Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 11 (254. szám) - „A Fidesz visszaállamosítási megnyilatkozásairól” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - POKORNI ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1327 A kérdés ma már az, amire válaszolnunk kell, hogy mi az, ami megmaradjon állami kézbe n. Itt egymásnak ellentmondó kijelentéseket hallottunk a kormánytagoktól is és a kormánypártoktól is. Kuncze Gábort még nem hallottuk, érdeklődéssel várom. Az elnök úrtól egyszer Kóka miniszter úrral közösen tartott sajtótájékoztatójából egy mondat ütötte meg a fülemet, színtiszta kapitalizmust akarunk, mondta Kuncze Gábor, de lehet, hogy Kóka Jánoshoz kötődik ez a mondat. Nézzük az eddig elhangzott nyilatkozatokat: van, aki azt mondja, hogy lezárult a privatizáció, és ami most közkézen van, ami most közös tulajdonban van, az már maradjon ott. Dióssy államtitkár úr, ha jól tudom, önt az SZDSZ delegálta a kormányba, nyersebben fogalmaz. A MÁV privatizációját említi mint előttük lévő feladatot, a Postáét, a Volántársaságokét, a Magyar Villamos Műveket, benne a Paksi Atomerőművet is, a tőzsdére vitele esetén, kisebbségi vagy többségi privatizációról beszélünk, a Budapest Airportot, illetve a kórházak működtetését említette az államtitkár úr. Az MSZP nevében felszólaló képviselőtársunk a Postánál már kérdőjeleke t tett néhány helyen; nem tudható pontosan. Molnár Albert államtitkár úr egyet emelt ki ebből a nagyívű felsorolásból, hogy mi az, amit ő nem akar privatizálni: az erdőket. Ebben egyetértünk, bár hozzáteszem, elég fukar kezekkel mér, ha csak az erdő az, am it hosszú távon közösségi tulajdonban akar tartani. Ajánlom magunknak, talán előrébb jutunk, hogy azt a hiábavaló szócséplést, hogy az állam jó tulajdonos vagy a magán jó tulajdonos, vagy azt a fajta litániaszerű megközelítést, hogy az állam mindig rossz, a magán mindig jó, tegyük félre. Mert azt látjuk NyugatEurópában, hogy nem ideológiai kérdésként, nem lenini brosúraként közelíti meg ezt a kérdést, hanem praktikusan azt nézi, hogy hol jó a magántulajdonos szerepe, és hol jó az állam mint tulajdonos szer epe - mert van ilyen. NyugatEurópában nem szokás, van rá példa, de nem szokás magánkézbe adni olyan természetes monopóliumokat képviselő közműveket, ahol a természetes monopólium magánkézben éppen a piacot veszélyezteti. Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban nem divat, nem szokás magánkézbe adni alapvető közműveket; hogy egyszerűsítsük a dolgot, olyat, amiből csak egy van, ahol par excellence módon nem jelenik meg a piaci versengés. A magántulajdonos, amennyiben ezt a természet es monopóliumot birtokolja, akkor bizony a többiekkel szemben monopolhelyzetben van, és ön is, ön is, mi valamennyien kiszolgáltatottjai vagyunk ennek a magánszereplőnek, ennek a monopolhelyzetben lévő piaci szereplőnek. Ezért tartják közösségi tulajdonban például többségében az áramszolgáltatást, a tömegközlekedés jelentős részét, beleértve egyébként a repülőterek jelentős körét is. Önök a legutóbbi évek nyugateurópai privatizációjáról beszéltek. Azért figyeljenek oda, hogy Chirac elnök úr most jelöli ki annak a 30 francia vállalatnak a körét, ahol azt gondolja, hogy az állam eszközeivel is védeni kell a francia cégeket az ellenséges kivásárlástól. Visszaállamosításról mint sztálini csökevényről beszélnek; figyeljenek oda, hogy Angliában a 70es években ma gánosított vasúttársaságok részbeni visszaállamosításáról folyik a vita egy baloldali kormány esetében. Ó, a kommunista Blair! Figyeljenek oda, hogy Kaliforniában, egy másik híresen sztálinista országban Schwarzenegger arról beszél, hogy vissza kellene ven ni állami tulajdonba, résztulajdonba az elektromos szolgáltatók jelentős részét, mert összeroppant egy kontinensnyi áramszolgáltatás, az áramkimaradások erre hívták fel a figyelmet, hogy ennek van határa. Mi erről a határról beszélünk, hogy nem lehet végte lenségig vinni a magánosítást, van egy olyan elméleti kör, praktikusan megfogható cégekből álló kör, amelynek hosszú távon közös tulajdonban kell maradnia. Ahogyan egy önkormányzatnak van törzsvagyona, egy államnak is van nemzeti vagyona. Mi ezt javasoljuk , hogy fontoljuk meg, fontolja meg a parlamentben ülő négy politikai párt, hogy vane ilyen kör. Mi azt mondjuk, hogy van. A szocialisták nyilatkozatait hallva szintén azt halljuk, hogy van. Az SZDSZ nyilatkozatait hallva azt halljuk, hogy nincs. Ez világo s, tiszta, markáns álláspont hosszú évek óta. (Kuncze Gábor közbeszól.) Az MDF álláspontja szintén az, hogy van egy ilyen kör.
