Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 25 (258. szám) - A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint egyéb munkaügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általá... - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz):
1905 Európai Unió tagországa is vagyunk, fontos abból a szempontból is, hogy az európai uniós irányelvnek a minimálbér emelkedése, mértéke, összege mennyire felel meg. A miniszter úrnak bizonyára nem jelent meglepetést ez a bizonyos 60 százalékos mérték, ami az átlagkeresethez, az átlagbérhez viszonyított. Ha összehasonlítjuk a 2001es, 2002es minimálbérnövekedést az akkori átlagbérekkel, akkor ez körülbelül 5052 százaléka volt az akkori átlagbéreknek. Ha a jelenlegit nézzük meg, miniszter úr, akkor ez 3235 százalék körül alakul. Ez azért nagyon messze van nem a 60, de még az 50 százaléktól is. Az, hogy a minimálbérek növekedése milyen ütemű, természetesen minden országban más és más. Nem gondolom azt, hogy Magyarországnak azonnal a legjobb gazdasággal, a legjobb gazdasági versenyképességgel és pozícióval rendelkező országhoz kell azonnal igazodnia, de nyilvánvaló, hogy az emberek megélhetése és az Európai Unióban elfoglalt helyünk, szerepünk érdekében mégiscsak ennél ütemesebb minimálbéremelésre lett volna már ez idáig is szükség, és ezen az sem különösebben változtat, amit ön nyilván majd a válaszbeszédében el fog mondani, hogy de hiszen a minimálbér adómentes. Ez igaz, de ettől függetlenül az a pénzösszeg, ami az emberek zsebében maradt, nem volt kevesebb, tisztelt miniszter úr, mert 19 500 forintról 50 ezer forintra nőtt 2002re a minimálbér a polgári kormány idejében, ez 20 ezer forint nettó növekedést jelente tt az akkori adózási kulcsok mellett. A jelenlegi elképzelések szerint, ha 50 ezer forintról 63 ezer forintra nő a minimálbér, akkor ez 17 ezer forintos nettó növekedést jelent a jelenleg ismert, eddigi adótörvények szerint. Arról már nem is beszélek, hogy a 63 ezer forinton felüli minimálbér ugyebár adózni fog azzal az adókulccsal, amelyik sávba az adott jövedelem esni fog. Körülbelül 18 százalékkal fog adózni az a minimálbér, amivel szemben, mondjuk, az ekhóhoz vagy az alá tartozó jövedelmek majd 25 milli ó forintig 15 százalékkal adóznak. Ennyit az igazságosságról. A bizottsági vitában is elmondtam, az előbb is megemlítettem, hogy nem kaptunk semmiféle számítási anyagot arra vonatkozóan, hogy a minimálbérnek ez a háromlépcsős tervezett változata milyen ter heket jelent majd, mondjuk, a hazai mikro, kis- és közepes vállalkozások számára, már ami a járulékokat illeti, mert hiszen abban csökkenés a jelek szerint nem lesz. Arra sem láttam számítási anyagot, hogy az állami költségvetésnek ebből milyen járulékbev étele származik. Különböző szakcikkek alapján tudtuk megállapítani, hogy mintegy 60 milliárd forintos bevétele lesz ebből a költségvetésnek, már ami a megnövekedett minimálbérekre eső járulékbevételből származik. A bizottsági ülésen megkérdeztem a miniszté rium képviselőjétől, hogy tervezike a megemelkedett járulékterhek kompenzálását. Erre egyértelmű volt a válasz: nem tervezik. Szeretném emlékeztetni arra miniszter urat és a szocialista képviselő urakat, hogy amikor a polgári kormány idején felemelkedett a minimálbér ilyen jelentős mértékben, akkor a Munkaerőpiaci Alapból 15 milliárd forintot biztosítottak arra, hogy pályázat keretében még az egyéni vállalkozók is igénybe vehessék a megemelkedett járulékköltségek kompenzálására a rendelkezésre bocsátott p énzügyi forrásokat. Nem értem, hogy mi az oka annak, hogy egy ilyen pályázati lehetőség elől mereven elzárkózik a miniszter. A benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban felidézem még azt az előző ciklusban olyan gyakran hallott ellenérvet a szocialisták r észéről, amikor azt vizionálták, hogy a minimálbér emelésének következtében ágazatok fognak tönkremenni, tömeges lesz a munkanélküliség, és ennek nagyon sajátos volt az akusztikája, mert legjobban azok tiltakoztak ez ellen, akik szakszervezeti vezetőként á llítólag a munkavállalók érdekeit képviselték. Most nem tudjuk, hogy mi a szakszervezetek álláspontja, pontosabban, annyit tudunk, hogy ahányan vannak, annyiféle kérést vagy annyiféle igény jelentenek be az Országos Érdekegyeztető Tanácson, hiszen különböz ő szorzószámokról értesültünk, hogy a létminimumhoz kötött minimálbért még mennyivel kellene megemelni. Érdeklődéssel várjuk, hogy a kormánynak ezzel kapcsolatban mi lesz majd az álláspontja, és végül is milyen egyezség születik még addig, ameddig a törvén y végszavazására kerül sor.
