Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 25 (258. szám) - A bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár:
1885 vagyunk úgy megalkotni, hogy ennek valamilyen módon korl átot szabjunk, olyan módon szabjunk korlátot, hogy az ezen belül eső ügyek mindegyikében, lehetőség szerint méltányosan, a megfelelő arányokat betartva tudjunk valamifajta kártalanítást biztosítani. Éppen ezért nagyon nem mindegy - éppen talán a legutoljár a előttem szóló képviselő asszony, Devánszkiné említette , hogy milyen fogalommeghatározással él a törvény. Itt nagyon nem mindegy, hogy milyen típusú áldozat kifejezést használunk. Kétségtelen tény, hogy a szó hétköznapi értelmében, mindannyiunk fogalom használatában az áldozat lehet egy sokkal tágabb kör, mint amelyet képes a törvény áldozatként figyelembe venni, méltányolni, és számára bármilyen kártalanítást, kárenyhítést és egyebet biztosítani. A törvény azt mondja, hogy akinek a sérelmére szándékos, személy elleni erőszakos bűncselekményt követtek el - egyrészt ez a sértett , plusz mellé tartozik egy másik kör, aki a sértettel közös háztartásban élő egyenes ági rokon, házastárs, élettárs és talán örökbe fogadott, örökbe fogadó, jogviszonyban állnak e gymással. Ez a kör az, amelyet képes érinteni ez a törvényjavaslat, és számukra valamilyen fajta kárenyhítést biztosítani. Ennek a törvénynek nem az a célja, hogy megoldja a lakásmaffiaproblémakört, hogy megoldja a különböző pénzintézetekkel kapcsolatban korábban elkövetett visszaéléseket, és a családon belüli erőszakot sem képes önmagában, teljeskörűen kezelni. Csak hogy megerősítsem azt, ami szintén elhangzott valaki részéről, hogy az egyébként hamarosan tárgyalandó - (Közbeszólásra:) igen, Devánszkiné k épviselő asszony részéről - büntetőeljárási törvény valóban fog olyan rendelkezéseket tartalmazni, ami a családon belüli erőszakra vonatkozóan hatósági kényszerintézkedést, a bíróság által elrendelhető kényszerintézkedést fog tartalmazni; de a következő na pirendi pontunkat kicsit előrébb hozva hadd említsem meg, hogy a polgári perrendtartás módosítása kapcsán a törvényjavaslatunk 14. §a fogja azt tartalmazni, amely módosítja a polgári perrendtartás hatályos 287. §át. A bíróság a házassági perben a tárgyal ás elhalasztása esetében a szükséghez képest hivatalból is határozhat ideiglenesen a kiskorú gyermek elhelyezése és tartása, a szülői felügyeleti jogok bővítése vagy korlátozása, a szülő és gyermek közötti kapcsolattartás, illetve a házastársak lakáshaszná latának kérdésében. Ez a rendelkezés éppen azért kerül bele a polgári perrendtartásba, hogy lehetőség szerint a családon belüli erőszaknak ilyen formában történő, mondjuk, egy házassági bontóper kapcsán történő megjelenése a bíróság előtt valamilyen módon gyorsan kezelhető legyen, hiszen egy ideiglenes döntéssel, határozattal képes a bíróság ezekbe a viszonyokba beavatkozni. De kénytelen vagyok még néhány általános kérdéssel foglalkozni, mielőtt konkrétumokat is sorolnék, néhány statisztikai adatot is. Az e gész büntetőpolitikánkra vonatkozóan sajnos el kell mondanom azt a kritikai észrevételt, és nem az előző ciklus büntetőpolitikájára, nem a mostanira, amit mi követtünk, hanem arra a büntetőpolitikára, amely a jelenleg hatályos büntető jogszabályok hatályba lépése óta él Magyarországon, él egész Európában, ebben a civil körben, ebben az európai kultúrkörben, amely arról szól, még most, nálunk Magyarországon is - és ezen mi szeretnénk változtatni , hogy ha valaki bűncselekményt követ el, és vagyon elleni bűnc selekményt, másnak a sérelmére olyan típusú bűncselekményt, amellyel a kár mértéke vagy a kár nagysága mérhető, akkor ma szabályaink döntő többsége - és ez régóta hatályban lévő szabályrendszert jelent - igazából nemcsak hogy nem ösztönzi az elkövetőt arra , hogy megtérítse a kárt. Mert mondjuk egyébként, ha a kár megtérítését igazolni tudja az elkövető, akkor egy enyhítő körülményként a bíróság ezt figyelembe veszi, de ez nem egy valódi ösztönző erő, hanem az egész büntetési rendszerünk, az egész büntetőpol itika arról szól, hogy ővele szemben egy büntetést kell alkalmazni. De azt már nem képes kezelni a jelenlegi szabályrendszer, hogy ha ez egy végrehajtható szabadságvesztés, akkor az illető, ha bekerül a büntetésvégrehajtás keretei közé, akkor ott a jövede lemszerzése meglehetősen korlátozott, mások a helyébe nem nagyon lépnek, akik teljesítenék azt, hogy az okozott kárt megtérítsék, az illető sértett pedig nem kap semmilyen kártérítést.
