Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 18 (256. szám) - „A nemzeti vasút jelenlegi helyzetének, valamint a szükséges fejlesztési irányoknak a kivizsgálására országgyűlési vizsgálóbizottság létrehozásáról” címmel országgyűlési határozati javaslat általános vitája - DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz), a napirendi pont előadója:
1670 nem valamilyen gazdasági lobbicsoport, hanem a magyar társadalomnak egy nagyon markáns, és tegyük hozzá: az elmúlt évszázadban rengeteget dolgozó, jól teljesítő és kötelezettségeit mélyen ismerő és átérző társadalmi csoportjának sorsáról beszélünk. S végül, de nem utolsósorban - mint ahogy a bevezető ben említettem - a magyar vasút jelentős része az uniós kötelezettségvállalásainknak, s jelentős részét, feltételét képezi az uniós lehetőségeinknek. Kötelezettségvállalásunk teljesítésének alapeleme földrajzi helyzetünk. Mint említettem, közel 4 ezer kilo méter transzeurópai vasútvonal - mind az északdéli, mind a keletnyugati főirányok - halad át Magyarországon, így nem közömbös ezek állapota, nem közömbös ezek fejlesztése, nem közömbös az, hogy ebből a magyar gazdaság, a magyar társadalom milyen mértékbe n profitál, vagy ennek a fejlesztési és az elkövetkezendő évtizedekben meghatározó üzleti lehetőségeit mennyire engedjük át a szomszédos vagy távolabbi európai uniós partnereinknek, más országoknak. Biztos vagyok benne, hogy képviselőtársaim tisztában vann ak azzal, hogy az Európai Unió nem egy emberbarát szövetség. Az Európai Unió egy, a javainkat és a saját érdekeit szolgáló érdekközösség. Az Európai Unió a közúti közlekedést, az oktatást vagy az egészségügyet nemzeti ügynek tekinti, a mezőgazdaságban - ma gunk között vagyunk - ellenérdekelt. Talán egy prominens érdek van - a honvédelem mellett, amely ugyan nem uniós, hanem elsősorban NATOs kötelezettség, de mégiscsak közösségi érdek , a vasúti közlekedés, melynek fejlesztésében az Európai Unió közvetlenül érdekelt és érintett. Éppen ezért várható, hogy az elkövetkezendő években, évtizedekben ha Magyarország valamire biztonsággal pályázhat és amiben Magyarország nagy valószínűséggel részt vehet, az a vasút fejlesztése. Ehhez képest ma a Magyar Államvasutak a háromnégy évvel ezelőtti, akkor sem kevés, de 30 milliárdot el nem érő veszteség helyett 2005 végére mintegy 7080 milliárdos veszteséggel számol, alaptőkéjét az elmúlt hetekben szállították le 230 milliárdról 80 milliárdra, sorsa, tevékenysége, az ott dolgozók egzisztenciája teljesen bizonytalanná vált. Ezért gondoltunk arra, és mind a FideszMagyar Polgári Szövetség parlamenti frakciójában, de hozzáteszem, hogy a Magyar Országgyűlés gazdasági bizottságában is folytatott szakmai beszélgetések után arról győződtem meg, hogy mindnyájunknak közös érdeke és lehetősége, hogy a magyar vasút ügyét felemeljük. Emeljük fel a törvényhozás szintjére, emeljük fel a magyar parlament szintjére, biztosítsuk azt, hogy ezt a - mint eddig soroltam - több szempontból létfo ntosságú területet a nemzet jelene és jövője tekintetében a Magyar Köztársaság legmagasabb fórumán, a parlamentben vitassuk meg. Ennek a megvitatásnak a technikai eljárásaként egy vizsgálóbizottság - a szó szemantikai jelentése így nem túl szerencsés, hisz en a parlamenti vizsgálóbizottságok eddigi történetétől eltérően nem egy, a napi politikai vitákat szolgáló, hanem a nemzeti vasút alapkérdését lehetőség szerint szakmailag körüljáró bizottság - létrehozására tettem javaslatot. A javaslat során a vizsgálan dó témák körét úgy igyekeztem meghatározni, ami a jelenlegi helyzetben nem a mindenáron való napi aktualitást, hanem a jelen helyzetnek az egyébként mindnyájunk rendelkezésére álló adatok alapján történő rögzítését, de mindenképpen a jövő - a közeljövő és a távolabbi jövő - feladatait valamifajta társadalmipolitikai konszenzus alapján meghatározó magas szintű állásfoglalást tesz lehetővé. Egy olyan egységes álláspont kialakítását tartom szükségesnek és egy ezt megalapozó parlamenti bizottság létrehozását, amely lehetővé teszi, hogy a magyar vasút helyzetének stabilizálása, majd fejlesztése érdekében, gondolom, senki által nem vitatottan, nem négyéves időszakokra meghatározott feladatsort képes úgy megállapítani, amit a kormányváltásokra tekintet nélkül a ma gyar társadalom, a magyar gazdaság, a magyar vasút végre tud hajtani. Szükség van rá, mert a magyar vasút dolgait nem tudja egy kormány egy választási ciklusban megoldani. S itt nem elsősorban a jelenlegi pénzügyi, likviditási, működési anomáliákra gondolo k, hanem azokra a stratégiai fejlesztési elképzelésekre, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a mindenképpen sok száz, sőt ezermilliárdokat jelentő, nyolctíztizenkét év alatt szükséges
