Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 4 (261. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
2360 Demokraták Szövetsége részéről egy olyan költségvetést szeretnénk támogatni, és olyan indítványokat is akarunk tenni - ha tes zünk - a költségvetéshez, amelyek ebbe az irányba erősítik a költségvetés pozícióját, és takarékosabb költségvetést eredményeznek. Pokorni Zoltánnak azonban jó néhány kérdésben igaza van. Azt gondolom, egyik kormánypárti képviselő sem vitatja azt az állásp ontot, hogy az oktatás fontos számunkra. Abban is igaza van képviselőtársamnak, hogy az óvodai oktatás rendkívül fontos és lényeges eleme a magyar közoktatásnak. Megjegyzem, ha már ezt említette Pokorni képviselőtársam, akkor hadd utaljak arra, hogy a Fide szkormányzat idején nem igazán érzékeltük mi, akkor ellenzékben lévő képviselők, hogy a kormányzat olyan fontos szerepet szánt volna az óvodai oktatásnak, holott az óvodai oktatás egyfelől az egyik legsikeresebb ágazata a magyar közoktatásnak, másfelől pe dig ne feledjük el, ha komolyan gondoljuk azt, hogy a férfiak és a nők között erősíteni kell az esélyegyenlőséget, hogy - ha úgy tetszik - a női esélyeket erősíteni kell a társadalomban a szerepvállalásra, akkor ezt nem holmi kvótarendszerekkel és egyebekk el fogjuk elérni, mert ezek nem igazán jó és nem igazán célravezető elképzelések, hanem például azzal, hogy próbáljuk az iskolai rendszert, az óvodai és bölcsődei oktatást és szociális hálózatot kiépíteni és erőteljesen segíteni, és annak a működését minél jobbá tenni, mert elsősorban ez teszi lehetővé a nők szerepvállalását a társadalmi életben. De azt is lássuk világosan, hogy két családmodell ütközik össze. Másfajta családmodellt képviselt annak idején a Fidesz, a jobboldali kormányzat, és másfajtát a sz ocialistaliberális kormányzat. De ez így van rendjén, és az a helyes, ha a költségvetési vitában értékválasztások is vitatkoznak egymással. Ebben az esetben azonban meg tudjuk találni a közös pontot, mert az óvodai nevelésnek - és örülök, hogy fideszes ké pviselőtársam ezt szóba hozta - ez a típusú erősítése hosszú távon fontos számunkra, mert a társadalom mobilitását segíti elő, valamint - még egyszer hangsúlyozom - a nők komolyabb társadalmi szerepvállalását. Biztos, hogy mindannyiunknak ez az érdeke. Teh át örülök, hogy a Fideszfrakció prominens képviselője egy ilyen típusú hozzászólást mondott el a tisztelt Házban. Arról pedig szeretném biztosítani ellenzéki képviselőtársaimat, hogy mi jó néhányan egyáltalán nem onnan nézzük a költségvetési vitát, hogy c sak az lehet az érvényes, amit a kormánypártok mondanak, amit pedig az ellenzék mond, az meg valami szörnyű gonosz kritika. Szó sincs erről! (11.10) Ha olyan típusú javaslatokat és kritiká t hallunk, amelyet meg tudunk fontolni, el tudunk fogadni, akkor biztos, hogy nem presztízskérdés egyikünk számára sem, hogy azt elfogadjuk, és ilyen szellemben változtassunk a költségvetésen. Úgyhogy ezúton is köszönet minden ilyen jobbító szándékú megnyi latkozásért, vagy nem is teszem azt hozzá, hogy jobbító szándékú, mert ez is egy politikai közhely. Nem kell annak jobbító szándékúnak lenni, elsősorban hasznos legyen az a megnyilatkozás, a szándékok mindig külön megítélést igényelnek. Nos, ennyit szerett em volna elmondani a vita kapcsán, mert óhatatlanul is hangsúlyoznám - hiszen Pokorni Zoltánnal közösen volt közünk ehhez a területhez, mindketten miniszterek voltunk annak idején, és az oktatással foglalkoztunk , mind a kettőnknek, ha úgy tetszik, személ yes felelőssége is van e téren, hogyan alakul jövőre a költségvetés, úgyhogy örülök annak, hogy egy ilyen hozzászólás hangzott el a tisztelt Házban. Amint az előbb már említettem a felszólalásom elején, itt a legfontosabb szempontnak mégis azt tartom a köl tségvetési vitában, hogy hosszú távon mit tudunk az ország számára perspektívaként felfesteni. Nos, a hosszú távú perspektíva egyértelműen az kell hogy legyen, hogy az ország versenyképessége növekedjen, Magyarország az európai integrációban egyre erőtelje sebb szerepet foglaljon el, és ennek az egyik legfontosabb eleme - még egyszer hangsúlyoznám - az euró 2010. évi bevezetése. Persze önmagában ezt a döntést nem szabad misztifikálni, de azt sem szabad elfelejteni, hogy önmagában nagyon sok lépést von maga u tán.
