Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 25 (258. szám) - A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint egyéb munkaügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általá... - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - GÚR NÁNDOR (MSZP):
1903 Mint ahogy beszéltünk róla, Be rnáth Ildikó képviselő asszony is elmondta, ma még ez a fajta egységes álláspont nem rajzolódott meg. Lehet persze, hogy a pénteki nap sem hozza mindezt meg, mindezekkel együtt és mindezek ellenére is azt mondom, hogy személyes megítélésem szerint az a faj ta logika, ami a minimálbér háromelemű kérdéskörét rajzolja meg, meggyőződésem szerint helytálló, hiszen a munkaerőpiac azt igazolja vissza, főleg, legkiváltképp a szakmunkások tekintetében, hogy egyre megfizetettebb állapotban van munkavállalási hajlandós ág, és egyre megfizetettebb állapotban alakul ki az a helyzet, hogy a fiatalok azt az utat válasszák, hogy megfelelő szakmai felkészültséggel ruházkodjanak fel. Magyarul, a mai magyar munkaerőpiac e tekintetben sokkal inkább hiánnyal, mint kínálattal rende lkezik. Azt a fajta fordítottságot, mármint hogy az igény, a foglalkoztatotti igény megvan, és a kínálati oldal nincs meg a munkavállalói oldal, a munkavállalók részéről, azt nyilván generálni kell. Ez a minimálbér formálásán, alakításán keresztül is alaku lhat. Úgy gondolom, hogy ez mindenképpen fontos. A másik oldalról azt gondolom, a minimálbér emelése azért is fontos, mert nyilván egy szorító hatása van általában a bérrendszerre vonatkoztatva, ami persze a munkaadók számára nem egy feltétlen módon jó hír , de azzal a felütéssel, ami a jelen kormányzati ciklusban valósult meg, hogy a minimálbérhez illesztetten az adómentességet biztosítjuk, az gyakorlatilag azt jelenti, hogy a többletforintok kiadása pozitív hozamot jelent a munkaadók tarsolyában anélkül, h ogy nekik többletkiadást jelentene. A költségvetés az, amely lemond bizonyos értelmű bevételekről. Ezzel azt szeretném érzékeltetni csak, amit Bernáth Ildikó a bizottsági vélemény kapcsán is kifejtett vagy megfogalmazott, hogy az elmúlt három és fél eszten dőben a minimálbér hogyan és miképpen alakult. Szeretném jelezni, hogy ha az a fajta mérték, alakulási mérték, amely elő van irányozva, bekövetkezik, akkor, ha emlékképeim nem csalnak meg, 21 ezer forint környékén van a nettó minimálbérből származott nettó jövedelemnövekedés a négy évvel ezelőtti állapothoz illesztetten. Azt pedig szeretném mellé párhuzamosan hozzátenni, hogy dicséretes, ami ’98 és 2002ben történt, hiszen akkor is mintegy 20 ezer forintos volt ez a nettó növekedés, de nem 30 ezer meg egyné hány ezerrel több, mert az a bruttó volt, amiből a zsebekből a személyi jövedelemadón keresztül kivettek és a költségvetésbe bevittek jelentős forrásokat. A minimálbér kérdésköre tehát sokkal összetettebb attól, mint hogy egy rövid mondattal akár a munkaad ói, akár a munkavállalói vagy akár épp a kormányzati oldal is véleményt alkothatna. Ez egy olyan típusú kérdés, amelyben szerintem az elkövetkezendő időszakban pénteken, szükség szerint még más napokon is egyeztetések sokaságára van szükség. De ez a törvén ytervezet foglalkozik olyan jelentős kérdésekkel is, mint a munkaidő nyilvántartása és a munkabérkifizetés elszámolása összekapcsolásának a rendszere, vagy éppen az irreálisan alacsony munkajövedelmeknek a korrigálása, amiről a miniszter úr az expozéjában szólt. Azt gondolom, érthető az a logika, aminek a medrében haladva a munkaadók megint csak nem kívánják direkt módon elsőre fogadni ezt a fajta intézkedést, a másik oldalról érthető viszont az a szándék is, hogy nem lehet olyan viszonyt fenntartani, amel y keretében gyakorlatilag a minimálbérhez való hozzáférés lehetősége sem biztosított azoknak a munkavállalóknak, akik tisztes módon végzik a tevékenységüket. Ilyen értelemben tehát a teljesítménybérezés szabályozására, illetve a norma indokolatlan szigorít ásának a korrekciójára elengedhetetlen módon szükség van. Ilyen a már említett munkaerőkölcsönzés kérdésköre is, hiszen ma Magyarországon a legális keretek között munkaerőkölcsönzöttek aránya a foglalkoztatottakon belül mintegy másfél százalékot tesz ki. De ha nem a legális szférát nézzük csak, hanem a mintavételek alapján próbálunk egy kicsit beljebb gondolkodni, akkor azt is látjuk, hogy azért jelentősebb ettől a részarány a kölcsönzés tekintetében vagy épp a kvázi, az “olyan, mintha” kölcsönzés tekinte tében. Vannak színlelt szerződések, vannak feketekölcsönzések, sok minden egyéb más, úgy, ahogy a foglalkoztatás más vonulata is érvényesül ebben a formában.
