Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. március 1 (203. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP):
701 titkosszolgálatok volt vezetői részéről egyetlenegy olyan vallomás, egyetlenegy olyan nyilatkozat, amelyben elmondanák, hogy kérem szépen, én ennek a nemzetnek az ellensége voltam, mert félelemben tartottam. (13.10) Ha majd ilyen nyilatkozatokkal találkozunk, akkor talán ez a törvény is el fogja érni a célját. De jelen pillanatban is, és ami számomra különösen fájdalmas, a sajtóban is az irány a beszervezettek megsemmisítésére, a beszervezettek megalázására fordítódi k, oda mutat a sajtó nyelve, holott végre egyszer foglalkozni kellene a volt és még jelenleg is élő titkosszolgálati tisztekkel és a titkosszolgálati tiszteket irányító politikai vezetőkkel. Egy politikai aknamunka volt, ami folyt ebben az országban évtize deken keresztül, és ez a politikai aknamunka felelősöket, irányítókat is feltételez. Erről kellene beszélni. Mert, ha ez nincs tisztázva, nincsenek azok a kapcsolatok föltárva, nincsenek azok a kapcsolatok bemutatva, hogy kinek a kezén mentek át ezek az ir atok, ki semmisíthette meg, ki gazdálkodhat vele hitbizományként, akkor nem tudunk rendet tenni. A titoktartásra és arra, hogy ez a rendszer hogyan működött, csak a saját családomból egy nagyon szerény példát szeretnék elmondani. Édesapám is három évig had ifogságban volt a valamikori Szovjetunióban, a Volgadeltában és Szibériában. Négy gyerek volt akkor a háta mögött itt, Magyarországon. Ígérték, hogy a nagycsaládosokat hazaengedik, nem engedték haza. Amikor hazajött, utána születtünk mi még négyen a csalá dban. Sem az idősebbeknek, sem nekünk évtizedekig nem merte elmesélni, hogy valójában mi történt, azért, hogy ne terheljen bennünket, mert világosan látta, hogy milyen rendszer működik, hogy egy iskolában sem mondhatja el a gyerek az édesapjától vagy a nag yapjától hallott igaz történeteket, mert még az igaz történetek elmesélése kapcsán is nagyon súlyos szankciók érhették. Nem merte elmondani, hogy számos, a mellette lévő ágyon elhunyt bajtársa a karikagyűrűt küldte haza az özvegyen maradt feleségnek, és ho gy milyen kín volt egy ilyen feladatot teljesíteni. De ha egy felnövekvő fiatalság nem ismeri meg ezt a rettenetet, nem ismeri meg az igazságot, akkor hogyan lehet jövőt építeni, hogyan lehet szilárd államapparátust működtetni, hogyan lehet úgy többpárti d emokráciát építeni, hogy a bizalmat nem tudjuk megalapozni az igazság kimondásával? Úgy gondolom, akkor leszünk nemes ellenfelek különböző pártok részéről, és különböző ideológiai megközelítések mentén is csak akkor lesz nemes ellenfél Magyarországon, ha a z igazság kimondása elvárható és meg is történik. Ha ezt nem tesszük meg, és továbbra is utazunk arra, hogy az elmúlt 40 év kárvallottjait, a megfigyelteket és a beszervezetteket alázzuk tovább, porig, akkor úgy érzem, hogy Magyarország nem fog tudni a sza bad európai nemzetek között felemelt fejjel tovább dolgozni és tovább élni. Ehhez mindenképpen szükséges, hogy a törvény alapjait sokkal szélesebbre tárjuk, és a valamikori elnyomó apparátust egészében és részleteiben bemutassuk. Nem fejvételekről van szó, hanem az igazság kimondásáról, és ez jelen pillanatban pontosan a kormányzó pártok erkölcsi feladata. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Megadom a szót Toller László képviselő úrnak, az MSZP képvis előcsoportjából. DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Sokáig vajúdtam azon, hogy érdemese részt venni egy ilyen vitában, érdemese részt venni egy olyan vitában, amelynek a végeredmén ye nem kétséges: lesz egy döntés, és a döntés megint egy részmegoldást fog takarni. Érdemese részt venni egy olyan vitában, amely 1990ben keletkezett, és az Országgyűlés ezt a kérdést még félig megnyugtatóan sem tudta lerendezni 2005ig, tehát 15 éve. Am i akkor, '90ben újdonság volt, ma már inkább történelem, és egyre inkább történelem lesz. Ami akkor, 199091 környékén megoldandó probléma volt, azóta sem oldódott meg.
