Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 8 (205. szám) - A pártállam titkos iratainak kezeléséről és nyilvánosságáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ):
994 ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Hozzászólásra megadom a szó t Pető Iván képviselő úrnak, SZDSZ. DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Rögtön az érdemi mondanivalóval kezdem. Véleményünk szerint a szándékon kívül, hogy megismerhető legyen az előző rendszer, minden rossz ebben a jav aslatban. A megismerési szándékot is torzítja azonban a pillanatnyi politikai mondanivaló, aminek jegyében eleve elrajzolják a benyújtók a kiinduló helyzetet. Magyarul és röviden, ahogy szokták mondani: alkalmatlan tárgyon alkalmatlan eszközökkel elkövetet t barkácsmunka van a kezünkben, bármilyen nemes is esetleg a szándék, amit persze az ember kétségbe von. Mivel a módosító indítványokkal, mint azt majd igyekszem bizonyítani, ez a javaslat nem korrigálható, ezért azt tanácsolom a benyújtóknak, hogy vonják vissza a javaslatukat a vita végén, és nyújtsanak be egy új javaslatot, ami arra irányul, amiről Répássy képviselő úr beszélt, nevezetesen, ez a ’99es műhiba legyen korrigálva. Így oldható meg a dolog. Rövidre fogva az indoklást, mármint az elmondott téte l indoklását: én úgy ítélem meg, az SZDSZ úgy ítéli meg, hogy ennek a javaslatnak a célja, amit Kövér képviselő úr elég nyilvánvalóan megfogalmazott, körülbelül annak kimondása, hogy az MSZP a maga ügynöktörvényével el akarja terelni a figyelmet az érdemi problémákról, mármint a múlt érdemi problémáiról. Az semmi, az ügynöktörvény, most hagyjuk, hogy mi a magyarázat, hogy miért nyújtotta be az MSZP, az igazi és fontos dolgok ebben a javaslatban vannak, tehát túl kell dobni az MSZP javaslatát; ennek a törvén yjavaslatnak a célja az igazi felelősök leleplezése, ezért az a két cél fogalmazódik meg, ami itt nyilvánossá is vált újra az élőszóban elmondottakban: a titkosítás felülvizsgálata és az MSZPs múlt feltárása. Most nem mennék érdemben bele abba a kérdésbe, hogy ki miért nyújt be ilyen javaslatokat. Tény, ami tény, a Fideszben nem volt generációváltás, a Fidesz vezetésében nem voltak személyi váltások, tehát ha az én interpretációm az, hogy az MSZP vezetésében meg a miniszterelnök személyében bekövetkezett v áltozás a magyarázata annak, hogy az MSZP álláspontja miért változott az ügynöktörvényben, ilyen magyarázatot a Fideszen belül nem találok, tehát nem tudok magyarázatot adni arra sem, hogy a Fidesz álláspontja miért változott ebben a kérdésben. Még akkor i s így van, ha zárójelbe teszem ezt a - nevezzük így - közös műhibát, ami ’99ben történt, bár a Fidesz által választott belügyminiszter, Pintér úr nyújtotta be a törvényjavaslatot, és az ő vezényletével - mondjuk így - követett el hibát a parlament. Abban nincs vita a szerzőkkel, hogy az előző rendszer működésének csak részeleme volt a politikai rendőrség ügynököstül, mindenestül, és a rendszer egészének működését kell feltárni a múlt megismeréséhez. Tehát ebben egyetértés van, azonban egyrészt - szemben a benyújtókkal - azt gondolom, hogy ez a tény nem teszi feleslegessé az ügynöktörvényt abban a formában, ami itt formálódik vagy legalábbis reményeim szerint formálódik, tehát le kell zárni valamilyen konszolidált módon az ügynökügyet. Másrészt - és ezt mond tam, hogy a benyújtók kiinduló helyzetértékelése is torzító - jóval többet lehet tudni az előző rendszer működéséről eredeti források alapján, mint azt a benyújtók beállítják. Említettem, hogy az MSZP tisztségviselőinek névsora bizonyos szint felett megism erhető, most nem szeretnék túlságos részletekbe belemenni. Az MSZMP működésének két kényes korszakából könyv formában nyilvánosságot láttak alapvető dokumentumok, az ’56 utáni, ’58ig tartó időszakból megjelentették nemcsak a Politikatörténeti Intézet, han em a Magyar Országos Levéltárral közösen nevekkel, személynevekkel, azonosítható személyekkel, ki milyen álláspontot foglalt el, mondjuk, a Nagy Imreper idején és az azt megelőző időszakban. A másik, amit elvben ismerhetnek a benyújtók, az MSZMP történeté nek utolsó időszakából a központi bizottsági ülések jegyzőkönyvei két vaskos kötetben nyilvánosságot láttak. Hogy nem az internetre van ez föltéve, részletkérdés, de a nagyközönség és az érdeklődő képviselők, ha akartak volna, hozzájuthattak volna ehhez a dologhoz.
