Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 11 (254. szám) - „A Fidesz visszaállamosítási megnyilatkozásairól” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - MOLNÁR ALBERT pénzügyminisztériumi államtitkár:
1321 körű legyen, és ne kizárólag a nagy cégek igazgatóságaiban dőljön el a magyar gazdaság sorsa. Ebben partnerünk az Európai Unió is, amely operatív program jai révén soha nem látott mértékű támogatást nyújt, és nyújtani fog a jövőben is kis- és középvállalkozásainknak. (9.40) Rajtunk áll kizárólag, hogy ezeket az operatív programokat a versenyképesség szolgálatába tudjuke állítani, vagy hamis üzeneteket küld ve a piac helyzetéről illúzióban ringathatjuke a vállalkozókat, és ezzel lassú sorvadásra ítéljük őket. Üzenetünk nem lehet más, mint az, hogy az egyre éleződő piaci versenyben egyre liberalizáltabb körülmények között kell, ha tetszik, ha nem, helytállnun k, a versenyképességünket kell mindenáron növelnünk. Ehhez pedig az állam akkor tud lehetőségeket biztosítani, amennyiben forrásait nem veszteségek betömködésére fordítja, energiáit nem vállalati stratégiák megalkotására pazarolja, amelyhez nem is ért egyé bként, hanem visszavonul arra a terepre, amelyhez a legjobban ért, és amely a polgárok elvárása szerint a legfontosabb feladata: a közigazgatáshoz, a védelemhez, az oktatáshoz, hiszen ott is van bőven tennivalónk, és ez nem is kevés. Köszönöm szépen a figy elmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Most pedig megadom a szót Molnár Albert pénzügyminisztériumi államtitkár úrnak, 12 perc 28 másodpercben. MOLNÁR ALBERT pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Furcsa ez a mai vitanap, mert látszólag a privatizációval kapcsolatban felvetődött kérdésekről szól, és nekem is az a tisztem, hogy beszámoljak a kormány privatizációs politikájáról. Ezt me g is fogom tenni természetesen, de előtte tisztázni szeretnék valamit, egy olyan alapvetést, ami ennek a mai vitának a tényleges és valódi lényege. Mindannyian tudjuk, hiszen számos sajtótájékoztató, a közvélemény odavissza alaposan megtárgyalta már ezt a kérdést, hogy nem a privatizációról mint olyanról van szó, nem a magánosítást kérdőjelezte meg az ellenzék, hanem annak csak bizonyos területeit. Ahogy azóta több helyről megerősítve hallottam, ezek azok az ágazatok, gazdasági területek, melyek úgymond st ratégiai fontossággal bírnak az állam szempontjából. Gondolom, egyetértünk abban, hogy ezen a ponton alapvetően meg kell vizsgálnunk, mit is jelent az, hogy stratégiai fontosság. Milyen kört is takar ez? Egyáltalán mit jelent ma egy demokratikus állam szám ára a gazdaságban az a fogalom, hogy a stratégiailag fontos az államhatalomnak? Úgy vélem, ez a kérdés alapvetően az államhatalom és a demokrácia viszonyáról szól, elég pontosan meghatározható e viszony e kérdés megválaszolásával. Miután én nem vagyok filo zófus, nem is óhajtok e tárgyban filozófiai mélységekbe ereszkedni, engedjék meg nekem, hogy a közérthetőség szintjére redukáljam e problémát. Az a politikai párt, amelyik úgy véli, hogy az államhatalom számára stratégiailag fontos a közlekedés, a hírközlé s, a csirkekeltetés, a média vagy, mondjuk, a nagybankok, az nagyjából ott tart, ahol Lenin 1917ben, az Állam és forradalom című munkájának megírásakor tartott, azaz száz évvel lemaradva. Az a politikai párt, amelyik ma a kornak megfelelő modern eszközökk el gyakorlatilag ugyanezt akarja, olyan úgynevezett erős államot akar megvalósítani, melynek ereje a polgárok hétköznapi léte feletti ellenőrzésben rejlik, célja pedig saját hatalmának erősítése és a demokrácia korlátozása. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezt a programot nyíltan és kendőzetlenül nem lehet meghirdetni, sem végrehajtani. Keresni kellett tehát egy olyan köntöst, amelybe mindezt alaposan be lehet burkolni, mely látszólag más tartalmat ad ennek az egész problémának, és eközben gátlástalan és a legmeg felelőbb… - populizmusnak is tág teret biztosít. Szeretném leszögezni, hogy ennek a mai napi vitának csak terepe a gazdaság, az igazi tartalma az, amiről az előbb szóltam. (Közbeszólás az ellenzéki oldalon: Te írtad? Nagyon gyenge.)
