Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 8 (205. szám) - Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - TÓTH SÁNDOR (MSZP):
892 hektárról! - kitermelt érték több, amikor az az egy hektár föld a kisgazdaságnak része, a kisüzem rész e. Ha ez újság sokak számára, kérem, tessék szíves lenni belenézni. Jobb volna, ha a Magyar Országgyűlésben ezt jobban tudnánk. Valahogyan megöröklöttük az évszázadok varázsát és annak a háromnégy országnak a világból, ahol a nagy mezőgazdasági üzem a rac ionális. Nálunk a kisüzem, a kisgazdaság volna az, amikor az ország többet termelne, és olyan, de olyan termékeket, ami természetesen a kisüzemi termelésből származik, aminek a világban piaca van. A példák, végtelen sok: Lengyelország - emlegettük az elmúl t napok során itt ebben az Országházban is, és halljuk, hogyhogy lengyel mezőgazdasági termékeket fogyaszt a mai magyar fogyasztó, hogyhogy Lengyelország versenyképes Magyarországon. Ugyanakkor lenézzük, és az agrárirodalmunk teli van ezzel félig sült irod alommal, hogy a lengyel mezőgazdaság, a lengyel agrárium kisparaszti gazdaságokon alapul, és annak ki kell nőnie abból. Tisztelt Barátaim! Tisztelt Országgyűlés! A lengyel mezőgazdaság intézménystruktúrája ideális, optimális, jó. Az is bizonyítja, éppen am it az előbb említettem, hogy Lengyelország versenyképes a mai Magyarországgal mezőgazdasági termékek dolgában. Hogy csináljuk ezt? Nem lehet része az én rövid felszólalásomnak, hogy végigmenjek a témák részletein, azt azonban jó tudni, hogy az intézményes alapokra épül sok minden más. Az, hogy hogyan viselkedik, hogyan hozza a döntéseit a gazda, és annak folytán mi termelődik, az mennyire versenyképes, hogy ez aztán mennyi támogatást és milyen gazdaságpolitikát igényel, mi az optimális, az mind abból követk ezik, hogy mi az intézményrendszer. Itt van a magyar gazdaságpolitika nagy fejfájása, itt van a nagy vaksága. És nem valami megmagyarázhatatlan babona ez, hiszen éppen azzal kezdtem a felszólalásomat, hogy rámutassak: megöröklöttünk valami átkot, mint a sz amár a fülét, és azt hisszük, hogy ebben kell élni. Tisztelt Országgyűlés! A szerkezetváltozás, a szerkezet újragondolása lehetne, kellene, hogy témája legyen ennek a törvényjavaslatnak, és sajnos ezzel nem foglalkozik, vagy csak olyan hiányosan, hogy ami most előttünk van, az bizony nem alkalmas arra, hogy ebből így törvény legyen. Köszönöm a meghallgatást. (Taps a Fidesz és a függetlenek soraiból.) (10.10) ELNÖK (Harrach Péter) : A harmadik felszólaló ismét az MSZP képviselője: Tóth Sándor képviselő ú r. Öné a szó. TÓTH SÁNDOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor 1997ben megalkottuk az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényt, akkor az volt a célunk, hogy minden évben még a költségvetési időszak előtt he lyzetképet, helyzetértékelést, folyamatokat lássunk, hogy milyen irányok zajlanak az agrárgazdaságban. Többékevésbé ez a törvény be is töltötte ezt a szerepét, ugyanakkor meg kell állapítanunk, hogy hosszú távú agrárgazdasági stratégia emellett nem szület ett. Ennek a törvénynek a legnagyobb hátránya az volt, hogy nem 1990ben született meg, amikor is egy hosszú távú agrárstratégia mentén talán sokkal könnyebb helyzetben lennénk most, amikor a mostani feladatokra kell megoldást találnunk. Most már látjuk, h ogy jó és hosszú távú agrárprogramra van szükség, mert az elmúlt évek bebizonyították, hogy a magyar húsipar, a szántóföldi növénytermesztés, a zöldség- és gyümölcstermesztés és az alatta épült integráció versenyhátrányokat szenved az Unió hasonló tevékeny séget végző cégeivel, integrációival szemben, illetve hogy hatékonyságban, szervezettségben és szabályozottságban lényegesen előttünk járnak. Félő, hogy a szlovákok és a lengyelek - mint ahogy az előző hozzászóló is mondta - ebben előttünk járnak, és meg f ognak előzni.
