Országgyűlési napló - 2005. évi nyári rendkívüli ülésszak
2005. július 5 (243. szám) - Megemlékezés Tóth Imre László (MDF) volt országgyűlési képviselő haláláról - „Propaganda és valóság, a magyar gazdaság helyzetéről!” címmel politikai vita folytatása - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter:
512 egységes álláspontot kialakítani. Hiszen míg a Fidesz azért vádol minket, hogy az állami foglalkoztatottak száma nő, túlterjeszkedik a bürokrácia, miért emeljük a közszféra méretét, addig ön azt mondta, hogy ez csökkent tizenvalahányezer fővel éppen tavaly. Magam is így látom egyébként, hogy csökkent, várjuk az ellenkező számokat, de még egyszer, tisztelt képviselő urak és hölgyek, számokat, tényeket és nem hangul ati jelentéseket akár a közszféra állapotával kapcsolatban is. Ami az adócsökkentést illeti, frakcióvezető úr, én attól tartok, hogy az adócsökkentésnek sem a jellege, sem az iránya nem vitatható el. Hiszen, hogyha az emberek azt fogják január elsején érez ni, hogy 22,5 százalékkal többet tudnak fogyasztani, hogy 4 százalékkal csökken az elektromos áram, az üzemanyag, tartós fogyasztási cikkek, a lakások és nagyon sok egyéb dolognak az ára, akkor nagyon nehéz lesz nekik megmagyarázni, hogy ez alapvetően nem jó, mert ez tulajdonképpen nem is így van. (Dr. Áder János: Eddig mit csináltatok?) Ugyanúgy, ahogy nehéz lesz megmagyarázni a vállalkozóknak is, hogy miért nem célszerű kitűzni egy ötéves programot, de minthogyha az ötéves programban kezdenék látni valam iféle kompromisszumot, mintha azt látnám, hogy nem nagyon erős a támadás azzal kapcsolatban, hogy meg kell csinálni ezt az öt évet, hogy az kiszámítható gazdaságpolitikát visz. (Közbeszólás az ellenzéki oldalon: Senki nem veszi komolyan. - Révész Máriusz: Kádárnosztalgia). Miután a hangulatjelentés egyes elemeire megpróbáltam választ adni, nézzük tehát, hogy mit mondanak a tények, a számok, azok, amelyek birtokában én vitázni jöttem önökkel. Nézzük meg a bérek vásárlóerejét, a reálbéremelkedéseket, hisze n e tekintetben önök markáns kritikát fogalmaztak meg. 2001hez képest 2002ben 13,6 százalékos volt a növekedés; 2001es mindig a bázis, amihez hasonlítom, az egyszerűség kedvéért. 2003ban 124,1 százalék, 2004ben 122 egész 8 százalék (Révész Máriusz: Ti zed; ezt így kell mondani.) - 122 egész 8 tized százalék 2004ben. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) 2003ról 2004re tehát csökkent 1,3 százalékkal, csak mondom, hogy legyen olyan adat, amibe bele tudnak kapaszkodni - ez talán az első olyan kérdés, ami ben egyetértünk , 2005ben 129 százalék. Nézzük a bérek adóterhét! Száz forint bérből - egy átlagos keresetű dolgozó által fizetett adóról beszélünk ; 2001ben 25,6 forint, 2002ben 25,8 forint, 2003ban 22,3 forint, 2004ben 22,6 forint, 2005ben pedig 21,2 forint. A 21,2 kisebb, mint a 25,8, tehát ennyivel csökkentette a béreket terhelő elvonásokat a Medgyessy, illetve a Gyurcsánykormány. (Tállai András: Hazudsz!) Nézzük az átlagkereset nettó összegét, ott van kint a tábla, arról is le lehet olvasni: 2001ben 64 913 forint volt, most pedig ennél 37 087 forinttal több, 102 ezer forint. (10.50) Nézzük végig a két kormány teljesítményét, hogy a reálbér hogy alakult! Addig, ameddig az Orbánkormány mindössze 10 százalékkal növelte az első három évben a reá lbéreket, addig 17,8 százalékkal emelte a Medgyessy- és a Gyurcsánykormány az első három évben (Tállai András: Az előbb 23at mondtál!) - ha odafigyelt, képviselő úr - a reálbéreket. Nézzük meg a foglalkoztatottság és a munkanélküliség összetételét, mert úgy tűnik, hogy az ellenzék nem hajlandó végignézni ezt a problémát annak teljes mélységében, mert ez bizony bonyolult kérdés. Arról szól ugyanis, hogy nagyon sok szám egymással párhuzamosan nő. Nő a munkanélküliség, nő a foglalkoztatottság, nő az aktivitá s, nő az álláskeresők száma, és nő a betöltetlen álláshelyek száma. Ezek között vannak jó hírek, és vannak rossz hírek. Nyilvánvalóan rossz hírek közé tartozik, hogy a munkanélküliség nő, még akkor is, ha tudjuk, hogy a munkanélküliség növekedése önmagában nem szemlélhető, hiszen csak azt jelenti, hogy mennyien jelentkeznek be a munkanélküliellátás rendszerébe. (Babák Mihály: Hányan nem kaptak munkát!) Az egy egészen más szám, hogy hányan nem kaptak munkát. Nézzük meg a foglalkoztatottság változását: a fog lalkoztatottság szintje szintén nő, egyre többen találnak állást maguknak. Nézzük meg a 2004. évet! 2004ben 215 ezer új munkahely jött létre, és 168 ezer munkahely szűnt meg, mert ilyen a munkaerőpiac: munkahelyek szűnnek meg, és munkahelyek teremnek. (Do mokos László: 10 fő alatti cégek!)
