulni, önök ezt a lehetőséget hozzá nem értésük okán elvették tőle. Ellenben megadták a lehetős éget olyannak, aki még csak az alapvető teljesítményt sem tette le az asztalra, hiszen éppen a napokban látott napvilágot az a botrányos dolog, hogy a kormányszóvivő családtagja milyen módon nyert felvételt a felsőoktatási intézménybe. Én azt gondolom, ez nagyon nincsen jól, és talán ezt nem lehetne az igazságosság jelszavával legitimálni. Arról beszélt a miniszterelnök úr az előbb, hogy a felsőoktatási törvény megnyitja a kaput azok előtt, akik menni akarnak az Európai Unió különböző országaiba tanulni, íg y, úgy, amúgy. Ehhez képest mit tesznek önök? Megalkottak mindenféle világnyelvprogramot - programmal már tele van egyébként a fiók , ehhez képest pedig a következő évi költségvetési törvényben drasztikusan megszüntetik, visszanyesik a két tannyelvű intéz mények normatíváját. Kérdezem én: hol lehet normálisan, valóban komolyan megtanulni nyelvet? Az egyik legjobb mód erre a két tannyelvű iskola. Aki nem ilyen helyre jár, alapvetően nyelvtanfolyamokon tudja ezt megtenni. Tehát igaza van a miniszterelnök úrna k, mehetnek azok a diákok, azok a fiatalok tanulni Münchenbe, Londonba vagy Párizsba, akiknek a szülei kellően gazdagok ahhoz, hogy megfizessék ezeket a nyelviskolákat. De a szerencsétlen, elesettebb családok gyermekei elől a lehetőséget úgy, ahogy van, el veszik. Ez az igazságosság, miniszterelnök úr? Beszéljünk egy másik kérdésről, a tandíj dolgáról! Ezt kerülgetik önök, mint a forró kását, de sajnos azt kell mondani: van. Mondok önöknek egy meghökkentő statisztikai adatot: ebben a tanévben a Debreceni Egy etem állam- és jogtudományi karán az összes elsős 20 százaléka, egyötöde az államilag finanszírozott, négyötöde pedig nem. Hogy is állunk akkor itt a tandíjjal, kérem szépen? Egész egyszerűn azért, mert úgy húzták meg önök a ponthatárokat, hogy még az előz etesen betervezett, a felvételi tájékoztatóban megadott keretszámoktól is messzemessze elmaradt. Ez a nagy igazságosság, tisztelt képviselőtársaim? De beszélhetnénk egyéb ösztöndíjakról is, amiket önök megszüntettek: a hátrányos helyzetű gyermekek támogat ásától kezdve egészen a pályakezdő fiatalok és tehetségek támogatásáig terjedő ösztöndíjak körét hosszan sorolhatnám. Vagy elvontak ezektől pénzt, vagy egész egyszerűen megszüntették. A kollégiumi támogatást úgy, ahogy van, visszanyesik jövőre. Ez megint c sak az esélyegyenlőség és az ifjúságpolitika kardinális prioritása? Ez, kérem szépen, azt üzeni, hogy nem fontosak azok a gyerekek, nem fontosak azok a fiatalok, akik másképp nem tudják megoldani a tanulmányaikat, mint hogy hét közben kollégiumi elhelyezés t kérnek - mert nem lesznek kollégiumok. Ez az igazságosság? Ez a szociális érzékenység? Ez teljes érzéketlenség.
