Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 17 (255. szám) - Dr. Répássy Róbert (Fidesz) - a miniszterelnökhöz - “Malév - kótyavetye” címmel - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter:
1484 150 millió forintot ígért, a másik pályáz ó 1 milliárd forintot ígért a Malévért, de a kormányszóvivő szerint akár 1 forintért is eladó lenne a Malév Rt. Ehhez képest szeptember 30án tartott közgyűlést a Malév Rt. tulajdonosi testülete, ahol úgy döntöttek, hogy 7 milliárd forintért eladják a Malé v kerozin üzletágát; azaz, hogy ha megvette volna a pályázó 150 millió forintért vagy akár 1 milliárd forintért ezt a nemzeti légitársaságot, akkor másnap 7 milliárd forintért eladhatta volna a kerozin üzletágat, amiből a vételá r is kitelt volna, valamint a 4 milliárd forintos tőkeemelés is, amit vállalt, simán kitelt volna, és még mindig maradt volna majdnem 3 milliárd forintja ezen az üzleten. Tisztelt Miniszter Úr! Azt hiszem, hogy ezt hívják buktának, ami történt: elég rendes en lebuktak azzal, hogy a Malév nemhogy 150 millió forintot vagy 1 milliárd forintot ért volna, hanem csak abban a pillanatban, ahogy megvette volna egy befektető, 7 milliárd forintos bevételre tudott volna szert tenni. Hab a tortán, hogy annak a Budapest Airportnak adják most el a Malév Rt. kerozin üzletágát, amelyet szintén dobra vertek, szintén privatizálnak. Ahhoz képest, hogy ha jól értettem a híreket, a Budapest Airportra 390 milliárd forintot ígértek, most kiderül, hogy még 7 milliárd forinttal nő is a Budapest Airport vagyonértéke. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Tehát, miniszter úr, hogy is van ez? 150 millió kiadás és 7 milliárd forint bevétel az új tulajdonosnak? (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Közbeszólá s a Fidesz padsoraiból: Szép volt!) ELNÖK (Harrach Péter) : Megadom a szót Veres János pénzügyminiszternek. DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Elnézést kérek az iméntiért, de az igazság az, hogy az embert a képviselői köte lezettségei időnként a folyosóra is szólítják, azaz beszélgetni kellett kint még néhány képviselővel, mert nem akartuk zavarni a teremben a munkát. És meglepetéssel töltött el, hogy a képviselő úr elfogadott válaszadóként, főleg azután, amit itt az előbb m egjegyzésként a személyemre tett. De akkor elmondom, képviselő úr! Képviselő úr, úgy látszik, a közgazdasági ismeretekre - a jogi ismeretek mellett - a képviselő úrnak még egy picit figyelnie kell. (Demeter Ervin: Ne minősítsd, válaszolj!) Először is, a Ma lévre beérkezett ajánlatoknak, képviselő úr, csak egy nagyon töredékes részét mondta el itt, a nyilvánosság előtt. Az a kérésem, hogy tegyen még hozzá 30 milliárdot. Ugyanis az ajánlatok, mindkét ajánlat a Malév jelenleg meglévő 30 milliárdos hitelállomány ának az átvállalására is vonatkozó ajánlat volt annak idején. Tehát amikor önök két budai lakás áráról beszéltek, akkor erősen torzítottak, finoman fogalmazva; úgy is mondhatnám, hogy nem mondtak igazat. Amikor ön most, képviselő úr, legalább elismerte azt , hogy 1 milliárdos volt az egyik ajánlat, akkor legalább a nyilvánosság előtt már megcáfolták azt, hogy senki nem akarta odaadni két budai lakás áráért, hiszen az egyik ajánlat 1 milliárd forintot ígért ezért a vagyonelemért. Mindig elfeledkeztek arról, hogy egyébként pedig az ajánlattevők 30 milliárd forintos tartozást átvállaltak a Malév esetében, attól függően, hogy melyik ajánlattevőről van szó, eltérő garanciákat mögé állítva. Tehát, képviselő úr, amikor értékesül egy álla mi vagyonelem egy része, és azért bevételre tesz szert, akkor messze nem biztos az, hogy ennyivel többet ért volna ez a vagyonelem, hiszen ennek a tranzakciónak a bevétele természetesen szemben áll egyrészt az éves működési költségeivel, másrészt pedig az egyébként meglévő kötelezettségeivel, azzal a 30 milliárd forinttal, amiről az imént beszéltem.
