Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 4 (261. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
2422 kiindulópontok sem biztosak, az idei adatok sem garantálhatóak, de a jövő évre vonatkozó adatok… Ön kérdezte, hogy megfogalmaztae bárki, hogy túltervezettek a bevételek. Pontosan ezt fogalmazták meg az ÁSZ szakemberei, az elle nzéki hozzászólók is. Megfogalmaztáke a kiadási oldallal kapcsolatos kritikájukat? Igen. Nézze, miniszterelnök úr (Babák Mihály: Nem mond igazat!), azon vagyunk, hogy ez az ország sikeres legyen, ebben közös a felelősségünk, de azért nem közösek az eszköz eink. Önök kormányoznak, pénz, paripa, fegyver, apparátus és hatalom birtokában. Mi, ellenzéki pártként el tudjuk mondani a véleményünket, hogy hogyan ítéljük meg ezt a tevékenységet. Úgy látom, hogy önök is tudják, mi is tudjuk, hogy gond van. Azt a fajta törekvést, hogy jöjjön már ide Orbán Viktor, és vállaljon szerepet ebben a felelősségben, egyfelől értelmezni tudom mint politikai marketingakciót - rendben van , másként pedig úgy tudom értelmezni, hogy ön is érzi, hogy itt azért nagyon nagy bátorságra, vakmerőségre van szükség, hogy ebben a költségvetésben ön őszintén higgyen. Egyszerre eurót 2010re; egyszerre adócsökkentést, igaz, nem most, egykét elem kivételével a következő évekre; egyszerre ezt a költségvetést. Lehet, hogy létezik ez a keskeny ösv ény, de a közgazdászok, a pénzügyi szakemberek - tisztelet a pénzügyminiszter úrnak és kollégáinak, illetve önnek, önökön kívül más nem nagyon látja. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!) Sokan attól tartunk, őszinte aggodalommal, hogy ez a költségveté s csak a következő év közepéig tart. Természetesen nem tudjuk, hogy ki fogja irányítani ezt az országot 2006 májusában, és feltehetően ebben nem is mi fogunk megállapodni, a választók majd eldöntik. De akárki is, ha önök, akkor is rossz, ha ez a költségvet és összedől. Hogy kártyavárként vagy hogyan, ezt hagyjuk, ez valóban stilisztikai probléma. De nekünk is tragédia - és nem a politikusoknak, hanem ennek az országnak. Lehetne, önnek abban igaza van, jó lenne, ha olyan országban élnénk, ahol a parlamenti pa tkó két oldalán ülő politikai erők egymás szemébe tudnának nézni, és azt tudnák mondani, hogy uraim, baj van, komoly baj van, nem irigyeljük önöket, bár kényelmesnek tűnik a szék, de ilyentájt kicsit kényelmetlen lehet; nem irigyeljük önöket, hogy egy költ ségvetést kell összerakni. Próbáljunk őszintén szembenézni ezekkel a kérdésekkel! Nem kell itt… (A képviselőtársával beszélgető Horn Gábor felé:) Gábor, ne zavarjál, légy szíves! Ne haragudj, hogy ezt kérem! (Horn Gábor: Nem haragszom!) Tehát az első ilyen kor, hogy az ember tényleg őszintén szembenéz a helyzettel, és utána választ rá gyógymódot. De az, aki bekeni sárral, eltagadja ezeket a problémákat - most mindegy, hogy milyen okok miatt, a választások közeledte vagy politikai kommunikációs okok miatt , az szerintem nem tesz jót ennek az országnak. Nézzük az ön által említett prioritásokat! Két prioritást említett - szokatlan módon, de maradjunk ennél , a nyugdíjasokat, illetve a gyermekes családokat. A 13. havi nyugdíjat mint értéket, mi is értéknek tek intjük, fontosnak tartjuk. Egyetértek azzal is, amit ön úgy fogalmazott meg, hogy arra a nyugdíjkorrekciós programra, amit önök kimunkáltak, szükség van, mi is így látjuk, mert valóban, a kilencvenes évek közepén, nagyrészt ’9596ban, a Bokroscsomag idej én fölfutott az infláció, 18 százalékkal vette át a Hornkormány az inflációt, felfutott 36ra, és a végén, ’98ra lejött 18,5re. Ezt hoztuk mi le 5re. Tizennyolc és fél volt… (Göndör István: 14, egészen pontosan! - Domokos László: Majd elmondja…) Köszön öm szépen az információt, kedves képviselő úr. (Moraj az MSZP soraiban.) De ami itt a lényeg, volt a kilencvenes évek közepén egy nagyon határozott időszak, amikor gyakorlatilag a nyugdíjak, mint forró serpenyőben a vaj, elolvadtak, elveszítették az értékü ket, és ez méltatlan helyzetbe hozott sok százezer embert. Ezt korrigálni kell, ebben egyetértünk. És mi a magunk részéről a választások előtt is, a választásokon is és utána is azt mondjuk, hogy ezt végig kell csinálni. Ezt a korrekciós programot a Fidesz is magáénak tekinti, és kötelezettségként vállalja. Ilyen módon, amennyiben ez az egyik prioritása, ez az egyik pillére a költségvetésnek, azt mondjuk, ez rendben van, és a kivitelezés is nagyjából jó.
