Országgyűlési napló - 2005. évi nyári rendkívüli ülésszak
2005. július 5 (243. szám) - Megemlékezés Tóth Imre László (MDF) volt országgyűlési képviselő haláláról - „Propaganda és valóság, a magyar gazdaság helyzetéről!” címmel politikai vita folytatása - ELNÖK (Mandur László): - DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter:
527 megelőzően is és követően is az eminens, a legjobb tanuló szerepét óhajtotta fölvenni, olyan európai uniós elvárásoknak is igyekeztünk megfelelni, ami abban érhető tetten, hogy rendkívül szigorúak az előírásaink, szigorúbbak, mint az Európai Unió előírásai. Tehát ha abban egyet tudnánk é rteni, hogy a jövő megalapozásának lehetséges - egyik lehetséges, nem azt mondom, hogy egyetlen, de nagyon fontos - útja, hogy a magyar kis- és középvállalkozókat helyzetbe hozzuk, hogy a versenyfeltételeket, versenyesélyeiket javítsuk, hiszen egy ország v ersenyképessége a vállalkozói szféra, a vállalkozók, minden egyes vállalkozó versenyesélyének a növelését jelenti, ha ebben egyet tudunk érteni, akkor érdemes erről vitatkozni, és érdemes időt töltenünk ezzel. Ha a parlamenti vita azzal telik el, hogy hoss zan beszélünk a múltról, és a múlt értelmezésével vagyunk elfoglalva, akkor csak az időt múlattuk, ebből legfeljebb a pártoknak lesz némi átmeneti, nagyon rövid ideig tartó haszna, de egyébként a magyar vállalkozóknak, a magyar kis- és középvállalkozóknak, a magyar polgároknak ebből az égvilágon semmi haszna nem származik. Én azt szeretném kérni, hogy a hátralevő időben és az esetleges négypárti egyeztetésen sokkal többet a jövőről és kevesebbet a múlt értelmezéséről. Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban. ) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra jelentkezett, és megadom a szót Kóka János miniszter úrnak. Parancsoljon! DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Sajnálattal hallgatom , hogy néhányan átmentek személyeskedésbe. Orvosi végzettséggel, gazdasági miniszterként számomra nem esik nehezemre közgazdászokkal, szociológusokkal, bölcsészekkel, tanáremberekkel, de akár középfokú végzettségűekkel vagy orvosokkal sem vitáznom. (Közbes zólások a Fidesz soraiból, köztük Domokos László: De miről?) Én csodálnám, ha önöknek nehezükre esne vitázni velem gazdaságpolitikáról egy gazdasági vitanapon. Az meg, hogy velem foglalkoznak, az én hobbimmal, az számomra tulajdonképpen megtisztelő figyele m az ellenzék részéről, de nem hiszem, hogy ez lenne az önök gazdaságpolitikai mondandója. Javasolom, térjünk vissza a tényekhez, a számokhoz, mert többedszer elmondom, ezért jöttünk ide. De előtte nézzük meg, próbáljunk meg eloszlatni egy félreértést! Önö k folyamatosan arról beszélnek, hogy komoly társadalmi feszültségek vannak, komoly bajok vannak a társadalomban, a szociális ellátásban, az oktatásban, az egészségügyben, a családi pótlékokban, hogy a munkanélküliség egyes térségekben különösen nagy, hogy emberek élnek lényegesen az alatt a szint alatt, mint ahol méltósággal és biztonsággal élhetnének. (12.00) Ezek tényleg nagyon nagy bajok. Őszintén szólva, azt gondolom, hogy fiatalként a politikába lépve az egyik legfontosabb célkitűzésem az, hogy ezeket a hihetetlen társadalmi igazságtalanságokat próbáljuk meg megszüntetni. Amikor azt szoktam mondani, hogy örülök, hogy ennek a kormánynak a tagjává lehettem, amikor beindult a száz lépés program, és elkezdtünk tenni annak érdekében, hogy ezek ne így lehesse nek… - hiszen voluntarista, akaratvezérelt politika nem létezik, csak azért, mert kijelentjük, hogy mi azt szeretnénk, hogy ne legyen szegénység, ezért még nem csökken a szegénység. Csak azért, mert azt mondjuk, hogy szeretnénk, hogy ne legyen gyermekszegé nység, csak ezért még nem csökken, hanem ehhez bizony családpolitikai intézkedésekre van szükség, szociális intézkedésekre van szükség. Tekintsünk már józanul ezekre a kérdésekre, még akkor is, hogy ha most alapvetően gazdaságpolitikai vitanapot tartunk it t. Szólt képviselő úr az önkormányzatok vagyonfeléléséről, szólt az önkormányzatok hatékonytalan működéséről is. Ezek azok a problémák, ami miatt neki kell mennünk a közigazgatásnak, ami miatt neki kell mennünk az államigazgatás kérdéseinek, hogy megnézzük , hol lehet javítani. Én egyébként
