Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 3 (260. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SZEKERES IMRE (MSZP):
2140 Azzal kezdtem, hogy tesszük a dolgunkat, folytatjuk a munkát, ezért készítünk költségvetést most. 1998 óta először lesz Magyarországn ak választási évre vonatkozó költségvetése. Mert abban minden parlamenti képviselő egyetért - gondolom, az ellenzéki és a kormánypárti képviselők is , hogy felelős, szükséges és törvényes lépés, ha minden évben elfogad az Országgyűlés költségvetést. Ez ne m volt így, hiszen 2000ben a mai ellenzéki pártok akkor kormánypártként kibújtak ez alól a kötelezettség alól a kétéves költségvetés ötletével, semmibe vették a parlamenti demokrácia alapvető szabályait. Ez az, ami miatt azt gondolom, hogy igazából felelő s, komoly és Magyarország iránti elkötelezettség az, ha egy kormány és a kormánypártok vállalják a választási évben is a költségvetés elkészítését. Mi ennek a költségvetésnek a stratégiája? Figyelve az első napi vitát és figyelve a sajtóban megjelent vélem ényeket, azt lehet mondani, hogy mindannyian egyazon úton vagyunk, de egyáltalán nem mindegy, hogy milyen irányba tartunk. Ezzel a költségvetéssel mi ezen az úton előrehaladunk, már nemcsak azért is, mert világos értékek alapján határoztuk meg ennek a költ ségvetésnek a stratégiáját, hanem azért is, mert a költségvetés céljai az előrehaladást jelentik. Négy cél van, amelyet a Szocialista Párt fontosnak tart és támogat. Az első az, hogy több nőnek és férfinak legyen munkája; a második, hogy igen, magasabb jöv edelmet biztosítson a korszerű gazdaság teljesítménye; harmadrészt, hogy dinamikusan fejlődjön a magyar gazdaság és ezzel Magyarország az integráció kihasználásával; és az, hogy igazságosabb legyen a közteherviselés és méltányosabb a szociális támogatás. A zt mondtam, az első célunk az, hogy több nőnek és férfinak legyen munkája. Ez az egyik legnehezebb feladat minden kormány számára azok között a változó gazdasági körülmények között, amelyek Magyarországon, Európában, sőt az egész világon ma a gazdaságot me ghatározzák. Azok a direkt és közvetett támogatások, amelyek a költségvetésben szerepelnek, azt biztosítják, hogy még ilyen körülmények között is több ember számára munkahelyet és pénzkereső munkavégzés lehetőségét biztosítsuk. Ez egyébként nem csupán gazd aságpolitikai, beruházásösztönzési kérdés - bár kétségkívül az is , nemcsak az államháztartási egyensúlyok kérdése - bár az is , ez társadalmi kérdés döntően, hiszen a munkaerőpiac mindig lefelé szorít ki, lefelé szorít ki embereket, akik így szociális t ámogatásra szorulnak. Munkához azzal segíthetjük az embereket, ha olyan támogatási politikát folytatunk, amely mellett a munkaadónak jobban megéri nehéz helyzetben lévő embereket akár atipikus munkarendben is foglalkoztatni, másrészről több embernek éri me g dolgozni, munkát vállalni. A költségvetés három olyan nagy csoportot határoz meg, ahol ezt a támogatást fokozottan biztosítja. Azokat a nőket, akik a gyermekvállalás mellett munkát is vállalnak, azokat a pályakezdő fiatalokat, akiknek az első lépései nag yon nehezek, és azokat az embereket, akik rossz helyen, rossz foglalkozással és rossz élethelyzetben igyekeznek mégis munkát vállalni és tevékenykedni. Azt mondtam, a második célunk az, hogy magas jövedelemhez jussanak a munkavállalók - hozzátenném: és a v állalatok is - a korszerű gazdaság teljesítménye révén. Három olyan feltétel van Magyarországon, amely ezt a korszerű gazdaságot biztosítani hivatott, és a költségvetés ebbe az irányba tesz határozott lépéseket. Az infrastruktúra fejlesztése az első, a tec hnológiaváltás, az innováció hatékony ösztönzése a második, és a szakképzés, a munkaközvetítés és a bérezés alakítása a harmadik. Az a termelés és az a szolgáltatás fejlődjön, amely képes versenyképés terméket és árut létrehozni; olyan, amelyben nagy a hoz záadott érték, vagyis a tudás. Az a jó, ha Magyarország nem hátizsákösszevarró üzemekből, hanem olyan üzemekből áll, amelyek versenyképesek a piacon, nem csak Magyarországon és nem csak Európában. Ez az igény egyébként szorosan összefügg a bérekkel. (8.50 ) Egyik kezdeményezőjeként és ma is támogatójaként úgy gondolom, hogy a minimálbér növekedése döntő a bérek átrendezése szempontjából, és a reálbérek gazdasági teljesítményen alapuló emelése is elősegíti azt, hogy Magyarországon olyan üzemek, olyan beruház ások legyenek, amelyek képesek ezt a megnövekedett bérfedezetet biztosítani, vagyis versenyképes gazdaság
