Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 18 (256. szám) - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP): - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
1662 önkormányzati tulajdonban lévő helyiség felmondására érvényben van egy ötéves felmondási jellegű időkorlát. Ezt a törvényjavaslat, a kormány javaslata 2006. március 31ével javasolja hatályon kívül helyezni. Ezzel azt az alkotmányos összefüggésű problémát is látjuk, hogy az a bérlő, aki mondjuk tegnaptegnapelőtt valamikor még ennek a szabálynak az érvényében bízva kötött bérleti szerződést, azt a bérlőt alkotmányos sérelem é ri, ha ez a védettsége 2006. március 31ével megszűnik. Mert hiszen ez a rendelkezés arra tekintettel került be annak idején a törvénybe, hogy nagyon sok önkormányzati bérlakásba milliós nagyságrendben ruháztak be a helyiségbérlők annak érdekében, hogy az a tevékenységük gyakorlására alkalmas legyen: ipargyakorlásra vagy kereskedelmi tevékenység gyakorlására. Úgy gondoltuk, hogy ilyen helyzetben a rövid időtartamú felmondások méltánytalanok. Természetesen elfogadjuk azt, hogy ezt az ötéves időt meg kell szü ntetni, azonban a hatályba léptetés kapcsán az időbeli folyamatosságot biztosítani kell, ezért e tekintetben az a javaslatunk, hogy 2010. március 31én lépjen ez a rendelkezés hatályba - addig már nem egészen öt év van egyébként hátra , de egy ilyen törvé nyi rendezés mellett mondható az minden jövőbeni bérleti szerződésnél, hogy tudta, hogy ez a védettség záros határidőn belül megszűnik. Kérjük tehát ennek a módosító javaslatunknak a támogatását. Ugyanebben a javaslatunkban szerepel a vételi jog kiiktatásá ra vonatkozó rendelkezések elmaradására tett javaslatunk. Kicsit komplikált, de akkor még egyszer mondom: tehát a kormány a törvényjavaslatában arra hivatkozással, hogy a vételi jog gyakorlásának lehetősége megszűnt, arra tesz javaslatot, hogy a vételi jog ra vonatkozó szabályozás ab ovo maradjon most már ki a törvényből. Voltaképpen alapirányában ez egy logikus elképzelés. A probléma abban áll, hogy a vételi jog gyakorlása nem rendeződött mindenki tekintetében megfelelően. Mécs képviselő úr most vetette föl egy olyan aspektusát a dolognak, ami példa lehet megint arra, amiről én itt most beszélek. Más olyan esetekről tudok, amikor még határidőben - tehát 1994ben, majd a meghosszabbított határidő, ha jól emlékszem, ’95 volt; hónap, nap szerint nem tudnám hirt elen fejből megmondani , tehát a vételi jog gyakorlására előírt eredeti határidőben megtett vételi jogi nyilatkozatok alapján sem történt meg a tulajdonjog rendezése. Vannak ilyen esetek a területek rendezetlenségéből adódóan; Devánszkiné képviselő asszon y is beszélt a területek rendezetlenségéből adódó függő jogi helyzetről. A törvényjavaslat tesz ugyan egy javaslatot ennek a kezelésére. Azt mondja, hogy a bíróság előtt induló, illetve a bíróság előtt folyamatban levő ügyekre még majd alkalmazni kell a vé teli jog szabályait. Ott rendben is van a dolog, ott a szöveg egyértelmű, hogy “a bíróság előtt folyamatban levő”. De mi az, hogy “a bíróság előtt induló”? Ezzel a jogi kategóriával én nem igazán tudok mit kezdeni. Bizottsági ülésen a kormány képviselője a zt válaszolta, hogy ezt a szöveget - remélem, jól emlékszem - a Legfelsőbb Bírósággal egyeztették. De akkor is azt kell mondjam, hogy köszönettel vesszük ezt az információt, de a tökéletes jogbiztonságot mégiscsak az fejezné ki, ha ez nem egy akár csak leg felsőbb bírói értelmezésen múlna; azért a jogegységi határozat még nincs a zsebünkben. Arról nem is beszélve, hogy időről időre felrepülő vitatéma a jogegységi határozat alkotmánybírósági döntése. Egyezzünk meg tehát abban, hogy minden elismerésünk és tisz teletünk természetesen a Legfelsőbb Bíróság azon jelzése felé - nem akarom kétségbe vonni, hogy ez nyilván megtörtént , hogy ez a normaszöveg jó lenne, mégis azt mondjuk, hogy a jogbiztonság elveinek leginkább az felelne meg, ha a törvény teljesen egyérte lmű lenne e tekintetben, és semmiféle jogértelmezésre nem lenne szükség. Ezért azt mondjuk, hogy a vételi jogra vonatkozóan a törvényben szereplő szabályok nyugodtan bent maradhatnak a törvényben, mert senkinek sem ártanak. Vételi jogot gyakorolni már úgys em lehet. Ahol tehát a törvény rendelkezései alapján az eredetileg megszabott határidőben megtörtént a vételi jog gyakorlása, sőt az alapján végbement a tulajdonjog rendezése, ott a törvény eme rendelkezéseinek kétségtelenül nem lesz semmi szerepe, de nem is zavar senkit. Ott viszont, ahol ilyen függő jogi helyzetek vannak, vagy olyan probléma van, amiről Mécs képviselő úr beszélt, vagy
