Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. szeptember 13 (245. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
146 politikai performanszok már akkor is megjelentek. Tehát elindult Magyarországon is egy komoly ellenzéki szerveződés ennek hatására. A lengyel Szolidaritás példája beindította a magyar ellenzéki mozgalmak szerveződését is. Aztán 1989ben, amik or az akkor már megerősödő és sokszínű ellenzéki mozgalmak a magyar kommunista párttal is leültek egy asztalhoz tárgyalni, amit később Nemzeti Kerekasztalnak neveztünk, és ebből megállapodás született a békés átmenetre, bizony a példa akkor is a lengyel pé lda volt, a Szolidaritás mozgalom következő fázisa, hiszen Lengyelországban alkalmazták először ezt a kerekasztaltárgyalásos modellt. Mi onnan vettük át, és a magyar átmenet is ezért lehetett többek között sikeres, mert volt előttünk egy példa: a lengyel példa. Sokan azt mondják, hogy a Szolidaritás megnyerte a háborút, de elvesztette a békét. Sokan vitatkoznak ezzel a nézettel, az előbb már általam említett Kis János nemrég egy cikkben más állá spontra helyezkedett. Azt gondolom, igaz az, hogy ma a lengyel társadalom többsége is kiábrándult a változásokat tekintve, mint ahogy Magyarországon is sokan, de a példa azt kell hogy megmutassa nekünk, hogy ha a szabadságért és a szolidaritásért akarunk f ellépni, az ellenséggel szemben ugyan - ha úgy tetszik - vagy az ellenféllel szemben könnyebb a fellépés (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , a célok érdekében viszont már sok köztü nk a vita, csak akkor lehetünk sikeresek, ha elszántak vagyunk mind a szabadság, mind a szolidaritás megvédésében, és erre a lengyel példa nagyszerű történelmi példával szolgál nekünk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Kérdezem, a k ormány nevében kíváne valaki reagálni. (Nincs jelentkező.) Senki nem jelzi felszólalási szándékát. Tisztelt Képviselőtársaim! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Csapody Miklós frakcióvezetőhelyettes úr, a Magyar Demokrata Fórumból, “Kis lépések a nemzetpolitikában, a határon túli magyarokért érzett felelősségünk” címmel. DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Még bőven a rendszerváltozás előtt történt, hogy az akkori egyházpolitika úgynevezett kis lépéseiről szólva, Gyulai Endre szegedcsanádi püspök azt mondta, hogy nincsenek ellenére a kis lépések, csak több ezer valóságos kis lépésre volna szükség. Az idősebbek jól emlékeznek rá, hogy akkor ez a mondat meglehetősen botrányt kelte tt a nagypolitika és az Állami Egyházügyi Hivatal köreiben. Hogy aztán mégis mi történt ’90ben, azt tudjuk. Erre a mondatra rímel Kasza Józsefnek, a Vajdasági Magyarok Szövetsége elnökének az a gondolata, amelyik a magyar miniszterelnöknél a határon túli magyar vezetők részvételével lezajlott találkozó után hangzott el. Eszerint is kellenek a kis lépések, és ha már ez a hivatalos stratégia, akkor csak sok apró és gyorsan megteendő lépéssel lehet eljutni a határon túli magyarság közös nagy céljáig. Tisztelt Országgyűlés! Aki ma a kormánytól azt várja, hogy a miniszterelnök jelenlegi álláspontját megváltoztatva, egy verőfényes reggelen majd selyemvirágos dísztáviratban értesíti a határon túli magyar vezetőket arról, hogy mindent meggondolt és mindent megfonto lt, úgyhogy tárgyhó elsejétől visszamenőleg minden külhoni magyar kettős állampolgárnak tekintheti magát, amellett, hogy a miniszterelnök elintézte a szerbekkel, a románokkal, az ukránokkal és a szlovákokkal a magyar autonómiát is, nos, aki ezt várja, mert ebben hisz és ezt az általa képviselt közösségekkel is elhiteti, az sajnos nem reálpolitikus. (9.30) Nem, mert december 5e után ez nem lehetséges. Nem örülünk ennek, nem örülünk a köztársasági elnök úr kifejezésével élve a fájdalmasan félresiklott népsza vazásnak, de már régen nem ez a fő kérdés.
