Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 3 (260. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Mandur László): - BABÁK MIHÁLY (Fidesz):
2315 Tisztelt Államtitkár Úr! Ténykérdés, az Unió megállapította, hogy azt a modellt, amit önök be akartak vezetni, azt nem lehet elfogadni. És önök nem kifizették az autópályákat, hanem az autópályacégektől még pénzt tettek be a költségvetésbe, és a továbbiakban is nyilván ezt, valami hasonló modellt akarnak követni. Habár egy kicsit már más lesz a következő években, de két perc alatt ezt nem lehet elmagyarázni, de én azt hiszem, az már jó, hogy ön beismerte, amit a minisztere szokott mondani, mert az, hogy a miniszter nem ismeri a múltat, nem tudja azt, hogy mi történt az elmúlt években, az azt hiszem, közismert. Nyilvánvaló, hogy ez a hét kilométer jól hangzik egy ilyen tévéhíradób an, de ön is tudja, hogy az nem hét kilométer volt. Az kétségtelen, hogy az autópályaépítés abban az időszakban 2000 után indult el, fölösleges ezen vitatkozni, biztos ön is tudja azért, hogy hány kilométer épült, én magam egyébként körülbelül 70 kilométe r autópályát vettem át, tehát ez a hét kilométer eleve nem jó, 160 kilométeren épült az M7es és így tovább. Az is biztos, hogy ha abban az időben körülbelül ezer milliárd hitelt vett volna föl, mondjuk, az előző kormányzat, akkor valószínűleg nem tudtunk volna az Unióhoz csatlakozni, mert nem lehetett volna a költségvetési előírásokat teljesíteni. (22.30) Tehát itt csupán arról van vita, amit ön mondott, ami egy kicsit olyan, mint a lenini villamosítás, hogy márpedig ezt meg kell építeni, aztán lesz, ami l esz. Én úgy gondolom, hogy ma pedig az a feladat, hogy úgy építsenek autópályát is meg mindent, hogy egy költségvetésben az uniós előírásokkal, ami nem csak az Unió miatt van, összhangban történjen. Tehát csupán ennyi a vita közöttünk. Nyilván több száz mi lliárd forintot meg lehetett volna takarítani, ha több uniós forrást használnak fel, ha a versenyeztetésnek, amire ön olyan büszke, lett volna olyan eredménye, hogy attól valóban olcsóbb lett. Mint tudjuk, nem olcsóbb, sőt kartellvádak fogalmazódtak meg. Á rakat pedig lehet ismerni a családi házaknál, például tudnék önnek mondani, amire hivatkozott. A lényeg az, hogy sokkal drágábban épültek, sajnos ez a tény, és ezért is kell majd többet fizetnünk utólag. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr . Dióssy államtitkár úr kettőpercest kért, egy perc három másodperce van. Parancsoljon! DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár : Igen, tudom. Köszönöm szépen, elnök úr. Manninger képviselő úr, azt tudom mondani, hogy nem úgy van, ah ogy mondja, hogy csupán egy dologban nem értünk egyet, sok mindenben nem értünk egyet. És megint csak azt tudom mondani, hogy amit ön elmondott, ez egészen egyszerűen nem igaz, sajnos megint nem igaz. Az a 160 kilométernyi autópálya, amit ön említ, lehet, hogy álmokban létezik, valójában nem létezik. Amire ön utal, az lehet hogy az M7es megjavítása, kibővítése, az aszfaltcsík fölépítése, ilyen értelemben össze lehet szedegetni a 160 kilométert, de új autópályát önök nem építettek, csak hét kilométert, amit önök kezdetek, önök adtak át, illetve 65öt, amit önök kezdtek, és mi adtunk át, és mi finanszíroztuk. (Kárpáti Zsuzsa: Így van!) Ezt mindig el is mondtuk, mindig el is ismertük, ugyanúgy, ahogy kérem, hogy ön is ismerje el a mi teljesítményünket. Azt gon dolom, ez a fair, és ez az a megközelítési mód, amelyik illik ehhez a magyar parlamenthez. (Kárpáti Zsuzsa: Így van! - Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Felszólalásra következik Babák Mihály. Kettő percben öné a szó, képviselő úr. BABÁK MIHÁLY (Fidesz) : Mélyen tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Államtitkár úr, kérem, ne vegyen rossz néven, nem értem, miért olyan ingerült, kioktat és ugyanakkor dühös. Úgy gondolom, hogy mi nem kívá njuk
