Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 4 (261. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
2417 Muszáj csinálni! Persze mi nem vagyunk könnyű helyzetben. Ha mi építünk száz kilométer autópályát, az az éves nemzeti jövedelmünknek az 1 százaléka körül van. Ha ugyanezt a németek teszik meg, akkor nekik k evesebb, mint 0,1 százalék. Természetesen azért terheli meg borzasztóan a mi kasszánkat az autópályaépítés - hozzáteszem, azért sem építettek elődeink ennyi autópályát , mert ez elképesztően drága dolog. De aki a jövőről beszél, aki azt mondja, hogy a jö vőbe akarok befektetni, annak muszáj ezt megtenni, még akár azon az áron is, hogy meg kell védeni a magyar költségvetést, hogy egyszerre kell fejleszteni - mert ez szól a jövőről , és egyszerre kell egy igazságosabb társadalmat megpróbálni segíteni kialak ulni egy hatékonyabb társadalompolitikával, mert ez szól a múlt adósságairól és szól a jelenről, és a gyerekeinken keresztül szólni fog majd a jövőről is. Nem mondanám természetesen azt, hogy ebben a vitában ezeket a prioritásokat, ezeket a gócpontokat nem érte támadás. Nem hallottam erről. Azt hiszem, hogy itt helyes és jó úton járunk ezen az úton. Hallottam nagyon fontos megjegyzéseket ellenzéki és kormánypárti oldalról is, olyanokat, hogy van mit finomítani ezen a költségvetésen. Ezt látom, érzékelem én is. Ilyennek látom a közoktatás egynémely területét, ahol a benyújtott költségvetés által megteremtett mozgástér talán szűkebb annál, mint ami társadalmilag méltányos, elfogadható és egyébként középtávon fenntarthatóan hatékony. (15.40) Ezért egyetértek az okkal a hozzászólókkal, akik azt mondták, hogy kérem szépen, nézzük már meg, hogy a közoktatásban a kisebb települések iskoláinak finanszírozásán lehete segíteni, lehete a költségvetés keretei között ennél több mozgásteret találni. Azt mondom, hogy igen, nézzük meg, arra való a részletes vita, hogy találjunk ennél nagyobb mozgásteret. Azt hiszem, itt több rugalmassággal kell kezelni a benyújtott költségvetést. De egészen biztosan van még egy ilyen terület, ilyennek látom - érte is elég sok kritika - az eg yes szociális kérdéseket és egyes szociális területeket. Nagyon érdekes, mert összességében mind az oktatásra, mind pedig a szociális területre lényegesen többet költünk, mint 2002ben, itt is nagyságrendileg mondok számokat: mindkét területen nagyjából, k özel 70 százalékkal több pénzt költünk. De azt is tudom, hogy ennek jelentős része a 2002ben megemelt és azóta az életünk részévé vált közalkalmazotti bérekre megy el. Tehát két igazság van egyszerre: sokkal többet költünk el oktatásra és szociális ügyekr e, mint 2002ben, 70 százalékkal többet - elképesztően sok pénzt , de látom, hogy miután ez jelentős részben bérekre megy el, amit ma már mindenki adottságnak tekint, ezért bármennyivel több is ez a pénz, helyenként szűkebb a működésnek a mozgástere, mint amit szeretnénk, és itt talán vannak indokolatlan szigorúsággal megfogalmazott normatívák. Meg kell nézni, hogyan lehet itt rugalmasabbnak lenni, és - tegyük mindjárt hozzá - hol vannak azok a területek, amely területekről pedig pénzt lehet innen oda átcs oportosítani, mert ez nagyon fontos. Ebben is hallottam egykét javaslatot és egykét ötletet: az igazgatásból vegyünk el pénzt, meg kormányzati kommunikáció. Az az igazság, hogy komoly politikusok ennél azért mélyebbre ásnak egy picikét. Az igazgatásról h add mondjak önöknek egy mondatot! Itt van, mintha lenne egy általános félreértés. A központi igazgatás létszáma, amelyet úgy élnek meg az emberek, hogy a minisztériumi bürokráciák, a 2002es 8700 főről idén nyárra 7400ra csökkent, 15 százalékkal csökkent a központi igazgatás létszáma - aki ettől eltérő számot tud, az szóljon! Én ma nagyon mély és alapos, a teljes központi államigazgatási struktúra átalakítása nélküli további spórolásra őszintén szólva nem látok lehetőséget; aki ennek az ellenkezőjét állítj a, az, azt hiszem, nem tudja, hogy milyen teher alatt dolgozik a központi igazgatás, az nem tudja, milyen teher alatt dolgozik. Az a jövedelemnövekedés, amit ígérünk, az pedig egy szerény és visszafogott, hozzáteszem: a teljesítményünkkel arányos jövedelem növekedés. Közalkalmazottaknál, köztisztviselőknél a jövő évi várható reáljövedelemnövekedés - egy bizonyos kört leszámítva, erre majd ki fogok térni - a gazdasági teljesítményünkkel egyensúlyt tartó, vásárlóértékben 4 százalék körüli. Ez, kérem szépen, E urópában mindenhol egy nagyon tisztességes növekedésnek számít. Ennél kevesebbet énszerintem nem lehet ma ajánlani a társadalmi partnereknek és a közalkalmazottaknak, azt hiszem, nem is lenne
