Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 18 (256. szám) - „A nemzeti vasút jelenlegi helyzetének, valamint a szükséges fejlesztési irányoknak a kivizsgálására országgyűlési vizsgálóbizottság létrehozásáról” címmel országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
1675 a nemzeti vagyon legnagyobb szeletéről van szó, a legnagyobb fog lalkoztatóról, amelynek a szerepe a vidéki Magyarország életében, de az ország gazdasági életében is rendkívül jelentős. (16.50) A mai vitára készülvén számos korábbi újságcikket nyomtattam ki és néztem át, és bizony rendkívül ellentmondó, rémisztő híreket lehet ezekben az újságcikkekben olvasni 1900 milliárdos fejlesztési igényről, 20 százalékos elbocsátásokról, 25 százalékos járatritkításról. Azt hiszem, mind a vasutastársadalom, mind az ország lakossága megérdemli azt, hogy kiemelt figyelmet fordítsunk erre a témára, hiszen nem kevés emberről, nem kevés pénzről van szó. Anélkül, hogy megismételném képviselőtársaim hozzászólásait, néhány gondolatot hadd emeljek ki én is! Az egyik az, hogy az Európai Unióban, mint azt Fónagy János már említette, rendkívüli módon előtérbe került a vasút fejlesztése. Tehát meg kell néznünk azt, hogy amikor az Európai Unió a vasútra pénzeket fog adni, akkor lesze magyar vasút, vagy nem. Lesze a kezünkben olyan kapacitás, amely ezeket a támogatásokat le tudja hívni? Ugyanehhez a gondolathoz tartozik az, hogy látható módon megindult a piacszerzés, megindult a centralizáció is ezen a téren. Olvastam egy cikket, hogy a MÁV is gondolkodik rajta, hogy a szlovák áruszállításba bekapcsolódna az osztrák vasúttal együtt. Itt i s el kell döntenünk, hogy ennek szereplői kívánunke lenni, vagy felvásárlási célpontok akarunk lenni. Ellenmondásos hírek vannak továbbá a vasút privatizációjáról is. Kétháromfelé oszlásról is lehet olvasgatni; a hármas variációnál a pályavasutat, a carg ót és a személyszállítást osztanák szét. Az általam olvasott legrémisztőbb hírben gyakorlatilag az volt, hogy a cargo eladásával, tehát az egyetlen nyereséges tevékenység eladásával tömnék be a személyszállításban keletkezett réseket. Ott gyakorlatilag más naptól termelődne újra a hiány, és semmivel nem lépnénk előre, ugyanakkor a vasút egyetlen nyereséges ágát eladnánk. Tehát mindenképpen üdvözlöm Fónagy képviselőtársunk javaslatát. Üdvözlöm, hogy minden frakció és a kormány is támogatja ezt, hiszen úgy érz em, mind a vasutastársadalom, mind a téma fontossága igényli azt, hogy kiemelten foglalkozzunk vele, és rémhírek helyett komoly szakmai vitát folytassunk erről. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm sz épen. Megadom a szót Szalay Gábor képviselő úrnak. SZALAY GÁBOR (SZDSZ) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Elnézést kérek, én az előbb félreértettem a helyzetet, és mint SZDSZes felszólaló mondtam el a hozzászólásomat, mert nem tudtam arról, hogy én a bizottság nevében ki lettem volna jelölve bizottsági előadónak. De a helyzetet könnyíti, hogy bizottsági előadóként sem mondtam volna mást, mint a saját frakcióm nevében. Ellenben hogyha most nyílik egy rövid lehetőségem, hogy az SZDSZ felszólal ójaként még két gondolatot hozzátegyek az előbb megfogalmazottakhoz, akkor ezt szeretném röviden megtenni. És itt már igazán a saját frakcióm nevében beszélek, amikor arra reagálok, hogy Fónagy képviselő úr példaként említette meg, hogy ahol liberalizálták a vasutat, közismert példa az Egyesült Királyság, ott ez tulajdonképpen kudarcot vallott. Én nem is ezt kívánom cáfolni, mert ez közismert, ez a liberalizáció és privatizáció valóban egy meglehetősen félresikeredett történet. Tudjuk jól, hogy majdnem háro m tucat társasággá vágták szét az Egyesült Királyság vasútját, és nem gondoskodtak megfelelő törvényekkel arról, hogy ezekből a privatizált vasutakból ne - rövid távú meggondolással - a pillanatnyi hasznot igyekezzenek kivenni, és hogy a biztonsággal is tö rődjenek, hanem tulajdonképpen szertefutott, és teljesen rossz irányba futott el ez a privatizáció. Természetesen nem ez a példa, noha számos példa van arra, hogy az állami tulajdonban lévő vasút sem működik jól. De én nem is állítom, hogy alapvetően a tul ajdonformától függ, csakhogy
