Országgyűlési napló - 2005. évi nyári rendkívüli ülésszak
2005. július 5 (243. szám) - Megemlékezés Tóth Imre László (MDF) volt országgyűlési képviselő haláláról - „Propaganda és valóság, a magyar gazdaság helyzetéről!” címmel politikai vita folytatása - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter:
511 az, hogy elvárjuk kis- és középvállalkozóinktól azt, hogy ők előfinanszírozzák az európai uniós teljesítményt. Adunk pénzt annak érdekében, hogy korábban hozzájuthassanak forráshoz, még mielőtt az Európai Unió kifizetné. (Domokos László: Az agrárgazdálkodóknak, a gazdáknak...) Nézzük meg, hogy mik ennek az országnak az eredményei! Ön azt mondta, hogy ült egy teremben, ott emberek voltak, és nem tudtak egyetlen eredményről sem beszámolni. Én azt mondom, tapasztaltam, hogy milyen ez, múlt pénteken, amikor tüntetőket vezényeltek ki ellenem, amikor gazdaságp olitikára hívtam önt. (Tállai András: Demokrácia van.) Ennek az országnak az eredményeit azért nagyon sokan látják, nézzük mindjárt a Fészekrakóprogramot, a lakásépítési számokat. Sajnos, nem lehet megmondani, hogy az önök ideje alatt hány családot érinte tt valójában ez a lakástámogatás, hiszen valaki akár háromnégy lakást is megtámogathatott ebből a pénzből, és nem tudom, hogy feltétlenül jóe az a rendszer, amelyik, mondjuk, egy 60 millió forintos, befektetési céllal vásárolt lakást évente 2 millió fori nt támogatással lát el adófizetői pénzből. Mi nem ezt az utat követjük, és hogyha ön ezzel vádol bennünket, akkor mondjuk ki, hogy más a mi lakástámogatási koncepciónk. A Fidesz azt mondja, hogy neki tulajdonképpen mindegy, ha befektetési céllal, hát befek tetési céllal; mi kifejezetten azokat szeretnénk támogatni, akik az első lakáshoz jutáshoz szociális helyzetüknél fogva igazából rászorulnak. (Révész Máriusz: Kovács László, Magyar Bálint.) Nincsen adott esetben önerejük, nem tudnak hozzátenni pénzt, és ők nyilvánvalóan rászorulnak erre az adófizetői pénzre, erre a kormányzati támogatásra. Nézzük meg, hogy mit tett még a kormány: az autópályaépítést, a reálbéremelést és az adócsökkentést még önök sem nagyon tagadták el, még akkor is, ha találtak egy évet, ahol valóban nem nőtt a reálbér - 2004et - a kormányzati ciklusban. De azért azt nem nagyon tagadják el, hogy 23 százalékkal nőtt a reálbér (Révész Máriusz: Csökkent.) , hiszen valószínűleg önellentmondásba kerülnének, mert más oldalról azt kritizálták, am ikor 2002ben a Medgyessykormány úgy döntött, hogy régi, fenntarthatatlan bérfeszültségeket old meg a pedagógusoknál, az egészségügyi szférában; akkor nyilvánvalóan azért támadtak bennünket, mert indokolatlanul nőnek a reálbérek, és hogy ez gazdaságpoliti kailag elképzelhetetlen, most pedig azt mondják, hogy azért volt egy olyan év, ahol nem is annyira nőttek a reálbérek. (Babák Mihály: Nem finanszírozták le, kölcsönből ment az egész.) De az autópályaépítésről önök nagyon sokat beszélnek, és úgy tesznek, m intha önök ezért bármit is tettek volna. Képviselő úr említett egy, ha nem is autópályát, de egy útszakaszt, a szekszárdi Dunahidat. Nos, el szeretném mondani, hogy a szekszárdi Dunahíddal egy probléma volt, hogy sem kelet, sem nyugat felől nem épült oda vezető út, így pedig egy híd elég fölösleges. (Közbeszólás az ellenzéki oldalon: Nem jártál még arra, úgy látszik.) De jelzem önnek tisztelettel, hogy megépítettük ezeket az utakat, most már bekapcsoltuk ezt a hidat is a vérkeringésbe. (Dr. Fónagy János: A zzal a 21 kilométerrel, amit mi építettünk meg. A dunaújvárosi hídról beszéljünk!) Herényi képviselő úr beszédét nagy érdeklődéssel vártam, hiszen az MDF többször csatlakozott ahhoz a kezdeményezésemhez, hogy próbáljuk meg kifuttatni ezt a vitát egyfajta gazdaságpolitikai konszenzussal. (Közbeszólás: Az igazat, csak az igazat!) Ismerjük föl közösen, hogy erre szükség van ahhoz, hogy ez az ország olyan mértékű fejlődésnek indulhasson, mint amilyen mértékű fejlődésnek indult Írország 1987ben, amikor megfoga lmazta társadalmi és gazdasági megállapodását. Évekig vergődött Írország sikertelenül az Európai Unióban (Tállai András: 15 évig.), és felfedeztek néhány alaptételt. Az egyik az információs társadalom tudásalapú gazdaságfejlesztésének igénye volt. Nagyon j ó ötlet volt, hiszen informatikai, elektronikai és szoftvernagyhatalommá vált Írország. De a másik az volt, hogy az a fajta politikai megosztottság, amely ezekben a padsorokban is tapasztalható, és amely nem engedi felszállni igazából ezeket az elveket, az bizony gátolja annak az országnak a versenyképességét. Beszélt ön, képviselő úr, néhány olyan adatról, amit majd tételesen el fogok mondani a Varga képviselő úr számaira adandó válaszként, de azért azt hadd mondjam el, hogy valami zűrzavar lehet az ellenz ék soraiban, hiszen ami az állami foglalkoztatottak számát illeti, ott próbáljanak meg valami
