Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 4 (261. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
2423 A másikkal azonban, a gyermekes családok támogatásáva l kapcsolatban több gondot látunk. Ön úgy fogalmazott, hogy azoknak kell többet adni, akik rosszabbul élnek, akik szegényebbek; szemben azzal - és ezt titulálta nekünk , ahogyan ezt állítólag ön szerint mi tettük, hogy a különbségeket fokozó családpolitik át, gyermektámogatást alkalmaztunk a polgári kormányzás idején. Tegyük majd egyszer félre a politikai szlogeneket és vitákat, és nézzük meg alaposan ezt! (16.10) Sőt, idehozott nekem egy képviselőtársam egy jól szemléltető példát. Rácz Györgyné és ifjabb R ácz György, nagymama és unoka, a nagymama 80 176 forintos nyugdíjjal neveli az unokáját, a szülei meghaltak. Kap családi pótlékot, 7200 forintot, és kap - kiegészítő családi pótlék volt a mi időnkben - most rendkívüli gyermektámogatást, ha jól tudom. (Dr. Katona Béla: Miért kapná? - Göndör István: Bajban van a számokkal.) Itt van, kapja. Urak, vegyük egymást komolyan, és ezt a nagymamát pedig kiváltképpen, aki 10 800 forintot kap. Maradjunk annál, hogy a szociális és családügyi miniszté rium szerint 740 ezer gyerek kap ilyet, aki olyan családban él, ahol az egy főre jutó jövedelem nem éri el az öregségi nyugdíjminimumot, 23 ezer forintot. (Gőgös Zoltán: Azt meg kell szorozni.) De egy árvánál más a helyzet. (Domokos László: Nem is arról sz ólt a történet. Figyelni kell.) Igaz? Ha nem hisznek ennek az egy szem unokának, akkor higgyenek 740 ezer esetnek. De nagyjából a helyzet ugyanaz lesz, mert 7200 forint és 10 800 forint, az 18 ezer forint. És ehelyett kap majd 11et, 7 ezer forinttal keves ebbet. Önök azt vetették a szemünkre nemegyszer, hogy nem emeltük a családi pótlékot, a mindenkinek nyújtott, alanyi jogon járó családi pótlékot, hanem ezt a kiegészítő családi pótlékot növeltük. Én továbbra is azt mondom, hogy az ország mai helyzetében ne növeljük a családi pótlékot, ami mindenkinek jár (Kormánypárti képviselőkre mutat.), önnek is, önnek is, nekem is. (Horn Gábor: Fel sem veszem.) Ezt ne növeljük! Viszont emeljük a háromszorosára, az ötszörösére azt a kiegészítő családi pótlékot, ami annak a 740 ezer gyereknek jár, ahol az egy főre jutó jövedelem nem éri el a 23 500 forintot. 23 500 forint baromi kevés pénz! Önök elveszik ezektől a gyerekektől most a pénzt, és odaadják mindenkinek alanyi jogon. Tehát, miniszterelnök úr, ha az ön szavait hal lgatom, hogy adjunk annak támogatást, aki rászorultabb, ezzel egyet tudok érteni. Csak éppen az intézkedés nem ez. Az ellenkezője történik, azoktól veszik el a fókuszált, valóban rászorultság alapján nyújtott támogatást, akik rászorultak, és szétterítik mi ndenkinek, minden szülőnek állampolgári jogon. Ez nincs rendben. Ahogyan rendben van a nyugdíjkorrekció, az ön által legfontosabbnak tartott egyik pont, úgy nem látom rendben lévőnek, vagy nem látjuk rendben lévőnek a másik pontot, a gyerekek támogatását. Az autópályaépítést, illetve a felsőoktatást említette még néhány perc erejéig. Autópályát építeni fontos, indokolt, ennek a gazdasági ésszerűségével, múlhatatlanságával mindenki egyetért. Sosem ez a kérdés, hanem a hogyan, a mennyiért. Talán jól szemlélt eti a problémát egy apró hír. Tavasszal minden évben a Londonban működő nagy pénzintézetek, a City vezető munkatársai között szavazást folytat egy lap, hogy mi az év üzlete, a legjobb üzlet abban az évben a világon. Ebben az évben az év üzletét az a franci a beruházó cég nyerte, amelyik Magyarországon az M5ös autópályát folytatja Kecskemét és Szeged között. (Derültség az ellenzéki oldalon. - Közbeszólás ugyanott: Bravó!) Ez érte meg legjobban Európában. Szokták mondani, hogy minden szerződés jó valakinek. E z a szerződés nem nekünk jó (Közbeszólás az MSZP soraiból: A szegedieknek.), nem az állampolgároknak jó. A szegedieknek érthető módon fontosabb az autópálya, mint az, hogy általában mennyibe kerül. De azért mondjuk el, hogy a Kecskemét és Szeged közötti ho mokos lapályon kétszerte annyiba kerül az autópálya, mint a viaduktokkal, hegyekkel, alagutakkal tűzdelt Horvátországban, és kétszerte annyiba kerül az autópálya, mint a polgári kormány idején épült. Tudom, volt infláció, mentek fel az építőipari árak, de azért ennyire nem. Tehát itt valami nem stimmel, nem a céllal - a kivitelezéssel, a mértékkel, a hogyannal.
