Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 4 (261. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
2416 munkaerőpiacra. Ilyen a felsőoktatás és a fel sőoktatás finanszírozása. Vita van még mindig a felsőoktatási törvény tartalmáról, arról, hogy mikor lépnek be ezek az új elemek, mi ebből, ami alkotmányos, mi az, amit ki kell igazítani, de azt hiszem, hogy nagyon helyesen a benyújtott költségvetés elfoga dja azt az egyezséget, amely a törvény születésének időpontjában keletkezett, hogy ezzel a törvénnyel, az új törvénnyel a felsőoktatás finanszírozását egy kiszámíthatóbb és egyre javuló pályára tesszük. Azaz messze az inflációt meghaladóan javul a felsőokt atás forrásháttere, a felsőoktatás állami támogatása. Azt gondolom, hogy ez helyes. Ez a vita - ha ebben van vita - nem magáról arról szólhat, hogy helyese a felsőoktatást támogatni, mert azt gondolom, hogy ez a korábbi egyezségeket megtartó, azokat telje sítő költségvetési támogatás, hanem arról, hogy a bolognai folyamatra való átállásnak mindenfajta gondjabaja jó és helyes módon kerüle kezelésre a törvényhozásban vagy sem. Ez megint nem költségvetési vita innentől kezdve, hiszen amit a költségvetésben m egígértünk, azt teljesítjük. S ez rendjén van. Azt hiszem, hogy ezt meg kellett tenni. Még messzebb megyek: mezőgazdaság, vidékfejlesztés. Átlépjük a 400 milliárdos határt ebben a támogatási körben. Ez nagyon nagy dolog. Csak azért emlékeztetném a kollégák at: a 2002es költségvetésben 200 milliárd alatt volt az összes mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatás, fejből mondom, szerintem 192194 milliárd. Megkétszereződött négy év alatt. Sőt, ha csak az utolsó két évet nézem, 2005öt és 2006ot, akkor hároms zázhuszonegynéhány milliárdról megyünk fel 400 milliárd fölé. Természetesen a magyar mezőgazdaság, agrárium és általában a magyar vidék fejlesztése az elmúlt tizenöt évben oly sok adósságot halmozott fel, hogy magam sem hinném, hogy most akkor ezzel eljöt t a Kánaán. Azt mondom, hogy az egyik legnagyobb nyertese ennek a folyamatnak a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés. Ha egy jól körülhatárolható terület egyik évről a másikra 25 százalékot meghaladóan tudja növelni a forrásait, akkor azt hiszem, hogy azt leh et mondani, hogy itt valami fontos és jó dolog történik. Szerintem ez a kormány helyesen és jól cselekszik akkor, amikor nem egyszerűen beszél arról, hogy intenzív vidék- és intenzív agrárpolitikát kíván folytatni, ahol együtt van a hagyományos magyar agrá rium teljesítményének védelme - ebben folytatunk most európai vitákat, nyilván ismerik a Dohaforduló tanácskozásait a WTOval , és együtt van egy korszerűsítési folyamat, amely korszerűsítési folyamat egyébként arra a hét pontra reflektál, amelyet a mező gazdaságban a száz lépés részeként hirdettünk meg. Csak utalok arra, hogy például annak a folyamatnak a támogatása, hogy helyreálljon a növénytermesztés és az állattenyésztés közötti hatékony egyensúly, ami az elmúlt tizenöt évben megbomlott. Ezek mind oly an részei a költségvetésnek, ahol azt gondolom, hogy a kormány társadalompolitikaigazdaságpolitikai szándékainak megfelelően kellő mennyiségű forrást tudott biztosítani. Sokszor vita tárgya a parlamentben az autópályák építése, hol gúnnyal, hol kritikával , hol iróniával, hol többkevesebb magabiztossággal, hol meg kétellyel. Amikor majd el kell számolni erről a négy évről a választóknak, akkor nyilvánvalóan az egyik nagyon fontos eleme lesz ennek az elszámolásnak, hogy kérem szépen, 2002 és 2006 vége közöt t a magyar autópályahálózat hossza megduplázódik Magyarországon. 2002 környékén alig több mint ötszáz kilométer autópálya volt Magyarországon, 2006 végén több lesz, mint ezer kilométer. Irtózatosan sokba kerül, az idei költségvetésből több mint 200 milliá rd forintot fordítunk ezekre a célokra! A következő évben visszük tovább ezt a folyamatot. De hát azt gondolom, hogy azok a szegediek, akik a jövő hónapban fognak örülni annak, hogy átadjuk az autópályát - a következő évben, 2006ban Nyíregyházára és Debre cenbe fog érni az autópálya, és már az M7esből is 2006 végén már csak harminc kilométer fog majd hiányozni , azok, azt hiszem, azt fogják mondani, rendben van, hogy ez elképesztően nagy teher - mert komoly teher az országnak autópályát építeni , de meg kell tenni, mert oda megy a gazdaság, oda megy a kiszámítható élet, oda megy a biztonság és a nyugalom, ahol van autópálya. Ellenzéki képviselők és mi is jól ismerjük azokat a tanulmányokat, hogy az autópályák húszharmincnegyven kilométeres szélességű sá vjában, körzetében hogyan pezsdül meg a gazdaság.
