Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 25 (258. szám) - A vasúti közlekedésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1830 Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban engedjenek meg néhány gondolatot a vasúttal kapcsolatban. Minden előttem szóló a vasút fontosságát hangsúlyozta, a vasút fontosságáról szólt, és én sem tehetek másk éppen, hiszen egy olyan, méltánytalanul háttérbe került vagy háttérbe szorított ágazatról van szó, amely jobb sorsra érdemes sok szempontból - környezetvédelmi szempontból, gazdasági megfontolások alapján, foglalkoztatottság szempontjából , tehát sokkal m éltányosabb elbírálást igényelne tulajdonosától, az államtól, mint amiben mostanság van része; mert azért azt lássuk be, hogy abban a helyzetben, ami mára kialakult, a tulajdonosnak, az államnak döntő szerepe van. Többször szó esett arról, hogy az 1990hez képest 52 százalékra visszaesett utaslétszámnak is csak körülbelül a 10 százaléka fizeti ki a teljes értékű vonatjegyet. Igen, de a többit ki fizeti? Tehát könnyedén tesznek különféle hivatalok, intézmények olyan kedvezményekre javaslatot, amely végül be is vezetődik, illetve bevezetik, de az állam mint tulajdonos, a forrásoldal pótlásáról nem minden esetben gondolkodik. Különösen, ha ez a törvény hatályba lép, és szerződések köttetnek, sok szerződés köttetik, akkor bizony a szerződő felekkel szemben, ille tve támogatásukra valami garanciát kellene beépíteni, hiszen az állam nem minden esetben áll helyt kötelezettségvállalásai mentén. Talán nem lenne baj, ha ezek fedezetét, illetve az árát adó módjára az állammal szemben is foganatosítani vagy behajtani lehe tne. A másik dolog a privatizáció kérdése. Európában és a világon számos olyan ország van, ahol a privatizált vasút nyújt kitűnő szolgáltatást és jó teljesítményt, és van olyan, ahol az állami tulajdonban lévő vasúttársaság képes ugyanezt produkálni. Ebből az következik, hogy nem a tulajdoni forma a meghatározó és a döntő az eredményesség szempontjából, hanem talán a szakmai felkészültség, az odafigyelés, a felelősség, a hozzáállás - a humán erőforrás is nagyon jelentős szerephez jut. A törvénynek két felad atot kell teljesítenie: az egyik az EUcsatlakozásból adódó jogharmonizációs kötelezettségek. Ráadásul itt nemcsak jogharmonizációról van szó, hanem meg kell teremteni a magyar vasút versenyképességét európai versenytársaival szemben; a kérdés az, hogy a t örvény ezeknek a kitételeknek eleget tude tenni, avagy nem. Az EUcsatlakozásból következő kötelezettségeket majdnem hiánytalanul teljesíti és biztosítja ez a törvényjavaslat, tehát a feladatnak ezt a részét jól oldja meg. De ha már a privatizációról ejte ttünk szót - és szinte minden hozzászóló a privatizációt mint nem megkerülhetőt említette , tulajdonképpen, ha olyan helyzetbe hozzuk a vasutat, hogy érdemes bizonyos részeit, ahogy a törvénytervezet ezt tartalmazza, privatizálni, akkor talán már nem is l enne érdemes privatizálni, mert olyan állapotban van, hogy az állam is tudná gazdaságos, hasznos, jó formában működtetni, tehát először olyan helyzetbe kell hozni, hogy annak legyen piaci értéke, és legyen versenyképes. A javaslat bevezet olyan fontos, úja bb kategóriákat, azzal a törvénnyel szemben, amelyet kiváltani hivatott - ez az 1993. évi XCV. törvény , mint a térségi, elővárosi vasút, oldva ezzel a korábbi kötöttségeket. Rendelkezik a magyar vasúti hivatal felállításáról és működéséről, szabályozza a kapacitáselosztás mechanizmusait, a vasútbiztonság kérdéseit, főszabályként a vasúti tevékenységek társasági elkülönítéséből indul ki, de kezeli kivételként az integrált vasúttársaság esetét is. Talán éppen a túl nagy merítés következtében lett eléggé átt ekinthetetlen a javaslat szövege, struktúrája, az egyes fejezetek hossza pedig aránytalan. Véleményünk szerint, mivel ezek amúgy is EUs szabályok, több kérdésben nem kellene ennyire elmélyülnie a javaslatnak, ezeket csak érintenie lenne fontos, hiszen eze ket amúgy is szabályozza vagy a javaslat szövege alapján szabályozni fogja alacsonyabb rendű jogszabály, kormány- vagy miniszteri rendelet; ilyen kérdések például a vasútbiztonság, a kapacitáselosztás vagy a hivatal működése, amiről külön szabályzat fog re ndelkezni. Ezzel párhuzamosan viszont jobban ki kellene bontani a közszolgáltatás, a vasúti személyszállítás egyes szegmenseinek, a közösségi közlekedés
