Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 3 (260. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP):
2208 fogok válaszolni, hiszen önök vitanapot kezdtek, az oda való. Mindegyik vállalásunkra meg fogom önnek adni kedden a megfelelő tájékoztatást. Köszö nöm szépen. (Taps az MSZPs képviselők soraiban. - Pánczél Károly: Becsaptátok az embereket!) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Gőgös Zoltán képviselő úrnak, az MSZPből. GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm a szó t. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Előttem szóló frakciótársaim mondataiból érzékelhető, hogy a 2006. év költségvetése sok pozitív változást tartalmaz. Ez a költségvetés a biztonság, az igazságosság és a bátorság költségvetése. (Közbeszólások és derü ltség az ellenzéki képviselők soraiban.) Ez így érvényesül a magyar agráriumot és természetesen a vidék lakosságát érintő számokban is. A mezőgazdaságban a fentieken túl még egy fontos feltételt biztosít: a folyamatosságot, a hosszú távú tervezés lehetőség ét. A mezőgazdaságot érintő költségvetés az Európai Unió érvényben lévő eljárási rendjének megfelelően készült, ezért elmondhatjuk, hogy a korábbi rendszer valamennyi eleme megtalálható benne. Az agrárium az egyik nyertese a költségvetésnek, hisz a korábbi években soha nem látott támogatási összegeket tartalmaz. A több mint 400 milliárd forintos támogatási keret éppen duplája a kormányváltás előtti utolsó év főösszegének. Lehet persze mondani, hogy azt a támogatást tisztán hazai forrásokból finanszíroztuk, a 2006. évben 60 százalékos uniós és 40 százalékos hazai forrásokról beszélünk. Azon túl persze, hogy az ágazat szereplőinek teljesen mindegy, hogy a 400 milliárd forint milyen összetételű, el kell mondanunk azt is, hogy a magyar tagdíj az Unió költségveté sén keresztül ugyanolyan arányban kerül visszaosztásra, mint a Közösségben, tehát a magyar befizetett összeg több mint 40 százaléka a vidékfejlesztést, az agráriumot segíti. Ha ezt az arányt nevesítjük, jól látható, hogy hazai forrásokból is több mint 30 s zázalékkal többet fordítunk erre a területre, mint 2002ben. Az is tény, hogy az európai támogatási rendszer nem arányosan juttatja a forrásokat a különböző ágazatoknak, ezért a szabad forrásokat, amelyek - valljuk be - korlátozottan állnak rendelkezésünkr e, elsősorban az állattenyésztés segítésére és a szerkezetváltás támogatására kell fordítanunk. Azt is látnunk kell, hogy azzal, hogy a nemzeti kiegészítést Magyarországon kizárólag a gabona, olajosmag- és fehérjenövények területalapú támogatására fordítj uk, erősen bekorlátoztuk magunkat egy hagyományos struktúra mentén. A közelmúltban a parlament mezőgazdasági bizottságának vendégei voltak a velünk együtt csatlakozott országok mezőgazdasági bizottságainak elnökei. Itt egyértelműen kiderült, hogy nem minde nhol kapják meg a gazdák az Unió által elfogadott nemzeti kiegészítés maximumát. Itt jegyezném meg, hogy a rendezvény egy olyan közös nyilatkozat elfogadásával zárult - amelyről ma már hallottunk itt a parlamentben , amelyet méltán lehet a magyar mezőgazd asági bizottság sikereként értelmezni, és amelynek előkészítésében fontos szerepet vállaltak ellenzéki képviselőtársaink is. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a kormány a nulláról indulva állított fel egy intézményrendszert, amelyet sokan irigyelnek a szomsz édaink közül. Ez a kormány az elmúlt három évben több száz milliárddal segítette az uniós átállást részben hitelek elengedésével, részben azzal az előcsatlakozási hitelprogrammal, amelynek révén több mint 200 milliárd forint fejlesztési támogatás került az ágazat szereplőihez. Azt is hangsúlyoznám, hogy a gazdálkodók a kormány segítségével nem kártyavárakat, hanem több tíz milliárd forintért korszerű raktárakat építettek és építenek, így elmondhatjuk, hogy a második kiugróan magas gabonatermés is megfelelőb b helyre kerül. De visszatérve az eredeti gondolathoz, nem biztos, hogy örök érvényűnek kell tekinteni azt a konszenzusos döntést, amely a nemzeti kiegészítés kapcsán keletkezett, talán ideje lenne már az uniós tapasztalatainkat is figyelembe véve felülviz sgálni. Jó volna, ha valamennyien előtérbe
