Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. szeptember 13 (245. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
145 ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Tisztelt Képviselőtársaim! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Fodor Gábor frakcióvezetőhelyettes úr, az SZDSZ képviselőcsoportjából, “Szolidaritás és rendszerváltás” címmel. Önt illeti a szó. DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ) : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Engedjék meg, kedves képviselőtársaim, hogy arról beszéljek most ebben a napirend előtti felszólalásban, amely az elmúlt heteknek egy fontos témája volt a nemzetközi sajtóban és szerte a világon, ez pedig a lengyel Szolidaritás megalakulásának 25. évfordulója. Nem egyszerűen a tisztelet és a visszaemlékezés jegyében szeretnék szólni, ha nem azt is szeretném világossá tenni, hogy számunkra, magyarok számára a rendszerváltás szempontjából is igen jelentősek voltak az akkori események. Azt gondolom, hogy bizony az ügy megér annyit most, a 25. évfordulón, hogy itt a parlamentben is megemlékez zünk erről. Nos, mindannyian tudjuk, hogy a kommunista rendszerrel szembeni fellépések állomásait tekintve - az 1953as berlini, az ’56os magyar eseményeket nézve, a ’68as cseh eseményeket tekintve , e sorban az utolsó az 198081es lengyel Szolidaritás színre lépése volt. 1980ban, annak idején augusztusban keveset lehetett mindarról hallani Magyarországon, ami történt, hírek csak kismértékben jöttek, és igazából azzal szembesülhetett a magyar közvélemény, hogy egyszer csak kiderült, hogy sztrájkok vann ak Lengyelországban. Sokakat, több tízezer, majd később több százezer embert megmozgató mozgalom, független szakszervezeti mozgalom alakult, a munkások felléptek a munkásállammal szemben. Az akkori rendszer számára ez szinte kezelhetetlen probléma volt, és mindannyian emlékezhetünk rá, hogy a Kádárrendszer milyen erővel próbálta azt a propagandát elhinteni az emberek között - megjegyzem, sikerrel , hogy a lengyelek nem dolgoznak, és nekünk, magyaroknak és másoknak kell eltartani őket, mert csak lóbálják a lábukat és sztrájkolnak, ezért egyre veszélyesebb helyzet alakul ki Lengyelországban. A helyzet valóban veszélyes volt, mert az egypártrendszer, amely egy szakszervezetben, egy pártban, egy ifjúsági szervezetben gondolkodott, nem tudta elviselni azt a ver senyhelyzetet, ami létrejött a független szakszervezettel. A független szakszervezet pedig sikeres volt a maga törekvéseiben, leginkább azért, mert határozottan és céltudatosan léptek fel a lengyel munkások, a hajógyári munkások, másfelől azért, mert a len gyel értelmiség jelentős része odaállt melléjük, és ott volt segítőként az első pillanatban. A mozgalom ezért sikeres volt. 1981ben ugyan Jaruzelski tábornok katonai puccsal rendkívüli állapotot vezetett be, és ez szörnyű következményekkel járt Lengyelors zág számára, amelyről máig is történészi vita folyik, de azt gondolom, hogy az egész történet rendkívüli tanulságokkal járt már akkor is. A magyar ellenzék, amely 198081ben lépett igazából határozottan színre, a demokratikus ellenzék szintén a lengyel es eményekből eredeztette a származását, a színre lépését. Az ellenzék egy része azt gondolta, hogy a Jaruzelskiféle puccs azt jelenti, hogy vége, és reménytelen a történet, nem lehet fellépni a kommunista rendszerrel szemben. Egy másik része azt gondolta, h ogy a történet pontosan arról szól, hogy fel kell lépni, mert ez a puccs azt mutatja, hogy nincsenek már tartalékai a kommunista rendszernek. Azok, akik így gondolták, akik az utóbbi teória mellett voltak, alapították meg a Beszélőt, Kis János, Kőszeg Fere nc, Solt Ottilia, Haraszti Miklós, Iványi Gábor, Petri György és sokan mások, mások pedig passzívan szemlélték az eseményeket. Ők vállalták nevükkel is azt, hogy a lengyel Szolidaritás szellemében szamizdatokat készítve, nyíltan lépnek fel a Kádárrendszer rel szemben, és egy másfajta politikai alternatívát mutatnak. Követőik is támadtak, hiszen más szamizdatok születtek: a Hírmondó Demszky Gábor vezetésével, vagy a Nagy Jenő köré csoportosuló kör a Demokratával, Molnár Tamásék az Inconnu csoporttal, a Krass ó Györgyféle
