Országgyűlési napló - 2005. évi nyári rendkívüli ülésszak
2005. július 5 (243. szám) - „Propaganda és valóság, a magyar gazdaság helyzetéről!” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - VARGA MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
502 Ha most az elmúlt három évre gondolok vissza, akkor nagyon nehéz ilyet felsorolnom, de el kell ismernem, az, hogy, mondjuk, a Művészetek Palotájának építését nem állították le, és legalább befejezték, mindenkép pen siker. (Kuncze Gábor: Kis Néró! - Derültség.) Örülök annak is, hogy ha már szétverték az otthonteremtési programot, legalább egy Fészekrakóprogramot el tudtak indítani. De azért nézzük meg az arányokat is, miniszter úr! Az előző kormány időszakában az otthonteremtési programból 270 ezer ember tudott államilag támogatott hitelekhez hozzájutni; 270 ezer ember. Ez 270 ezer családot jelent. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ez nem vicces.) Tegnap a miniszterelnök úr utalt arra, hogy az önök által nagy sikern ek, sikeresnek tartott Fészekrakóprogramból eddig körülbelül 5 ezren tudtak részesedni, valamilyen támogatási lehetőséghez hozzájutni. Biztos vagyok abban, ha már a számokat hasonlítjuk össze, hogy az 5 ezer és a 270 ezer között lényeges különbség van. És akkor most nem is beszélek arról, hogy annak az otthonteremtésnek a megszüntetése, leállítása, az adókedvezmények elvétele, a támogatási időtartam megszüntetése, a támogatás mértékének visszavétele nem segítette azt, hogy az embereknek reális esélyük legy en a lakáshoz, a saját otthonhoz való hozzájutáshoz. De menjünk tovább! Képviselőtársaim, kollégáim beszélni fognak majd az autópályaépítés, az adóemelések kérdéséről, ezeket most nem kívánom érinteni. Viszont mindenképpen szeretnék beszélni a gazdasági n övekedés kérdéséről. Sokat vitatkozunk arról, hogy mennyire jó az ország teljesítménye, mennyire tudunk ennek örülni. Kétségkívül így van, Magyarország az elmúlt években, szerencsére most már az elmúlt tíz esztendőben az Európai Unió korábbi 15 tagállamána k növekedéséhez képest mindig egy magasabb növekedési ütemet tudott elérni. Ez jól van így, így tudunk felzárkózni Európa nyugati feléhez, így tudjuk reményeink szerint majd - időtávot nehéz persze mondani - elérni a német, az osztrák, a francia vagy más o rszágok életszínvonalát, életminőségét. De a probléma nem is ezzel van, miniszter úr. A probléma alapvetően azzal van, hogy az elmúlt három évben Magyarország helyzete változott meg. Ön utalt arra, hogy különböző versenyképességi rangsorok alapján hogyan é s milyen módon szakadtunk le. Ebbe a táblázatba is elhelyeztünk egy grafikont (Felmutatja.), javaslom, majd keresse ki, a World Economic Forum versenyképességi rangsorában 2002 és 2004 között a 29. helyről a 39. helyre csúsztunk vissza. Tegnap a kormányfő utalt annak az IMD nevű svájci szervezetnek a versenyképességi rangsorára, ahol valóban most előrébb tudtunk rukkolni öt hellyel, csak ez még mindig három hellyel rosszabb, mint ahol 2002ben az ország volt. (Domokos László: Sajnos!) A különböző versenykép ességi felmérések szerint tehát az ország helyzete romlott, Magyarország veszített a lendületéből, a versenyképességéből. És ha az okokat keressük, és alapvetően mégiscsak a versenyképességről beszélünk, akkor a vállalataink versenyképességét értjük alatta . A vállalataink versenyképességét pedig a közterhek, az adóterhek, a járulékterhek határozzák meg. Hiszen ha valahol magasak a munkabér, a munkaerő költségei, ha az élőmunkaterhelést a vállalkozók nehezen tudják kigazdálkodni, akkor, azt gondolom, ezen a versenyképességen rontunk. De tegyék csak fel a kérdést, tisztelt Kuncze képviselőtársam: miért is nem csökkentek az elmúlt években az adók, mi is volt az oka alapvetően annak, hogy Magyarországon magasak voltak a közterhek? (Közbeszólások.) Miért történt az, hogy az SZDSZ a választási ígéretével szemben a mai napig nem csinált 18 százalékos egységes adókulcsot? Ennek az oka alapvetően az volt, hogy több mint 4 ezer milliárd forinttal nőtt az államadósság. És ha az államadósság nő, akkor nőnek a törlesztés i részleteink is, nőnek a törlesztési terheink. Ez történt Magyarországon is. Egy esztendőben közel 800 milliárd forintot fordítunk - 800 milliárd forintot! - csak az államadósság kamattörlesztésére. Ez az összeg pedig a kiadási oldalon teszi szinte lehete tlenné, hogy Magyarországon az igen magas közterhek érdemben tudjanak csökkenni. És ha magasak a közterheink, magasak az adóink, romlik a versenyképesség, kevesebb munkahelyet tudunk megtartani, és kevesebb munkahelyet tudunk teremteni.
