Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 8 (205. szám) - Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - TÓTH SÁNDOR (MSZP):
893 Én most egy kicsit talán rendhagyó módon egy délalföldi régióra kidolgozott agrárstratégiát szeretnék önökkel ismertetni, mert ezeknek a törvényeknek az a célja, hogy ha kiépül valami stratégia, akkor e lehetőség mentén minden eszközzel prób áljuk ezt segíteni. Nézzük meg, vane olyan termékkör, amely verseny- és piacképes, és a hazai piacokon kívül az európai piacokon is érdeklődésre tarthat számot. A húsipar területén erre a válasz a magyar szárazáru lehet, hiszen a magyar kolbász- és szalám ifélék az egész világon ismertek. E hungarikumnak tekinthető termékek, a gyulai és csabai kolbász, a Pick szalámi nagyjából egy régióban, a DélkeletMagyarországon elhelyezkedő húsipari cégeknél kerülnek előállításra, Szegeden, Gyulán, Békéscsabán gyárthat ók. Ezek a termékek 2004ben európai oltalom alá kerültek, ezért csak ezen a tájon gyárthatók. A szárazárunak jelenleg is és a piackutatások szerint hosszú távon is jó piaca lehet egész Európában, Magyarországon kívül fellelhetők Angliában, Svédországban, Németországban, Csehországban és Szlovákia piacain is. Ugyanakkor a magyarországi sertéselőállításban bekövetkezett sertésállománycsökkenés miatt a szárazárugyártás alapanyagának számító kistermelői és háztáji nagy súlyú sertések előállítása gyakorlatila g megszűnt. E hagyományos és különleges termékünknek oltalom alatt álló eredetmegjelölését az oltalom alatt álló földrajzi jelzés kiterjesztésével kívánjuk bővíteni, például az minősül ilyen terméknek, amit száz kilométeres körzetben vagy meghatározott rég ióban állítottak elő, ezt termékleírások előkészítésével, technológiák kiterjesztésével meg lehet valósítani. A felsorolt üzemek valós keresletet támasztanak a nagy súlyú sertés iránt, és a Gyulai Húskombinát Részvénytársaság fejlesztésével 11,2 millió se rtés vágására lehetne specializálódni, leterhelve ezzel a vágókapacitást, biztosítva a további üzemek sertésalapanyagát, megoldaná a foglalkoztatás és feldolgozás kérdéseit, és felépíthető lenne egy olyan termelési és tenyésztési integráció, kultúra, amely hosszú távon foglalkoztatást biztosíthat a régió kistermelőinek, vállalkozásainak, és ezzel az integrációval biztosíthatóvá válna a hazai szárazárugyártó cégek egyenletes alapanyagellátása a felmerülő külföldi igények kielégítésére. Természetesen ebben a vertikális integrációban a tulajdonosi érdekeket közös mederbe kell terelni, be kell vonni a takarmánykeverőket és egyéb szakmai és pénzügyi befektetőket is. Ez megítélésünk szerint egy olyan program, amit meg lehet valósítani. Analóg módon a baromfiipar területén is meg lehet ezt tenni, földrajzi védjegy kell és oltalom alatt álló eredetmegjelölés, hiszen hatékony marketingmunka márkanév nélkül ma már elképzelhetetlen. Természetesen a mostani baromfifeldolgozó cégeknek is valami integrációba kell szervez ődni, bevonva ebbe a termelőket és a takarmánygyártókat. A szántóföldi növénytermesztésben, a hagyományos ágazatokban, úgy érezzük, tovább kell folytatni a korszerű talajművelési és növénytermesztési technológiák fejlesztését. Az Unió ebben az ágazatban st abilitást biztosít, kiszámíthatóságot és jövedelmezőséget, ugyanakkor egyre kevesebb munkaerőt fog foglalkoztatni. Biztosítani kell, hogy az előbb vázolt állattenyésztő és feldolgozó integrációnak a takarmánybázisát maradéktalanul előállítsa, fontos ez azé rt, mert a minőségellenőrzési lánc, a “Földtől az asztalig” program megvalósításához ez elengedhetetlen. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy az ágazat legnagyobb problémája a terméktárolás és kezelés, manipulálás, az egységes árualap képzése és kialakulatlan sága a kereskedelmi tételekben. Ebben a tárolóprogram megvalósítását és elindítását mindenképpen, kistérségi szinten hálózatokban, de minimum 1520 ezer tonnás tárolóterek létrehozásával kell biztosítani, és támogatni kell az erre szakosodott szervezetek, tészek, bészek és raktárszövetkezetek ilyen irányú tevékenységét. Természetesen még nagyon sok mindent lehet elmondani ezzel kapcsolatban. Hosszú távú piaci lehetőség zöldségfélék vonatkozásában a paprika, a dinnye, a paradicsom, a fűszerpaprika és a hagym afélék előtt áll. Ugyanakkor a multinacionális és kereskedelmi láncok új vagy a korábbinál stabilabb, felkészültebb beszállítókra várnak mind a hazai, mind az exportpiacon a folyamatosan kiépülő logisztikai központjaikba. Ezt az úgynevezett beszállítói pro gramot igény szintjén már megfogalmazták.
