Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 3 (260. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
2292 normatíva 805 300 forint lesz, ami a speciális ellátás esetében 21 százalékos, a különleges ellátást igénylőknél pedig 14 százalékos csökkenés. Azt gondolom, ez meglehetősen súlyos érvágás ezeknél az ellátásoknál. A mi a szociális otthonokat illeti: a jövőben a szociális törvény módosítása részeként tervezett három típusú normatíva napvilágot lát a költségvetési törvényben, jóllehet ennek a bevezetése olyan vitákat váltott ki szakmai körökben, hogy a tárca a törvénymó dosításnak erről a részéről egyelőre és átmenetileg lemondott. Ami a költségvetésben megjelenik, az úgy néz ki, hogy van egy magasabb kategória - ezt úgy nevezik, hogy fokozott ápolást, gondozást igénylő ellátás, ez az említett 805 ezer forintos kategória , utána van egy olyan kategória, ami az átlagos gondozást, ápolást fedi - ez 710 ezer forint lesz a jövőben , és van egy harmadik kategória, az emelt színvonalú bentlakásos ellátás, melynek összege ellátottanként éves szinten 447 ezer forint. Tisztelt Ké pviselőtársaim! Azt gondolom, hogy teljesen okkal váltott ki ez a terv hallatlan nagy izgalmat azoknak a fenntartóknak a részéről, akik ilyen emelt szintű ellátást létrehoztak, jó alaposan előre költségszámításokat végeztek, hogy mennyiből is tudnak kijönn i és gazdálkodni. Ez a magyarázata annak, hogy a Szociális Ellátók és Szociális Ellátottak Egyesülete egy drámai hangütésű anyagot juttatott el hozzánk, amiből kiderül, hogy ez a csoport, a bentlakásos intézményeknek ez a köre teljesen ellehetetlenül, ha t ényleg realizálódik ez a 42 százalékos normatívacsökkentés. (20.40) Amikor a tárca érvelését hallgattam, akkor ott valóban méltányolható, súlyos szociális szempontok jelentek meg. A tárca azzal é rvel, hogy nem lehet ugyanakkora a normatívája egy olyan, mondjuk, zömmel önkormányzati fenntartású, bentlakásos idősotthonnak, ahol a betegek túlnyomó többsége demens, napi huszonnégy órás ellátásra, pelenkázásra szorul. Ez egészen más működési, gondoskod ási körülményeket igényel, mint mondjuk, egy olyan idős ember ellátása, aki tulajdonképpen még abszolút önellátó, azért költözött be az idősotthonba, mert egyedül van, és biztonságban akarja érezni magát, de valójában még teljes értékű életet él. Tisztelt Képviselőtársaim! Én a magam részéről maximálisan egyetértek azzal, hogy a jövőre nézvést érdemes gondolkodni a differenciálás feltételein. Egyébként hadd bocsássam előre: nem csak a szociális idősotthonok vonatkozásában, de meg jelenik ez a probléma a hajléktalanellátásban is. A hajléktalanellátásban ez idő szerint egy darab normatíva van, természetesen ez is csökken, nem olyan drasztikusan, 548 ezer forintról 518 ezer forintra csökken, de ez az egy darab normatíva létezik, ami t megkap az a szolgáltató, aki mondjuk, egy olyan éjjeli menhelyet tart fenn, ahová este nyolctól érkezhetnek a hajléktalanok, és reggel nyolcig el kell hagyniuk a szállást, ahol húszharminc ágyas hodályokban, gyakorlatilag érdemi szociális gondoskodás, s zociális munka nélkül, éppen csak fedelet és zsíros kenyeret kapnak. És ugyanez a normatívája annak a hajléktalan átmeneti otthonnak, ahol viszont tényleg egészen színvonalas, igényes szakmai munka folyik, gondozása azoknak az embereknek, például az alkoho lt letett hajléktalanoknak, akiknél megvan a remény arra, hogy lehet ebből az állapotukból röptetni őket, valamilyen szociális gondoskodás útján hozzásegíteni a saját lakáshoz, fedélhez, munkához. Azt gondolom, fajsúlybeli különbség van az ellátások között , és talán itt is érdemes lenne gondolkodni azon, hogyan lehetne, kellene differenciálni az állam által nyújtott támogatást. Visszatérve a bentlakásos normatívára: ha egyszer igény van ezekre a férőhelyekre, amelyeket sok esetben civil szervezetek teremtet tek, amelyekkel kapcsolatban nem árt tudnunk, hogy az állam és a szociális tárca még a közelmúltban is a tőkebevonás érdekében ösztönözte a vállalkozókat és a civil szervezeteket ilyen emelt szintű ellátás létrehozására, hogy azután most rajtaütésszerűen e lengedje a kezüket, és azt mondja, gazdálkodjátok ki, miből tudjátok fenntartani azt az intézményt, amelynek a megépítéséhez adott esetben jelentős mértékű hitelt vettetek fel. A tárca érvelésében gyakran elhangzik, hogy itt bizony van egy egyszeri belépés i díj, amely viszonylag nagy összeg lehet, következésképp van valamilyen tartalék, amelyre támaszkodni lehet.
