Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 25 (258. szám) - A bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz):
1883 hogy van kiút abból a helyzetből, amelyben a mindennapjaikat élik és töltik. Az, amit Kosztolányi Dénes képviselőtársam mondott, azzal fejeztem be egyébként a tízperces h ozzászólásomat, tehát nincsen vita köztünk ebben a tekintetben, hogy az egész természetesen nem működik anélkül, hogy egy általános szemléletváltás következne be ebben a témában. Ha tehát a hivatal emberei úgy tekintenek például az áldozatokra, hogy saját maguk voltak a kiváltó okok, és ezért nem hajlandóak velük szóbaállni, akkor természetesen ez a dolog nem működik, de nem véletlenül mondja a preambulumában az országgyűlési határozat, ami a családon belüli erőszak elleni kormányzati és parlamenti fellépés ről szól, hogy kiemeli a mindenkit megillető emberi jogok védelmének elsődlegességét, kijelentve, hogy a családon belüli erőszak nem tekinthető magánügynek, ami nagyon fontos szemléletváltást jelentett, és először jelent meg egy jogi típusú magyar szövegbe n. Ezt a félreértést fontosnak tartottam tisztázni. Nem gondolom, hogy a későbbiekben részletezni kellene. Természetesen egyetértünk abban, hogy szemléletváltás nélkül ez a hatóság, ez az eljárási rend sem lesz képes segíteni ezeken az áldozatokon, de szem léletváltással, azt gondolom, talán igen. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Ugyancsak újabb kétperces hozzászólásra következik Devánszkiné dr. Molnár Katalin képviselő asszony, MSZP. DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP) : Tisztelt Ház! Azt hiszem , nem sikerült eléggé egyértelműen rávilágítanom arra, hogy ahogy a családon belüli erőszak elleni fellépés, és ahogy az úgynevezett lakásmaffiatevékenység áldozatai megsegítése nem igazán ennek a törvénynek a hatókörébe tartozik... A családon belüli erős zak legtöbb áldozata nem tesz feljelentést, tehát nem lesz igazolt bűncselekmény az a cselekmény, amit vele szemben elkövetnek. Ekkor tehát mást nem tudunk tenni, mint hogy az általános ügyféli jogon tájékoztatást adunk neki, és majd eldönti, hogy fellép, vagy nem lép fel. Az úgynevezett lakásmaffiatevékenység esetében pedig ezek már régen lezajlott, akkor le nem folytatott, büntetőeljárással be nem fejezett ügyek, amelyeknek az lett a vége, hogy elvesztették a lakásukat. De nem volt büntetőeljárás, nem tu dja igazolni, hogy büntetőeljárás kapcsán került áldozati kategóriába, tehát őt sem segíti ez a törvény, de szerintem nem is ez a célja. Hadd mondjak még egy hírt, egy jó hírt. Ismereteim szerint a Be. előkészítése során a családon belüli erőszakra vonatko zó egyes szabályok megjelennek; lehet, hogy nem teljeskörűen, de megjelennek. Ott feltétlenül kell majd azon gondolkodnunk, hogy együtt dolgozzunk azon, hogy például a soronkívüliség tényleg soronkívüliség legyen, hogy ez ne azt jelentse, hogy nem másfél é v múlva tárgyalja, hanem 8 hónap múlva. Ilyen ügyeket akkor majd meg tudunk tárgyalni. Az előbb egy kicsit hosszabb voltam, most egy kicsit előbb befejezem. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Ugyancsak újabb kétperces hozzászólásra következik Kosz tolányi Dénes képviselő úr, Fidesz. DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. A mostani vita is rávilágít arra, hogy milyen nehéz értelmezni ezeket a meghatározásokat, ezeket a normákat, amiket itt megpróbáltak a brüsszeli irányelvből lefo rdítani, hiszen a lakásmaffia elnök asszonya is kapkod a két fogalom között (Gusztos Péter: Lakásmaffiabizottság!) , és azt mondja, hogy nem tartoznak a lakásmaffia áldozatai ennek a törvénynek a hatálya alá. A lakásmaffia áldozatainak 10 százaléka ellen e rőszakos bűncselekményt követtek el, és amennyiben ők nem is tartoznak hozzá, az 1. §hoz írt részletes indoklás a következőt mondja: “Áldozat a bűncselekmény sértettje, valamint az a természetes személy, aki a bűncselekmény
