Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 1 (203. szám) - A kisebbségi önkormányzatok vezetőinek és képviselőinek köszöntése - A kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
721 és e zt úgy is mondom, mint aki 1993ban az MDF részéről maga is közreműködő volt ennek a törvénynek az előkészítése során. Az új törvény és a kisebb módosítások között azonban nyilván van néhány fázis, és az előttünk lévő tervezet a kisebb módosítások útját vá lasztja. Annak ellenére, hogy sok részletszabályozás folytán terjedelmes, ezekre olyan részletességgel, mint ahogyan arra a négypárti tárgyalásokon több fordulóban is sor került vagy megtörtént, természetesen most nem térek ki. Azonban nem világos előttünk az a probléma, hogy megkerüli a fő problémát, és nem helyezi a kisebbségi önkormányzati tevékenység központjába magát az anyanyelvnek a védelmét, és nem is definiálja, nem határozza meg a kisebbséghez tartozó személy fogalmát. Ez számunkra, az MDF számára azért különösen fontos, mert nemcsak a határon túli magyarok nemzeti identitásával, kulturális örökségének megőrzésével, hagyományvilágával, illetve a mindezt hordozó anyanyelvvel határon túli magyar vonatkozásban foglalkozunk mint rendkívül fontos üggyel , hanem természetesen az országban élő nemzeti és etnikai kisebbségek vonatkozásában is az anyanyelvet mint nem vérségi, hanem kulturális kötődést meghatározónak tartjuk. Az eredeti törvény csak a kisebbségi közösséget definiálta, az egyént nem, ezért volt aképpen ma bárki mondhatja magát oda tartozónak. Ezt szokták rosszízű kifejezéssel etnobiznisznek nevezni, ami persze következmény. A kisebbségek anyanyelve - törvény, önkormányzatok, kiegészítő fejkvóta és a rendszerváltozás óta - összehasonlíthatatlanul megnőtt ezekben a vonatkozásokban, vagy pedig a kedvező körülmények ellenére az anyanyelv mégis pusztul. Az eredeti törvény alapvető hibája az volt, úgy is mondom, mint egyik előkészítője, utólag mondjuk persze, hogy nem az anyanyelv megőrzésére irányult, hanem arra a mechanizmusra - a kisebbségi önkormányzatok létére és működésére , aminek fenn kellene tartania az anyanyelvet. Az eredeti törvényalkotók, tehát mi azt vártuk, várták, hogy az önkormányzatok tevékenysége természetesen az anyanyelv megőrzésére irányul majd. Azonban a jogalanyiság bizonytalansága miatt az anyanyelvet nem beszélők nagy tömege foglalta el az önkormányzatokat, vagyis voltaképpen az a kulturális identitáshordozó és átörökítő funkció, amelyet mi oly fontosnak tartottunk és tartunk m a is, háttérbe szorult. A kisebbségi önkormányzatoknak ráadásul nincsenek is kötelezően előírt feladatai, így még a nyelvet beszélő képviselők is sokszor - nem mondom, hogy mindig - inkább a magyar nyelven is előadható, bizonytalan tartalmú általános érdek védelem címén tevékenykednek, nem pedig a nyelvvédelem sokkal fáradságosabb munkáját végzik. Szeretném annak még a látszatát is elkerülni, ha úgy tűnne, mintha itt magyar anyanyelvű, magyar születésű magyar állampolgárok szeretnék a kisebbségekkel szemben megvédeni a saját anyanyelvüket - ellenkezőleg. Magyar anyanyelvűként ezt rendkívül fontosnak tartjuk, és gondolom, ez így kellene hogy legyen minden nemzeti és etnikai kisebbségnél is. Másodszor: a törvény a mai formájában azt segíti elő, hogy az anyanyel v központú identitás fokozatosan inkább egy származás központú identitássá alakul át. Persze sem a fölsoroltak, sem pedig a részletkérdésekben megbúvó, súlyos vagy kevésbé súlyos elvi és gyakorlati kritikák nem jelentik azt részünkről, hogy a módosításban foglaltak nagy részével nem érthetnénk egyet. A választási rendszer szigorítása is helyes, csak talán nem eléggé szigorú, vagy nem elég erőteljes. Harmadszor: említhetném azt, hogy álláspontunk szerint bővíteni kell a kisebbségi önkormányzatok feladat- és hatásköreit. Ez az alapelv helyeslendő, de a tervezet túlnyomórészt inkább a hatásköröket bővíti, a feladatköröket nem. Kötelezően ellátandó feladatok nincsenek, és minden egyéb feladat önként vállalható. A hatáskörök bővítéséhez szükséges meghatározások p edig túl általánosak, olyan mértékben kiterjeszthetően alkalmazhatók, hogy azok esetleg jogvitákat is gerjeszthetnek. Negyedszer: azt is örömmel látjuk, hogy helyesen jelöli meg célként a tervezet, hogy a finanszírozást normatív alapra kell helyezni, vagyi s nem a működést, a szervezetet, hanem a tevékenységet kell támogatni, csakhogy ez a normaszövegben konzekvensen nem végig érvényesül.
