Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 4 (251. szám) - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP):
1016 hogy vegyük. Alapvető érdek, hogy a lakásbérlők kiszámítható körülmények között éljenek, de tudniuk kell azt is, hogy mihez van joguk, és mik a kötelezettségeik. Úgy hiszem, bízhatunk abban, hogy az ilyen típusú igények kielégítéséhez a javaslat törvényi rendelkezései valóban igazodnak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Köszöntöm kedv es képviselőtársaimat. Kétperces hozzászólásra következik Salamon László képviselő úr, Fidesz. DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Kránitz képviselőtársam felszólalásából két elemmel szeretnék röviden foglalkozni. Az egyik az óvadék kérdése, amit arra a gondolatmenetre fűzött fel a képviselő úr, legalábbis a bevezetőjében azt említette, hogy ez a törvény a jogbiztonság feltételeit teremti meg és érvényesíti jobban, mint a korábbi lakástörvény. Nos, pont az óvadék le hetne az egyik példa - más példákat is mondhatnék , amelyik cáfolja, amit a képviselő úr mond, hiszen a törvény ugyan intézményesíti ezt a jogintézményt, de semmiféle szabályt nem ad az óvadékkal kapcsolatosan, hanem annak a szabályozását rábízza az önkor mányzatokra. Úgy gondoljuk, hogy ez messze nem megnyugtató, hiszen különféle és nyilvánvalóan nem összehangolt rendelkezések fognak majd napvilágot látni, és egyáltalán ennek a jogintézménynek a célja és az a helyzet, hogy most kerül bevezetésre, éppen azt indokolná, többek között pont a jogbiztonság szempontjából, hogy ez határozottan szabályozva legyen. A másik pedig az életvitelszerű ottlakás előírása. Amit a képviselő úr elmondott ennek indoklásaként, azt teljesen hatástalanítja a törvényjavaslatnak az a további szabálya, amelyik azt mondja, hogy ha a bérlő bejelenti a távollét okát, akkor minden további következmények nélkül távol lehet. Nem értjük, hogy ha így ki lehet, hogy így mondjam, ezt a törvényi célt kerülni, akkor mi értelme az egész előírásnak . Egyébként az önkormányzat mindentől függetlenül biztosíthatja magának a felmondás jogát; ezt a törvény megfelelő írásbeli formák és szerződési akaratok mellett lehetővé teszi. Legfeljebb arról lehet szó - és a mi módosító javaslatunkban ez megjelenik , hogy azt mindenképpen a bérlőnek biztosítania kell, hogy a bérbeadó számára elérhető legyen, de ez egy egészen más kérdés ahhoz képest, amiről ön beszélt. (17.10) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Szintén kétperces hozzászólásra k övetkezik Devánszkiné dr. Molnár Katalin képviselő asszony, MSZP. DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Az óvadék kérdésével kapcsolatosan szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az elmúlt időszakban számos önkormányzat mindenféle jo gi felhatalmazás nélkül döntött arról, hogy óvadékot szed. Az óvadék rendszere beépült az önkormányzati bérlakásgazdálkodásba, és sok helyütt még az is előjött, hogy a szociális alapon bérbe adott lakásra is óvadékot kívántak kikötni, illetve beszedni. Bí rósági perek tömege keletkezett ebből. Ez az új lakástörvényi rendelkezés, amely most előttünk fekszik, pontosan azt rendezi, hogy lehet óvadékot kérni, lehet kikötni, lehet helyi önkormányzati rendeletben óvadékot megfogalmazni, de nem lehet a szociális a lapon bérbe adott lakásnál óvadékot szedni. Én ezt pozitív változásnak tekintem, mivel ismerem a gyakorlatot. A másik kérdés az életvitelszerűen bentlakás ügye. Önkormányzati berkekből, lakásügyesektől tudjuk pontosan és precízen, hogy szükség van a rendel tetésszerű használat ellenőrzésének jogára. A vezérszónoki előadásomban erről részletesen szóltam, ezt most nem kívánom megismételni.
