Országgyűlési napló - 2005. évi nyári rendkívüli ülésszak
2005. július 5 (243. szám) - „Propaganda és valóság, a magyar gazdaság helyzetéről!” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - VARGA MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
501 meg, hogy a kereseteik, a bérük, a jövedelmük nem tartott lépést az árakkal, hanem az árak megelőzték a bérek növek edését. Hova tűnt akkor az államadósság összege, miniszter úr? (Az elnöki széket dr. Deutsch Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Ugyancsak ide kell sorolnunk a költségvetés hiányának a kérdését. Ha valóban annyira sikeres a teljesítményünk, ha va lóban annyira büszkék lehetünk az elért eredményekre, miért van az, hogy a hitelminősítők sorra egymás után negatív minősítést adnak az országnak? Bocsánat, de itt kell tennem egy zárójeles megjegyzést, hiszen a miniszter úr is összekever két dolgot. Az el múlt három évben ugyanis a Fidesz képviselői - és azt gondolom, az ellenzék képviselői is - nem az ország teljesítményével voltak elégedetlenek. A miniszter úr itt egy szereptévesztésben van. Számtalanszor elmondtuk, és ezt újra hangsúlyoznom kell: örülünk minden egyes olyan sikernek, amelyet a magyar emberek, a magyar vállalkozások, a magyar intézmények érnek el. Ez az ország sikere, közös sikerünk. (Taps a Fidesz padsoraiban.) De ezeket a sikereket tévedés összekeverni a kormány sikerével. Miniszter úr, ö n két alapvető dolgot kevert itt össze; aki sikeres Magyarországon, az ma éppen a kormánnyal szemben tud sikeres lenni. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így van!) Éppen a kormány az, aki a leggyengébb láncszemként nehezíti, hogy a magyar gazdaság, a magy ar vállalkozások, a magyar emberek sikeressé tudjanak válni. Magyarországon egy kettős helyzet alakult ki az elmúlt években: miközben a reálgazdaság kezd alkalmazkodni egy helyzethez, a magyar vállalkozások, a magyar munkavállalók igyekeznek lehetőségük, t udásuk szerint teljesíteni, azonközben a leggyengébb láncszem a kormány, a kormányzati gazdaságpolitika és az a “teljesítmény”, amit önök az elmúlt három év után fel tudnak mutatni. Ez pedig két különböző dolog, miniszter úr. Nézzünk csak néhány számot; vá lasszuk, mondjuk, az európai uniós támogatások kérdését! Ezért elsősorban a kormányzat a felelős, hiszen a kormány előkészítő munkáján múlik, hogy Magyarország mekkora összeget tud az Európai Unióból pályázatokon keresztül lehívni. Mi is volt az első évünk eredménye? A tíz újonnan csatlakozott ország közül Magyarország tudta a legkevesebb pénzt lehívni az egy főre eső támogatások között. Magyarországon ez az összeg 16 euró volt, míg a legsikeresebb országban, Litvániában 107 euró; tízszer annyi pénzt tudott Litvánia egy főre eső támogatásként az Unióból elérni, mint Magyarország. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Hol az a grafika?) Miniszter Úr! Amiket ön mondott itt az expozéjában, bírálatként elmondta, hogy mit kellene tenni az államnak, milyen szolgáltat ásokat kellene javítani, milyen teljesítményt kell javítani; nem gondol arra is, hogy ezt a munkát éppen önnek kellene elvégeznie? Önt azzal bízták meg a magyar választók, az önök mögött álló pártokat és ezt a kormányt is, hogy Magyarországot a kormányzati munka tekintetében is sikeressé tegye. Márpedig az elmúlt három évben sok mindenről lehet beszélni, de kormányzati sikerekről nagyon nehéz. Az elmúlt napokban egy lakossági fórumon azt kértem az emberektől, soroljanak fel három olyan dolgot, ami az elmúlt három évben a kormányzat nevéhez kötődik, és valamilyen sikert jelent. Nagyon sokan ültek abban a teremben, miniszter úr, de nagyon nehéz dolguk volt, nem tudtak ilyeneket mondani. Végül aztán mint ellenzéki képviselő, én segítettem nekik, mert azt kell m ondanom, soha ne essünk abba a hibába, hogy eltagadjuk egymás eredményeit. Az előző ciklus idejéből nagyon sok dolgot tudunk felsorolni: az elindult Széchenyitervet, a megvalósult turisztikai fejlesztéseket. Ide tudjuk sorolni az elkészült hidakat; emléke zzen, önök adták át a szekszárdi hidat, de ott van a párkányi híd megépítése is, ott van a polgári Tiszahíd megépítése. (10.00) És akkor még nem beszéltünk az újra elkészült, felépült Budapest Arénáról vagy éppen a Nemzeti Színházról. (Dr. Eörsi Mátyás: J aj!) Azt gondolom, ezek önmagukért beszélnek.
