Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 11 (254. szám) - „A Fidesz visszaállamosítási megnyilatkozásairól” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - MOLNÁR ALBERT pénzügyminisztériumi államtitkár:
1322 És akkor most térjünk á t arra a terepre, hogy bizonyított legyen mindaz, amiről az előbb beszéltem. Tételesen ugyan nem sorolta fel a Fidesz, hogy melyek azok a privatizált egységek, melyek újraállamosítását kívánnák, de a privatizációval kapcsolatos eddigi megnyilvánulásaikból ezek jól megsaccolhatóak, lássunk tehát néhányat ezekből. Az elmúlt időszak legnagyobb vitáját a Budapest Airport Rt. privatizációs szándéka okozta. Vajon stratégiai ágazat lenne a személyi közlekedés bonyolítása, üzemeltetése? Ugyan miért? Gazdasági okokb ól? Akik így vélekednek, azoknak csak azt tudom mondani, hogy számoljanak egy kicsit. 75 évre adjuk bérbe az üzemeltetést a jelenlegi nyereség 40szereséért. Ez alatt a 75 év alatt az üzemeltetőnek meg kell őriznie a munkahelyeket, fejlesztenie kell a Buda pest Airportot irgalmatlan nagy összegű beruházással, ezáltal újabb munkahelyek tömegeit kell megteremteni. Ez alatt a 75 év alatt az európai légi közlekedés regionális központjává válik Budapest úgy, hogy az nemcsak hogy nem került az államnak pénzébe, ha nem egyfelől rendkívül jelentős összeghez jutott az adásvételkor, másfelől folyamatos bevételhez az adók formájában, és végül 75 év múlva egy, a mostaninál nagyságrendekkel fejlettebb, korszerűbb és nagyobb repteret kap vissza. Ez lenne az a rossz üzlet, a mitől a Fidesz félti az országot? Nyilvánvaló hát, hogy amikor stratégiai fontosságról beszélnek, nem gondolhatnak gazdasági tartalomra, hisz ilyen nincs. De nézzük tovább, hiszen a szállításnak más eszközei is vannak, nem csak a repülő. Itt van hazánk egy ik szent tehene, a MÁV vagy a másik, akár a Volánvállalatok. Itt már azért árnyaltabb a kép, hiszen míg a légi közlekedés semmiféle állami kötelezettséget nem jelent a polgárok felé, ugyanez már nem mondható el tisztán a vasúti vagy a távolsági közlekedés ről. Ezeken a területeken az államnak vitathatatlanul valós kötelezettségei vannak, ám ezek a kötelezettségek egyáltalán nem jelentik azt, hogy csak állami tulajdon megléte mellett valósíthatók meg. Stratégiai kérdés? Hát, legyen, de legyen elég csak a val ós kötelezettség teljesítése, illetve a leendő tulajdonosoktól ezek kikényszerítése. Az embereket nem az érdekli ugyanis, hogy kié lesz a vonat, amin utaznak, hanem az, hogy az hogy néz ki, az tisztae, időben és biztonságosan érkezike meg, és hogy mennyi ért szállít. Aki ma úgy gondolja, hogy az állam tényleg jó gazdája a vasútnak, azt szívesen meghívom egy BudapestSzékesfehérvár viszonylatra, személy másodosztályra, útközben lesz időnk elbeszélgetni e kérdésről, és a viszonyokat is személyesen tudjuk tap asztalni. Mielőtt ránk zúdulna a mélyen tisztelt jobboldal azzal a tőle megszokott fordulattal, hogy csak a Gyurcsánykormány rossz gazda, hadd hívjam fel a szíves figyelmüket arra az egyszerű apróságra, hogy az az út hat évvel ezelőtt sem volt sem tisztáb b, sem gyorsabb, sem kényelmesebb. De lépjünk el az egyes vállalatok vizsgálatától, nézzük meg, mik a kormány privatizációs elvei, és ezek hogyan valósulnak meg a gyakorlatban. Valljuk, hogy nem szabad olyan vállalatokat, olyan funkciókat ellátó gazdasági egységeket privatizálni, melyeknek a gazdasági életen túlmutató társadalmi feladatuk van. Önök jól ismerik a privatizációs törvény mellékletét, csak példaként említeném az erdők sorsát. Valljuk azt, hogy az erdőknek állami tulajdonban kell maradni, az erdő k a teljes társadalmat kell hogy szolgálják. Azt gondolom, nincs is közöttünk ebben vita. Bármilyen privatizáció csak nyílt, ellenőrizhető versenytárgyalás mentén történhet meg. Ebben nem mindig értettünk egyet, mert mi ehhez tartottuk magunkat, önök időnk ént ehhez nem. Ahol erre mód van, meg kell teremteni a hazai kis- és középbefektetők részvételét a privatizációban. A privatizáció nem jelenthet elbocsátásokat, és minden esetben fejlesztés kell hogy kövesse. Sőt, a privatizációnak munkahelyeket kell terem teni, vagy munkahelyeket kell megtartani. A privatizáció során fokozottan figyelemmel kell lennünk az ország gazdasági érdekeire, ami nem azonos a mindenkori kormány pillanatnyi gazdasági érdekeivel. Úgy vélem, a kormány a gyakorlatban maradéktalanul elege t tett és tesz ezeknek a fentebb említett elveknek. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy modern kormányzat nem foglalkozik olyasmivel, ami nem az ő dolga. Nem utaztatja polgárait sem vízen, sem levegőben, nem foglalkozik csirkekeltetéssel, nem gyárt ipari vagy e gészségügyi termékeket, viszont törvényeket alkot, ezeket betartatja, és
