Országgyűlési napló - 2005. évi nyári rendkívüli ülésszak
2005. július 5 (243. szám) - Megemlékezés Tóth Imre László (MDF) volt országgyűlési képviselő haláláról - „Propaganda és valóság, a magyar gazdaság helyzetéről!” címmel politikai vita folytatása - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter:
510 mérnek, de mindenhol növekedésről lehet hallani, amely Magyarország versenyképességi javulását ne ismerné el. Hogy mit tettünk kormányzati oldalról - hiszen egyetértés van közt ünk abban, hogy ez leginkább a gazdaság teljesítménye : kormányzati oldalról mi adót tudunk csökkenteni, kormányzati oldalról mi beruházásokat tudunk Magyarországra vonzani, pontosan ez az, amiben együtt szeretnék működni önökkel, hogy aki ide szeretne jö nni, ide szeretné hozni a tőkéjét, itt szeretne munkahelyeket teremteni, ne válasszon más országot azért, mert olyan politikai konfliktusokat lát, amelyeket az ellenzék aktuálpolitikai szándékai vezérelnek. (Dr. Áder János: Mondjon egy példát!) Nézzük meg az eredményeinket és nem az ígéreteinket: közel 10 ezer munkahelyet hoztunk létre csak ebben a kormányban, körülbelül 200 milliárdnyi beruházást határoztak el a mi befektetésösztönzési stratégiánk keretében. Építettük az autópályát, de nézzük meg, hogy mié rt építettük. Nem elsősorban azért, hogy kényelmesebb legyen eljutni Debrecenbe, Miskolcra, Szegedre, nem azért, hogy gyorsabban lehessen lejutni a horvát tengerpartra. Ezek nagyon fontos, ha úgy tetszik, pozitív mellékhatások. Az elsődleges szándék az aut ópályaépítés mögött, hogy azok a térségek, ahová korábban nem jött a befektetés, ahol korábban nem fejlődött a gazdaság, mert egy földrajzi zsákutcában voltak ezek a térségek, települések, oda is eljuthasson. Ez motiválja elsősorban az autópályaprogramun kat, ezért döntött úgy Medgyessy Péter annak idején, és ezért döntött úgy a parlament, amikor megszavazta az autópályatörvényt, és amikor úgy döntöttünk, hogy felgyorsítjuk ezt az autópályaprogramot, akkor azért tettük, hogy ott is működésbe lendülhessen a gazdaság, ahol korábban lassú volt. A következő kérdéskör a hirdetésünkkel kapcsolatos. Képviselő úrnak egyrészt valószínűleg elkerülik a figyelmét azok a megrendelések, amit a kormányzat általában tesz egy médiacég számára, és az nyilvánvalóan nem azok on az árakon teszi lehetővé a hirdetésfeladást, mint amit ön említett, de ezen menjünk túl (Révész Máriusz: Mennyi volt?) , mert el fogunk számolni minden egyes hirdetési fillérrel, csak előbb még egy kicsit hirdetünk annak érdekében, hogy mindenki megismer hesse a valóságot, és tényleg számok, tények tükrében beszélhessünk ezekről a kérdésekről. Nem szeretnék beleállni ebbe a vitába. Nem szeretném lebontani a tiszafüredi asszony havi bérének a szintjére a Fidesz országimázsra költött 4 milliárd forintos költ ségvállalását. Azért nem szeretném lebontani, mert szerintem ez a vita sehová nem vezet, de ahhoz semmiféleképpen nem, hogy tényekről, számokról beszéljünk a magyar gazdaságpolitikában, hiszen értelmezésem szerint ezért vagyunk itt. (Zaj, közbeszólások a F idesz soraiban.) (10.40) Hogy az EUtámogatásokkal hogy állunk, ez egy nagyon fontos kérdés, hiszen azt mondjuk, hogy Magyarországnak rendkívüli esély, hogy az Európai Unióhoz csatlakozott, ezermilliárdok ömölhetnek be az országba, soha nem látott esélyt k aphatunk, olyanokat, mint amilyet a XIX. és XX. század fordulóján kapott Magyarország, amikor belendült a gazdaság. Ott elsősorban a magántőke volt az, amelyik infrastruktúrát fejlesztett, most a magántőke, az európai uniós források és a költségvetés egysz erre tud egy olyan országot építeni, amely ma már fejlesztési terület, hiszen több mint 500 kilométer autópálya épül, és épülnek egyéb infrastrukturális létesítmények is. Nos, nem igaz az, hogy nem hívtuk le az európai uniós forrásokat, nem igaz az, hogy k ésedelemben vagyunk. Az első 15 hónapban a rendelkezésre álló forrásoknak csaknem 60 százalékát lekötöttük; és, képviselő úr, ön biztosan tisztában van azzal, hogy az európai uniós finanszírozás alapvető jellege az utófinanszírozás, az, hogy egy feladatot az Unió akkor fizet ki, amikor már befogadtuk a számlát rá, amikor elkészült valami. Akkor tudunk egy utat finanszíroztatni, hogyha az az út elkészült, és nyilvánvalóan nem addig, amíg építés alatt van. (Közbeszólás az ellenzéki oldalról: Nem csináltatok e ddig semmit sem!) Mindazonáltal van tennivalónk. Tennivalóinkat felismertük, ekkor döntöttünk úgy, hogy a költségvetésből forrásokat különítünk el arra, hogy előleget tudjunk fizetni, azért, mert nevetséges
